Módszertani hibák a Magyarországot negatív fényben feltüntető EU-s médiajelentésben

Habár a jelentésben az EU-s intézet leszögezi, hogy az csupán a nemzeti kutatócsapat munkatársainak véleményét tükrözi, a jogállamisági jelentésben mégis tényként hivatkozzák az anyagot. A nemzeti kutatócsapat mindkét tagja az Átlátszó munkatársa. Elemzésünkben rámutatunk arra, hogy miért nem alkalmas a Médiapluralizmus Monitor arra, hogy valódi döntéselőkészítési anyag legyen.

Elkészítette Médiapluralizmus Monitorját a Robert Schuman Centre. A kutatóközpont elemzésének célja, hogy bemutassa országokra lebontva a média állapotát, részletezve a médiapluralizmust és a média szabadságát fenyegető veszélyeket. Ahogy egy-egy cikk esetében, úgy a Médiapluralizmus Monitor jelentése mögött is szubjektív emberek, sőt éppen újságírók állnak. De vajon ennek ellenére ők mennyire törekedtek az objektivitásra, kiegyensúlyozottságra? És mennyire fogadja el tényként a magyar közéleti sajtó a jelentés tartalmát? Elemzésünkből kiderül.

Az Európai Unió különféle döntéshozói szintjein komoly kihívást okoz, hogy az – alapvetően különböző tradícióval, kultúrával és szokásokkal rendelkező – nemzetállamok törvényi kereteit, szakpolitikai döntéseit korrekt módon lehessen összehasonlítani. A média és az újságírás sem kivétel a nehezen összehasonlítható szektorok alól, sőt! Annak érdekében, hogy a különböző országok különböző rendszerei összehasonlíthatóvá váljanak, sok esetben a narratív tartalmak is kvantifikációra szorulnak. Azonban a médiával és a médiában megjelenő tartalmakkal kapcsolatban a számszerűsítés nem egyszerű; a modellek felállítása és a matematikai struktúrák elemzésbe való beemelése emberi döntéseket igényelnek, nincsen objektív megoldás az ilyen problémák vizsgálatára,  a módszertan kialakítása pedig következésképpen szubjektív elemeket tartalmaz. Ebben az elemzésben a Média Pluralizmus Monitor (továbbiakban: MPM) körüli kérdéseket fogom megvizsgálni. 

„A Médiaplurizmus Monitort liberális demokráciákra találták ki”

A Médiapluralizmus Monitor nem csupán az Európai Unió tagjait vizsgálja, hanem azokat az országokat is, amelyek a jövőben szeretnének csatlakozni az unió közösségéhez. Az egyik fő módszertani nehézséget az jelenti, hogy nem könnyű feladat ugyanazzal a keretrendszerrel és metódussal vizsgálni a média helyzetét egyszerre Albániában, Törökországban, Svédországban, Magyarországon és Németországban. Hiszen az egyes standardok meghatározása, ami alapján kategorizáljuk a média egyes elemeit, magától értetődően szubjektív döntések sorozata. 

Az általam vizsgált MPM-jelentésről Bátorfy Attila kutatásvezető facebook bejegyzésében úgy fogalmazott, hogy

„[…] én sem tudok mást mondani, mint az egyik, a folyamatra rálátó kutató mondott: sajnos a Media Pluralism Monitort a liberális demokráciákra találták ki, és nem volt felkészülve arra, hogy az Európai Unión belül megjelennek majd illiberális-autoriter államok is.” Illetve, kiemelte, hogy az országok eredményeinek egymáshoz való viszonya is okozhat fejtörést az egyes alterületeken. 

Bátorfy leírása ráerősít arra a hipotézisre, hogy a média helyzetét nagyon nehéz azonos módszertannal vizsgálni különböző országok esetében. A Médiapluralizmus Monitor fő célja, hogy tudományos megalapozottsággal megpróbálja leírni a “média ökoszisztémájának” rendszerét, bemutatva a médiapluralizmus megjelenését és a média szabadságnak helyzetét mind az Európai Unió tagországainak, mind pedig a tagjelölt országok tekintetében. 

