Hat sajtótermék 391 cikkét vizsgálva állapítottuk meg, hogy a média alapvetően poltikai érdekek mentén polarizálódott a választási kampányban. A kampány utolsó hetén döntően három nagy téma uralta a sajtót: a háború, a külföldi befolyásolás és a gyermekvédelmi népszavazás. Ezeknek a témáknak a médiabeli reprezentációja annyira illeszkedett a politikusi narratívába, hogy akár a pártközpontokban is megírhatták volna előre. Az egyetlen önálló ügy, amit az ellenzék tematizálni próbált a Telex-en megjelent erdélyi levélszavazatok égetésével kapcsolatos történések voltak. Az erdélyi levélszavazatok ügyében képes lett volna saját narratívát képezni a kormánykritikus média, azonban a Transzparens által megszervezett Választási Médiafigyelő Delegáció kiderítette, hogy a Telex levélszavazatok égetésével kapcsolatos cikkének URL-jében egy februári dátum is szerepel. Összehasonlító elemzés infografikákkal.
A 2022. április 3-i magyar országgyűlési választásokat megelőző időszak utolsó hetét (március 28. és április 2. közötti időszakot) vizsgáltuk abból a szempontból, hogy mely kampánytémák dominálták a hazai sajtót. Nem a pártok kampánytevékenységeit vizsgáltuk, hanem a kampánytémák média-reprezentációjára voltunk kíváncsiak. A vizsgált sajtótermékek csoportja a kormánypártinak tartott Origo, Magyar Nemzet és Mandiner, valamint a kormánykritikusnak tartott Index, Telex, és 444.hu. Adatgyűjtésünk alapját a tagelemzés módszertana, valamint a címekben és leadekben fellehető kulcsszavak vizsgálata jelentette. Mind a 6 sajtótermék közélettel foglalkozó cikkeit megvizsgáltuk, és igyekeztünk besorolni kampánytéma szerinti kategóriákba, a kormánypárti sajtótermékek cikkei a korpusz kétharmadát tették ki (258 cikk a 391-ből).
Megfigyelhető volt, hogy a kormányhoz köthető sajtótermékek alakították az utolsó hét narratíváit. A kormánykritikus sajtó pedig ellenzéki nézőpontból reagált. A kampány utolsó hetében is tovább erősödött az, amire korábban felhívtuk a figyelmet: a hazai média politikai érdekek mentén polarizálódott. Legnagyobb arányban három fő kategóriában születtek a cikkeik: a háború, a külföldi befolyásolás, és a gyermekvédelmi népszavazás. Ezek mellett az állítólagos erdélyi szavazatégetés, a rezsicsökkentés, és az egészségügy témaköre is a vizsgálat tárgyát képezte.
A háború témája nyert
Legnagyobb számban (110 cikk, a cikkeik 42 százaléka) a háború témakörével kapcsolatban született. Ezek az írások is két részre oszthatók, kétféle cikk született a háború témakörén belül: az egyik mondanivaló az volt, hogy az ellenzék kormányra kerülésével Magyarország belesodródna a háborúba, ezzel szemben a másik szerint, ha a jelenlegi kormány marad hatalmon, akkor a béke továbbra is garantált. Döntően a kormánykritikus sajtótermékekben is az látható, hogy a legnagyobb arányban ők is a háborúval kapcsolatban írtak (66 cikk, a cikkeik 49 százaléka). Azonban náluk az volt megfigyelhető, hogy nem jól detektálható narratívák szerint íródtak, hanem alapvetően reaktív módon keletkeztek a cikkeik. Ezalatt az értendő, hogy többször is beszámoltak arról, hogy ki mit fogalmazott meg a háborúról, azonban nem helyezték azt kontextusba. Az egyes politikusok megszólalásait sokszor kritika nélkül mutatták be. Nem látta el a média a szűrő szerepet, így több valótlan állítás, amelyet egy adott politikus megfogalmazott tényként juthatott el az olvasóig. Ilyen volt például Márki-Zay Péter azon állítása, hogy Orbán Viktor fegyvert szállít Ukrajnába. Elmondható tehát, hogy a választás utolsó hetét döntően a háború tematizálta: a vizsgált cikkek 45 százalékát tették ki.
Külföldi befolyásolás
Három kisebb témából állt össze a második fő narratíva, amit a kormánypárti sajtó kreált. Az egyik a Datadathoz kapcsolódó cikkek. Ezek arra voltak kihegyezve, hogy az Észtországban bejegyzett cég a médiában megjelenő állítások alapján illegálisan tárolt adatok felhasználásával próbálhatta manipulálni a választókat. A második Szabó Tímea vélt kokainügye, miszerint kokainbizniszből (jellemzően Spanyolországból) származó pénzből finanszírozhatták a képviselőjelöltnő kampányát. A harmadik ilyen csoport az az EBESZ-hez kapcsolódó cikkeké, eszerint az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet egy külföldi emberekből álló szervezet, a „magyarországi baloldal érvkészletére támaszkodva” a magyar választásokat „megalapozatlan vádakkal illetik”. Ez a három kisebb téma egy narratívára illeszthető: a külföldről történő, Magyarországot negatívan érintő beavatkozási kísérletekre. A kormánykritikus sajtó ezt a narratívát sem tudta saját közönségének megfelelő hatékonysággal tálalni, emiatt nem tudták elérni az erős hatást az olvasóik között. Alapvetően itt is reaktív cikkek születtek. Ebben nagy témakörben 75 cikk született a kormánypárti sajtótermékekben (a cikkek 29 százaléka), míg a kormánykritikus sajtótermékekben 30 darab (a cikkeik 22 százaléka). Az volt a megfigyelhető, hogy például Szabó Tímea ügyéről a kormánykritikus sajtótermékekből szinte alig tájékozódhattak az olvasók (18 cikk született a kormánypárti, 2 cikk a kormánykritikus sajtóból). Ebből az következik, hogy aki tudomást szerzett erről az ügyről, az szinte csak a kormánypárti sajtó narratívájának megfelelően tájékozódott. Jellemzően a Datadatról született cikkek is a kormánypárti sajtóból érkeztek (46:17 arányban), azonban az EBESZ témakörön belül azonos mennyiségű cikk született (11-11).
