Magyari Péternek, a 444 újságírójának a „Hetek óta vitatkoznak a kampány színein, miközben a Fidesz egyre csak erősödik” című cikke nagy port kavart a hazai közéletben, több ellenzéki politikai szereplő is kifogást fogalmazott meg az újságíróval szemben: Márki-Zay Péter például árulást emleget, Kunhalmi pedig a 444 felelősségét veti fel. A közéleti újságírás szereplői is reagáltak az ügyre, a Telex kioktató hangvételű cikkben igyekezett helyretenni a szerzőt.
Az eset több érdekes jelenségre is rámutat a közéleti újságírás dinamikájával kapcsolatban. Az egyik ilyen például az, hogy bár az emberek többsége számára a politikai táborok monolitikus tömbnek tűnnek, valójában több aktor – köztük az újságírók egy része is – rendszerint vagy időnként (konstruktív) kritikát fogalmaz meg az általa egyébként formálisan vagy informálisan támogatott oldallal, közösséggel kapcsolatban. Ez természetesen egy pozitív cselekedet, hiszen a közbeszéd fejlődésének fontos része lenne a kritikus és független gondolkodásmód még akkor is, ha az természetszerű, hogy valaki egy-egy politikai táborral – értékrendjéből kifolyólag – valamennyivel elfogultabb.
Magyari Péter személyének kérdése
Az ügy visszhangjához az is hozzájárult, hogy Magyari a magyar politikai újságírás egyik régi motorosának, kiemelkedő alakjának, és a nem kormánypártinak tartott politikai-újságírói tábor stabil tagjának számít. Magyari 1997-ben kezdett tanulni az ELTE-én történelem, majd 1998-ban kommunikáció szakon. 2003-ban végzett az egyetemen, de 1999 augusztusában már elkezdett gyakornokként dolgozni az akkor nem egész egy éve induló Origónál. 2005-ig maradt lapnál, 2005 és 2007 között pedig Manager Magazinnál helyezkedett el. 2007-ben átigazolt az Indexhez, ahol egészen 2013-ig maradt. Amikor egy interjúban az Indextől való távozásáról kérdezték, így fogalmazott:
“Alapvetően az történt, hogy 2011-ben felmondott a főszerkesztő, Uj Péter. Az benne volt a levegőben, hogy ha ő elindít egy új oldalt, akkor mi, páran, szeretnénk csatlakozni hozzá. A másik kiindulópont az volt, hogy azok a konfliktusok, amelyek Uj Péter távozásához vezettek, nem tűntek el. Az a szabadság, amely egykoron jellemezte az Indexet, folyamatosan szűkült. Ezt még akkor is érzékeltették, ha a napi munkában nem hátráltatott minket, köszönhetően az új főszerkesztőnek, Mészáros Zsófinak – viszont az ő távozása már döntő volt.”
Magyari tehát 2013-óta a 444-et erősíti, ahol rendszeresen foglalkozik kiemelt jelentőségű belpolitikai témákkal. Tavaly jelent meg például egy 80 oldalas tanulmánya, amelyben a 2018-as ellenzéki tárgyalások történetét dolgozta fel igen részletesen. (Az anyaggal kapcsolatban egyébként a 444-en podcast, a Partizán csatornáján pedig videó jelent meg.) Az sem volt szokatlan, hogy Magyari elemzéseiben az ellenzéken belüli ellentétekkel és háttérharcokkal foglalkozott. Az ellenzéki előválasztással kapcsolatban megjelent írásában például azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy miként bírta a 25%-kal rosszabbul szereplő Márki-Zay visszalépésre Karácsonyt? Szerinte Karácsony „mostani bukásának része lehet, hogy talán túl gyorsan akart még egy szintet lépni, hiszen alig két éve választották meg főpolgármesterré.”
A közvélemény-kutatások szerepe a közéleti újságírásban
Az mostanra elfogadott álláspont, hogy a közvélemény-kutatások a modern politika egyik vezető manipulációs eszközei. A politikai szereplők rendre rendelnek “belsős”, stratégiaalkotáshoz alapul szolgáló kutatásokat és ettől elkülönítve politikai marketing célra felhasználni kívánt, “külsős” felméréseket. A fenti fogalmi elkülönítés logikusan magában hordozza azt a következtetést, hogy szükségszerűen a “belsős” célra készült kutatások a pontosabbak, hiszen ezek a “milyen népszerűek vagyunk valójában” és nem a “milyen népszerűnek szeretnénk, hogy lássanak” kérdésre adnak választ. Nyilván a két adat között nem lehet irreális különbség, egy 5%-os határon mozgó párt nem publikálhat magáról kormányzó többséget feltételező népszerűségi eredményeket. A gond csak azzal van, hogy a nagyközönség a “belsős” kutatásokat nem látja, a külsős kutatásokról pedig nem tudhatjuk, hogy mennyit torzítanak a képen, ha egyáltalán torzítanak. Egy közvéleménykutató cégnek ugyanis egyrészt sokszor (pl. mozgósítási célból) nem éri meg más adatot közölni a valóságnál, másrészt nem is élhet ezzel a gyakorlattal túlságosan vissza, mert azzal hamar diszkreditálná magát. Kisebb-nagyobb tévedések azonban rendszerint előfordulnak, de amennyiben ezeket egy közeli választás fel is fedi, nem tudjuk minden esetben egyértelműen megmondani, hogy tudatos félremérésről, vagy véletlen hibáról van-e szó.