Ezt a nemes célt azonban az intézet a kutatáson keresztül úgy próbálja elérni, hogy az elemzés kvantifikációs mechanizmusa ezt nem teszi lehetővé. A különböző dilemmák, vitapontok nem jelennek meg abban a jelentésben, amit a kutatást követően nyilvánosságra hoznak; amit később felhasználnak olyan politikai dokumentumokban, mint a jogállamisági jelentés. De erről később. Maga Bátorfy Attila, a kutatás készítője ismerte el Facebook posztjában, hogy a jelentésből nem derülnek ki a felmerülő dilemmák és a kapcsolódó viták.  

Ez abból adódhat, hogy a válaszok számszerűsítése olyan mértékben leegyszerűsíti a komplex kérdéseket, hogy ezzel az eredmény önmagában, a magyarázat és a számítási módszertan nélkül nem értelmezhető. Ráadásul a metódus univerzalitása miatt (hogy minden országra ugyanazt a módszertant kell alkalmazni) az egyes országok értékelése óhatatlanul torzul. Képzeljünk el egy olyan mérleget, amely  30 és 80 kilogramm között 99%-os pontossággal megmondja mekkora tömeg mennyiséget raktunk rá, viszont 30 kilogramm alatt és 80 kilogramm között már csak 50%-os eséllyel képes erre. Egy adott intervallumra kétségkívül pontos eredményeket kapunk, ha azonban az említett intervallumon kívül eső súlyú tárgyat teszünk rá, akkor képtelen lesz annak pontos megmérésére.  

Amikor Bátorfy azt írja, hogy a Médiapluralizmus monitort a hagyományos liberális értékrend alapján állították össze, akkor ezzel azt is elismeri, hogy az nem alkalmas azoknak a kihívásoknak a kezelésére (illetve az ezekből fakadó folyamatok értékelésére), amelyek az utóbbi időben nem csupán a tagjelölteknél vagy a keleti tagállamokban érték a média ökoszisztémáját, hanem világszerte, így az EU régi tagállamaiban is. Így a nyugati modelltől távol eső keleti országok esetében ez a módszertan, akárcsak a mérleg 80 kilogramm felett, nem mér megfelelően.

Mivel a számítási módszertan nem is elérhető, kérdéssel fordultam a Centre for Media Pluralism and Media Freedom nevű szervezethez, akik publikálják magát a kutatást. Az elemzésem közzétételéig nem kaptam választ a kérdésemre. 

A kutatási folyamat – Bátorfy posztja alapján – úgy működik, hogy a Centre for Media Pluralism and Media Freedom (továbbiakban: Intézet) felkér minden országból kutatókat, hogy töltsenek ki egy 200 kérdésből álló kérdéssort. Ezek a kérdések alapvetően négy fő területre koncentrálnak, a területek pedig alterületekre bonthatóak. A módszertanról a magyarországi kutatást vezető Bátorfy írt:

„a kutatást végzőknek 200 kérdésre kell válaszolniuk aszerint, hogy az adott terület állapotát mennyire érzik kockázatosnak. Ez a 200 kérdés négy területet mér fel, úgy mint: az alapvető jogok védelme és érvényesülése, a média sokszínűsége, a média politikai függetlensége és a társadalmi reprezentáció sokszínűsége. 

Mind a 200 kérdést meg kell indokolni, adatokkal, szakirodalommal alátámasztani. A szerkesztési folyamat során átlagosan 100 körüli komment, pontosítási kérelem, erősebb alátámasztásra vonatkozó határozott kérés szokott érkezni, vagy pedig a kockázati fokozat újragondolására tett javaslat. Eközben egyes területekre adott válaszainkat felkért hozzászólók kritizálják”.