A gyermekvédelmi népszavazás
A gyermekvédelmi népszavazás témakörén belül 44 cikk született (a cikkek 11 százaléka). Hasonló arányban (23:21) írtak erről a kormánypárti és kormánykritikus sajtótermékek. Jól látható, hogy ez a téma is előre létrehozott narratívában került tálalásra. A kormánypárti sajtó ugyanis olyan fénytörésben tudta bemutatni ezt a témakört, miszerint a gyermekeket biztonságáról szól ez a népszavazás. Mindeközben a kormánykritikus sajtó megpróbálta bagatellizálni a kérdést, vagy az érvénytelen népszavazás témakörében írtak cikkeket. A kormánykritikus sajtótermékek ezen témakörön belül is csak reagálni tudtak a már előre felépített narratívára.
A szavazatégetés ügyét nem sikerült tematizálni
Az utolsó héten a kormánykritikus sajtónak lett volna lehetősége egy olyan ügyet generálni, amit maguk tudtak volna narratívába helyezni, ez pedig a marosvásárhelyi levélszavazatok ügye, miszerint több, ellenzéki pártokra kitöltött levélszavazatot találtak meg egy Marosvásárhely melletti illegális szemétlerakóhelyen. Az ügyet a Transztelex robbantotta, de egyes, metaadatokra alapuló vélemények szerint már hetekkel ezelőtt élesítve lehetett az erről szóló cikk. Emiatt még nagyobb lehetősége lett volna a kormánykritikus médiának a téma saját narratívába helyezésének. A levélszavazatokról 9 cikk jelent meg az általunk vizsgált három kormánykritikus sajtóterméken, amik jellemzően tényszerűen bemutatták, hogy mi a vélelmezés tárgya. Ugyanakkor a Választási Médiafigyelő Delegáció észrevette, hogy a Telex cikkének URL-jében egy februári dátum szerepel. A kormánykritikus sajtótermékek ezt követően nem igazán írtak többet erről a témáról, ugyanakkor a kormánypárti sajtó teljes egésze beszámolt a helyzetről. Ennek alapján ők nagyon gyorsan ki tudták alakítani a saját magyarázatukat az ügyre: a levélszavazatok ügyét az ellenzéki pártok politikai céllal robbantották ki, annak érdekében, hogy a kormánypártok rossz színben tüntessék fel, illetve a határon túli magyarok szavazatait diszkreditálják.
A választás utolsó hetének utolsó napjaiban ezzel az üggyel kívánták befolyásolni a választópolgárokat, de sikertelenül. A kormánykritikus médiát már az előválasztás során is érte hasonló kudarc. Annak ellenére, hogy Márki-Zay Péter médiamegjelenései meglehetősen alul-, Karácsony Gergelyéi pedig felülreprezentáltak voltak, mégis a hódmezővásárhelyi polgármester nyerte az előválasztást.
Futottak még
Két kisebb kampánytéma is megfigyelhető volt az utolsó héten. Az egyik valamelyest kapcsolódik a háborúhoz, de mégis érezhetően más. Az anyagi biztonságérzetre koncentrált a háború miatti veszélybe kerülő rezsicsökkentés. Illetve ide soroltunk még azt a narratívát is, miszerint, ha az ellenzék kerül hatalomra, akkor az emberek fázni fognak az otthonaikban is. Ezzel kapcsolatban 20 cikk született a kormánypárti, és 6 cikk a kormánykritikus sajtótermékekben. Az egészségügy várható fizetőssé tételével kapcsolatban mindössze 6 cikk jelent meg összesen, így ez a kampánytéma nem tudta jelentős részben tematizálni a hazai sajtót.
Összességében elmondható, hogy a kormánypárti sajtótermékek tudták sikeresen átninni a narratíváikat. Annak, hogy a médiumok többsége kudarcot vallott ebben egyik fő oka lehet a médiába vetett bizalom erodálása (ezen valószínűleg a Telex-ügy csak tovább rontott). Ebben pedig hatalmas szerepet játszik a transzparencia hiánya, a függetlenség és az objektivitás mítoszának álcája mögé bújás, olyan küldetéstudattal fűszerezve, ami egyre kevésbé fogad el a közönség. Cikkek számában is számszerű hátrányba kerültek a kormánykritikus sajtóval szemben azokkal a témákkal kapcsolatban, amelyek a kormánypárti narratívát erősítették. Így nem tudtak megfelelő válaszokat adni ezekre a kérdésekre. Saját szempontjaik töredezetten, kevés átütő erővel jelentek csak meg, a margón ragadtak , nem tudták a politikusi tematizálásokat árnyalni.
Nagy kérdés, hogy a választások utáni időszakban miként fog alakulni a médiába vetett bizalom, könnyen előfordulhat, hogy a média identitásválsága megerősödik. Ezekre gyógyírt, a médiát érő egyre szaporodó kihívásokra pedig megoldást jelenthet, ha nagyobb transzparenciát sikerül teremteni a média világában.