A fenti okokból kifolyolag nem ritka, hogy az ismert közvéleménykutatók számottevő különbséggel tesznek közzé kutatási eredményeket. Az előválasztás kampányában is sorra érkeztek az egymásnak homlokegyenest ellentmondó számok, emlékezzünk arra, mikor egyszerre jelent meg a Publicus kutatása azzal címmel, hogy „Előválasztás: második fordulóban Karácsony az esélyesebb Márki-Zaynál – Dobrev ellenében”, míg a Magyar Hang az alábbi címmel hozta le az ezzel kapcsolatos Závecz kutatást: „Márki-Zay Péter a Závecznél is előzi Karácsony Gergelyt”. Nem csoda, hogy a politikát követő polgárok fenntartásokkal kezelik ezeket a kutatásokat. Viszont annál izgalmasabb, amikor egy-egy belsős kutatás kerül napvilágra. Hiszen ezek a kutatások olyan számokat is megmutatnak, amit a politikacsinálók nem vagy csak legalább is vegyes szándékokkal terveztek kommunikálni a választók felé. Magyari Péter cikkét egy ilyen “belsős” célra készített – és az ellenzék egyébként számára kedvezőtlen képet festő – közvéleménykutatás eredményeinek bemutatása miatt érte számos támadás, noha az írás elsősorban nem erről szólt.
A 444 újságírója inkább az ellenzék kampányának a működésére, illetve, annak hiányosságaira fókuszált. Példákkal illusztrálta a pártok együttműködésének nehézségeit, a belső folyamatokra rálátó források pedig hitelesítették ezeket az információkat. A cikkben pedig ezen kívül hivatkozott a fent említett, az ellenzék által megrendelt belsős kutatásra, mely szerint a Fidesz-KDNP szövetség 14 százalékponttal vezet az ellenzékkel szemben. Az erős állításra rögtön reagált az ellenzék: Míg Márki-Zay Péter és Kunhalmi Ágnes úgy reagált, hogy nem ismerik ezt a kutatást, addig Schmuck Erzsébet a Spirit FM-ben elismerte, hogy az ellenzéki kampánystáb rendelte meg azt. Márki-Zay Péter a Szabad Európának adott interjújából kiderült, hogy a momentum-közeli, 21 Kutatóintézet készíthette el a kutatást. A sajtóban ezzel szemben az jelent meg, hogy a Jobbik közeli Iránytű Intézet adataival találkoztak a politikai szereplők. A Mandiner megkereste az intézetet, akik úgy reagáltak:
„A 444-en tegnap megjelent, azóta az Intézetünkkel összekötött számsor nem egy kutatás, így nem tudjuk kommentálni. A kutatásnak módszertana, kutatója, aláírója, írásos nyoma van. Ilyen országos anyagunk két hónapja nem készült; ezekkel a korábbi kutatásokkal kapcsolatban bármikor, bárki számára rendelkezésre állunk.”
Feltehetően az történt, hogy bár a kampánystáb a 21 Kutatóközpontot bízta meg a kutatás elkészítésével, ők az adatfelvételt az Iránytű Intézettel csináltatták meg. A dokumentum, ami kiszivárgott pedig maguk az Iránytű-féle “nyers” adatok.
A “rejtélyes”, “állítólagos”, “kiszivárgott” és persze “gazdátlan” kutatás
Magyari cikkének legérdekesebb fogadtatása azonban nem az ellenzéki politikusoktól, hanem a nem kormánypártinak tartott közéleti újságírók köréből érkezett. Tóth Gergely a Telexen egy hosszabb írásban igyekszik tulajdonképpen mindenféle szakmai és kevésbé szakmai érvvel diszkreditálni azokat a kutatási eredményeket, amelyekre a 444 újságírója alapozta a kritikai észrevételeit az ellenzékkel kapcsolatban. Az persze érdekes, hogy miután Tóth végig arról ír, hogy a módszertani hiányosságok miatt eredmények hiteltelenek, a cikk végén frissítésként a következő megjegyzést találjuk: „Cikkünk megjelenését követően Magyari Péter, a hivatkozott 444-es anyag szerzője elmondta nekünk, hogy az általa látott anyag egy kompakt közvélemény-kutatás volt, melyhez mellékelték a módszertant is.”