A jelentés elkészítésének folyamatából kiderül, hogy ez a kutatás nagyban függ az adott országban folyó kutatást vezető személytől. Hiszen a kérdésekre nem egy reprezentatív csoport válaszol, vagy egy olyan kör, melyben alapvetően különféle érdekeket és elveket képviselő újságírók vagy médiaszakértők ülnek, hanem jelen esetben két szakértő, akik az ELTE kutatói: Bátorfy Attila és Szabó Krisztián. Az egész kalkulációs mechanizmusba az ő válaszaik lesznek a bemenetek, amit később egy szakértői csapat kritizál, sőt, a kutatást megrendelő intézet is további bizonyítékokat, hivatkozásokat kérhetnek a kutatóktól. Mikor a válaszok véglegesedtek, a szakértői vélemények becsatornázása megtörtént a válaszok alapján egy program – amelynek működését nem ismerjük – besorolja az országok eredményeit három kategóriába: alacsony-, közepes- és magas kockázat. Ezt követően már a számszerű eredményekből egy jelentés készül, amit ugyanúgy a válaszadó kutatók írnak. Ez a jelentés végigmegy egy peer-review folyamaton és később publikálásra kerül.

A jelentés hivatkozásai

Az anyag részletes elemzése előtt érdemes megfigyelni, hogy a szerzők milyen típusú hivatkozásokat alkalmaznak a jelentésben. Megfigyelhető, hogy jelentős mértékű a saját publikációk hivatkozása,  amikor a szerzők vagy a saját korábbi tanulmányaikra vagy a kutatásban résztvevő szakértő cikkére hivatkoznak. Ha a törvényi és a külföldi hivatkozásokat nem számítjuk, tehát csak azt szeretnénk megvizsgálni, hogy a magyar intézetek vagy kutatók által kiadott publikációk közül mekkora a saját hivatkozások aránya, akkor azt láthatjuk, hogy ez a szám 40%. Ha tovább tisztítjuk a képet azzal, hogy nem számoljuk az olyan magyar intézeteket, mint pl. a KSH, vagy a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH), akkor az látszik, hogy alapvetően kormánykritikus intézetek (TASZ, Mérték, Átlátszó, Média1) vagy saját publikációkra történik a hivatkozás. Megjegyzést érdemel, hogy az egyetlen nem adatalapú hivatkozás, amely nem tekinthető kormány kritikusnak az NMHH arról szóló publikációja, miszerint mélyponton van kisebbségek megjelenési aránya a hírműsorokban (2017).

A jelentés tehát többségében olyan intézetek vagy szereplők korábban kiadott publikációira hivatkozik, akik közismerten kritikusan viszonyulnak a kormányhoz, olyan tanulmány vagy publikáció, amely összetettebben vélekedik a magyar kormány szerepéről egyáltalán nem kap helyet, még megcáfolandó vagy megcáfolt hipotézisként sem. Ez pedig azért probléma, mert így – ahogy azt Bátorfy is elismerte – nem jelennek meg a különböző dilemmák és vitapontok, ami egy döntéselőkészítésben is felhasznált jelentésnél fontos szempont kellene, hogy legyen.

A kutatás politikai fontossága

A Médiapluralizmus Monitor jelentését az Európa Parlament jogállamisági kérdésekkel foglalkozó bizottsága, a LIBE, felhasználja a Magyarországgal kapcsolatos jogállamisági jelentésében. Tehát az MPM jelentése egy döntéselőkészítésre is szolgáló anyag, amelyet politikai kérdésekben, jelentésekben hivatkoznak mint független, szakmai szempontokból objektív kutatás. Azt már láthatjuk magából a kutatás metódusából, hogy az anyag objektivitása sérül akkor, amikor két azonos gondolkodásmóddal rendelkező, egymással munkakapcsolatban álló kutató az, aki elkészíti ezt a jelentést úgy, hogy az egyes válaszokba nem emelnek be ellentétes véleményt és kritikát, úgy, hogy a hivatkozási listából is egyértelműen látszik az, hogy vállaltan kormánnyal kritikus publikációkra építkezik. 

Az MPM mechanizmusa egyrészről nem transzparens, hiszen nem elérhető az a matematikai képlet, ami alapján a kérdőívekben szereplő válaszok kvantifikálódnak. Az már csak hab a tortán, hogy míg az albánokról szóló jelentés elérhető albánul, addig a Magyarországról szóló jelentés nem érhető el magyarul. 

Mivel ez egy politikai döntéshozást támogató jelentés, ezért fontos lenne, hogy különféle vélemények megjelenjenek benne. Akár csak azért, hogy megcáfolásra kerüljenek. Sajnos azt látjuk, hogy a jelentés egyoldalú, nem tartalmazza a másik oldal véleményét és meglátásait, az anyag nem vitázik, hanem tényként állít be egy szubjektív skála szerint besorolt eredményt. Ez pedig rontja a megítélését az anyagnak abban a körben, amellyel szemben az anyag kritikus. Ami azért probléma, mert ha ezeket a jelentéseket nem tudja a politikai döntéshozás valamennyi szereplője elfogadni, abban az esetben nem lesz több funkciója, mint egy politikai bunkósbotnak. Így viszont azok a jogos és fontos kritikák is elvesznek, ami adott esetben megjelenhetne egy ilyen anyagban, és amiről politikai vitát kellene folytatni. Erre ez az anyag azonban nem alkalmas. 

Az erdemények

Ebben az írásomban nem fogok az eredményekről részletes elemzést végezni. Ennek elsősorban az az oka, hogy ameddig nem kapjuk meg a kalkulációs metódust, addig igazából nem lehet megfelelően értelmezni a kapott adatokat. Viszont, mivel a kalkuláció univerzális – még ha ez torzít is a fent ismertetett okok miatt -, érdemes egy-két összehasonlítást megcsinálni. Kiemelten érdekes a Political independence of media alkategória, tehát a médiumok politikai függetlenségét mérő értékek összehasonlítása. Ebből kiderül, hogy Észak-Macedónia a 8. helyen áll, szorosan követi őt Szlovákia a 9. helyen. Olyan országokat maguk mögött hagyva, mint Hollandia (11.), Dánia (12.), vagy Luxemburg (22.). Magyarország a 26. helyen áll, magas kockázati kategóriába sorolva. 

Hasonlóképpen magas kockázati besorolást kapott Magyarország a piaci sokszínűség tekintetében. Itt meg kell jegyezni, hogy az összes vizsgált ország tekintetében az átlag már a magas kockázati kategóriába esik. Itt ilyen alkategóriák vannak, mint a médiumok tulajdonjogainak átláthatósága, vagy a szerkesztői tartalomra való tulajdonosi vagy hirdetői hatás. A jelentés szerint Magyarország helyzete még Törökországnál is rosszabb, minket már csak Albánia és Románia követ. 

Egy fokkal kedvezőbb a helyzet az alapvető jogok védelmének és érvényesülésének tekintetében, ahol Magyarország közepes kockázati besorolást kapott, hasonlóan mint Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Szlovénia és a balkáni térség államainak egy jelentős része, valamint Lengyelország. 

A társadalmi reprezentáció területén Ausztriához, Franciaországhoz, Belgiumhoz és Finnországhoz és további 16 országhoz hasonlóan Magyarország is közepes besorolást kapott. Itt olyan alterületeket vizsgálnak, mint a kisebbségek hozzáférése a médiához. Ebben az alkategóriában Magyarország például előzi a szomszédos Ausztriát. Amiben nem teljesít jól az ország, az a nők reprezentációja a médiumokban vagy a gyűlöletbeszéd elterjedése. 

Az kutatócsapat szerepe az eredményekben

Ennél a kutatási mechanizmusnál nagy hatása van a végeredményre a kutatási csapat egyéni válaszainak. Mivel ez a csapat Magyarország esetében két fős, ezért lényegében az ő – publikusan nem alátámasztott – válaszaik határozzák meg a Magyarországról alkotott képet. Alapvetően  ennek ellenére sem terveztem ezekről a személyekről külön szót ejteni, de a jelentésben az egyik bekezdés arra sarkallt, hogy a transzparencia érdekében mégis megtegyem. A mondat így szól:

„The content of the report does not necessarily reflect the views of the CMPF, nor the position of the members composing the Group of Experts. It represents the views of the national country team that carried out the data collection and authored the report.” 

Tehát a jelentés, amit politikai anyagokban és uniós eljárásokban is felhasználnak, mint objektív jelentést, leszögezi, hogy a tartalom nem szükségszerűen tükrözi a CMPF (Centre for Media Pluralism and Media Freedom)  álláspontját, sem a szakértői csoportot alkotó tagok álláspontját. Kizárólag az adatgyűjtést végző és jelentést szerző nemzeti csapat véleményét képviseli.