A 444 újságírója ezt követően egy újabb írást tett közzé, amelyben tovább válaszokat ad a vele szemben megfogalmazott kérdésekre. A cikkben Magyari megerősítette, hogy a közvéleménykutatást valóban ellenzék vezetői rendelték meg és komolyan is vették az eredményeket, azonban azt is hozzátette, hogy a metodológiai vitánál sokkal izgalmasabb, és az áprilisi választás szempontjából sokkal fontosabb az összefogás pártjainak állapota és stratégiája:
„Arról szólt a cikk, hogy milyen típusú munka folyik az új, összellenzéki kampányközpontban, ennek mik a nehézségei, és a választók miért látnak oly keveset mindebből. Hogy bemutassuk a hangulatot, közöltük, hogy a cikk megjelenése előtt egy nappal milyen mérési adatokkal szembesültek az összefogás pártjai. Igen, azokkal, amik oda voltak írva. Igen, ezt ők maguk rendelték, egy prezentáció keretében ismerkedtek meg velük a pártok delegáltjai, akik az anyagot aggódva küldték tovább a vezető testületeiknek. A kutatásnak vannak gazdái, kiderül belőle, hogy milyen mintán, hány embert és hogyan kérdeztek, és van jelzett hibahatára is.”
Arról van tehát szó, hogy az ellenzék győzelméért szorító újságírók rossz szemmel néznek egymás közt arra, aki az ellenzéki pártokat kedvezőtlen színben tünteti fel, még akkor is, ha ezt konstruktív szándékból teszi. A dilemma persze az, hogy a konstruktív kritika – ha nyilvános – a politika világában gyakran többet árt az adott szereplőnek, mint használ. Ha azonban nem a rövidtávú pártpolitikai logikát, hanem a hosszútávú értékalapú közéleti sajtóműködést és egy médiatudatos magyar hírolvasói kultúrát tartunk szem előtt, nem érdemes a kedvenc médiumunkra haragudnunk akkor, amikor megírja, hogy az általunk támogatott politikai közösség, párt milyen problémákkal és kihívásokkal szembesül. Ahogy szinte minden más kérdésben, úgy ebben is megosztott a közéleti újságírás mind a kormánypártinak, mind a nem kormánypártinak tartott tábora. Az ugyanis igen rossz képet fest a magyar média világáról, hogy Ceglédi Zoltán politikai elemző következő kommentárja az esettel kapcsolatban nem teljesen magától értetődő: „Magyari Péter igenis klasszikus újságírói tevékenységet végzett, amikor egy, a tudomására jutott, fontos és exkluzív információt megírt egy cikkben.”
A témával kapcsolatban megkerestük mind Magyari Pétert, mind pedig Tóth Gergelyt. Kérdéseinkre az alábbi válaszokat kaptuk:
Magyari Péter:
– Gondolt a cikk megírásakor arra, hogy ekkora port kavar majd az ellenzéki politikusok és a nem kormánypártinak tartott újságírók körében?
„Mindig remélem, hogy írásaim hatással lesznek. A reakciók közül a legjobban a köztévé lepett meg, hiszen ezúttal idéztek a cikkemből, amit egyébként sosem szoktak. A helyzet alkalmas volt arra, hogy kiderüljön, bár rendszeresen hazugsággal vádolnak, mégis olvasnak, és ha valamit használhatónak éreznek a propapaganda-gépezetük szempontjából, akkor még idézni is hajlandóak. Parodisztikus volt ugyanakkor, hogy még így is „soros-blognak” hazudták a lapunkat, ám mégis idézték, mintha szerintük egy „soros-blogot” is komolyan kellene venni. Ha valami meglepett, akkor ez a zavaros másodközlés volt az.”
– Ön szerint van különbség az egyes nem kormánypártinak tartott médiumok szerkesztőségi gyakorlatában arra vonatkozóan, hogy az ehhez hasonló, az ellenzék számára kínos jellegűnek is felfogható írásokat milyen mértékben bátorítják vagy éppen visszafogják?
„Nem ismerem pontosan a többi lap szerkesztési irányelveit, de ami informálisan eddig eljutott hozzám, az alapján az újságírás általános szabályai érvényesek a független szerkesztőségekben.”
– Volt bármilyen következménye a cikk publikálásának? Kereste önt vagy a 444 szerkesztőségét bármilyen ellenzéki politikus ezzel kapcsolatban?