Az adatgyűjtést végző kutatók pedig Bátorfy Attila és Szabó Krisztián. Míg Bátorfy oktató az ELTE Médiatudományi tanszéken, addig Szabó Krisztián az intézmény tanulója. Bátorfy fő szakterülete az adatvizualizáció, jelenleg az Átlátszó munkatársa, az adatvizualizációs csapatának vezetője. Szabó Krisztián az Átlátszó  Junior Prima díjas fiatal újságírója. 

Az Open Society Foundation által is támogatott Átlátszóval szemben eddig alapítványunk több esetben pert nyert, hiszen alapítványunkat lejárató cikkében valótlanságokat állított. 

A szakértői csapatból először Bajomi-Lázár Péter neve tűnhet fel, ő volt a Budapesti Gazdasági Egyetem (BGE) Társadalomtudományi Intézetének vezetője egészen addig, ameddig nem nyilatkozta egy konferencián azt, hogy „Nem biztos, hogy egy kormánnyal nem szimpatizáló újságolvasó számára érdekes, mit írt a néhai Seszták Ágnes vagy a sajnálatos módon még élő Bayer Zsolt.” Ezt követően habár ő bocsánatot kért kijelentéséért, felmentették a pozíciójából. 

Urbán Ágnes egyetemi docens, tanszékvezető a Budapesti Corvinus Egyetem Infokommunikációs Tanszékén. A MÉRTÉK Médiaelemző Műhely munkatársa, az intézet honlapja szerint fő támogatójuk az Open Society Foundation. Tófalvy Tamás a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Szociológia és Kommunikáció Tanszékének docense, a Kommunikáció és Médiatudomány MA Digitális Média Specializációjának vezetője, a Magyar Online és Digitális Médiatörténet (MODEM) projektvezetője. Bayer Judit pedig egyetemi docens, kutatási szakterülete a médiajog, médiaszabadság és pluralizmus, szólásszabadság, magánélet védelme és az emberi jogok.

Összefoglalás

Mind a magyar, mind az Európai Unión belüli médiával kapcsolatos folyamatok  transzparenciája alapvetően érdeke a magyar, illetve az egész kontinens közösségének. A modern demokráciákban a média helyzetének romlásával a negyedik – ellenőrző szerepet is betöltő – hatalmi ág lehetőségei korlátozódhatnak. Ezért fontos, hogy folyamatos és tényeken nyugvó diskurzus övezze a médiát. 

A Médiapluralizmus Monitor arra vállalkozik, hogy objektív képet adjon a különböző nemzetállamokban végbemenő médiát érintő folyamatokról. Ezt pedig úgy próbálja meg elérni, hogy számszerűsít és összehasonlíthatóvá próbál tenni olyan területeket, amelyek alapvetően nem feltétlenül összehasonlíthatóak. Azáltal pedig, hogy a nemzeti kutatócsapat kis létszámú és nem képviselteti benne magát többféle szakmai megközelítés, a jelentés, ami általuk elkészült, leginkább vitaanyagnak tekinthető, politikai vagy jogi döntés előkészítési anyagként aligha funkcionálhatna. Olyannyira nem, hogy még a jelentést megrendelő fél is leszögezi, hogy a jelentés nem feltétlenül tükrözi az ő álláspontjukat, csakis a kutatócsapat véleményét. Ezt a LIBE bizottság által készített jogállamisággal kapcsolatos anyag, amely szakmailag megfellebbezhetetlen dokumentumként hivatkozott az aktuális MPM-anyagra, már elfelejtette megemlíteni. 

Sokkal előremutatóbb módszertan lenne, ha nagyobb hangsúlyt fektetne az intézet az egyes államok speciális  felmérésére oly módon, hogy tudatosan olyan véleményeket vagy véleményalkotókat vonna be a kutatásba, akik egymáshoz képest máshogy látják a médiapluralizmus helyzetét. Az elkészült jelentésnek az ezzel kapcsolatos diskurzust is fel kellene ölelnie,  így lehet később alkalmas döntéselőkészítői anyagnak.