„Folyamatosan beszélek politikusokkal, ez a munkám része, erről a cikkről is volt, akivel beszélgettem, ahogy sok más cikkről, illetve a beszélgetést megelőző napok politikai fejleményeiről. A szerkesztőséget nem kereste senki politikus a cikk miatt. A politikai szereplők és a szerkesztőség között nincs intézményes kapcsolat. Ha arra gondol, hogy a 444-es főnökeimet számon kérte-e politikus az írásaim miatt valaha, arra határozott nemmel tudok válaszolni.”
– Tóth Gergely a Telexen közzétett írásában az ön által bemutatott közvéleménykutatás hitelességét vonja kétségbe. Ön helyesnek tartja azt az újságírói felfogást, amelyben a Telex cikke készült?
„Tóth nem a konkrét kutatás hitelességét vonta kétségbe, hanem azt jelezte, ha bizonyos kritériumoknak nem felelne meg a kutatás, akkor az nem volna szakmai szempontból jó minőségű. A cikk megjelenése után felhívtam Tóth Gergelyt, és jeleztem, hogy azoknak a bizonyos kritériumoknak ez a konkrét kutatás az ismereteim szerint megfelelt. Ezt jelezte is a cikkében, amelyet beszélgetésünk után gyorsan frissített. A kétkedést általában helyes újsígárói magatartásnak gondolom. A konkrét esetben lehet, hogy hasznosabb lett volna, ha Tóth a cikk megjelenése előtt megkérdez, de utólagos korrekciója bizonyítja, hogy nem tendenciózus támadás volt a célja. Ilyen típusú együttműködés, korrekciós mechanizmus a kormánypárti sajtóval elképzelhetetlen, hiszen ott többségében nem az igazságot kereső cikkek, hanem politikailag motivált anyagok készülnek.”
Tóth Gergely:
– Ön szerint árt vagy használ az ellenzéki összefogásnak Magyari Péter írása? Miért?
„Erről a politikát figyelő, arról író emberként megvan a véleményem, azonban nem is látom, miért kéne erről újságíróként állást foglalnom.”
– Ha Magyari Péter helyett önnek mutatták volna meg a fenti cikk alapját képző „belsős” közvéleménykutatást, Ön beszámolt volna róla a Telex felületén? Miért?
„Igen, de csak a teljes kutatás nyilvánosságra hozásával. A kutatás fontos dokumentuma az ellenzéki kampánynak, amellett pedig érdekes-fontos adatokat tartalmaz a magyar politikai közhangulatról. Fontosnak tartjuk, hogy a Telexen minden háttérben zajló hírértékű folyamatról, a politikai szereplők döntéseit megalapozó információról beszámoljunk – legyen szó bármelyik politikai pártról vagy oldalról.”
– Ön szerint van különbség az egyes nem kormánypártinak tartott médiumok szerkesztőségi gyakorlatában arra vonatkozóan, hogy az ehhez hasonló, az ellenzék számára kínos jellegűnek is felfogható írásokat milyen mértékben bátorítják vagy éppen visszafogják?
„A Telexben kizárólag a hírérték alapján szelektálunk, politikailag motivált bátorítás vagy visszafogás nincs. Más szerkesztőségek gyakorlatát nem ismerem.”
– A cikke megjelenését követően Magyari Péter, az ön által hivatkozott 444-es anyag szerzője tájékoztatta Önt, hogy az általa látott anyag egy kompakt közvélemény-kutatás volt, melyhez mellékelték a módszertant is. Mindennek fényében fenntartja az Ön által tett állításokat a közvéleménykutatás hitelességét illetően?
„Én a cikk megírása idején tudomásomra jutott és nyilvánosság elé tárt információkból tudtam dolgozni. A cikkemben idézett szakértők kifogásolták a 444-es cikk szelektív adatközlését és a módszertani megjegyzések hiányát, melyek nélkül egyetlen kutatás sem értelmezhető felelősen. Magyari Péter a cikk megjelenése után tájékoztatott, de a kutatásról bővebbet csak napokkal később lehetett megtudni.”
Források:
https://www.facebook.com/magyari444
https://media.elte.hu/blog/2016/11/15/az-indexnel-is-voltak-tiltofak-interju-magyari-peterrel/
https://444.hu/author/magyarip/
https://negynegynegy.podbean.com/e/a-2018-as-ellenzeki-targyalasok-titkos-tortenete/
https://telex.hu/valasztas-2022/2021/12/17/ellenzek-belso-kozvelemeny-kutatas-furcsa-adat-444
https://444.hu/2021/12/18/micsoda-kutatasrol-van-szo
