A korábban a BBC-nek is dolgozó Rod Liddle a The Times-ban szállt bele egykori munkahelyébe, miután Martine Croxall, a BBC hírolvasója erősen szubjektív megjegyzéseket október 23-án azzal a hírrel kapcsolatban, hogy Boris Johnson kijelentette, nem indul a toryk vezetői posztjáért.
„Szabad nekem vidámnak lennem? Ha-ha! Nos, nekem igen” – mondta Croxall, nem igazán rejtve véka alá a véleményét.
Az eset után sokan tettek panasz, a BBC szerint a hírolvasó „elmaradt az elvárt szerkesztői normáktól”, ami miatt „jelentős a kockázata, hogy a nézők azt hihették, hogy a konzervatív vezetők versenyéről nyilvánított véleményt”(sic). Egyéb következménye nem lett az ügynek, egy nappal később Martine Croxall ismét képernyőn volt.
„A BBC nem is igazán palástolt középosztálybeli, baloldali-liberális elfogultságát nagyon nehéz kezelni, mert a BBC-nél dolgozók közül szinte mindenki középosztálybeli és elkötelezett baloldali-liberális, életüket egy John Lewis – a John Lewis egy elegáns és drága bútorairól is ismert brit vállalat – által berendezett véleménybuborékban élik. Feltételezem, hogy a színfalak mögött Croxall kollégái ugyanígy kacarásztak a lapszemle alatt, mint ő maga” – feltételezi Liddle, aki szerint „hacsak nem rúgjuk ki mindannyiukat, és kezdjük elölről”, akkor nem valószínű, hogy megoldást lehet találni az egyre szemérmetlenebb elfogultság problémáját.
A probléma persze mélyebbről fakad, a BBC elszomorító tendenciái mögött “ott van az a hatalmas seregnyi, minden különösebb eredmény nélkül ébredezgető (woke) bölcsész- és társadalomtudományi diplomával rendelkező ember, akik egy marék porszemben is meg tudnák mutatni a rasszizmust”.
Azt, azonban Liddle is kiemelte, hogy a BBC főigazgatója, Tim Davie látja ezt a problémát és próbál ellene tenni, ennek ellenére az elfogultság szinte minden nap tapintható. Davie egyik figyelemre méltó sikere Liddle szerint, hogy a királynő halálát és temetését például intelligensen és méltó ünnepélyességgel kezelték, „a Newsnight pedig újra nézhetővé vált, most, hogy már nem abból áll, hogy négy őrülten dühös nő egyetért egymással abban, hogy a toryk milyen szörnyűek”. Rod Liddle azt is elismerte, hogy a vezető politikai újságírók – Laura Kuenssberg, Jo Coburn és Chris Mason – kifogástalanul és nagyon jól végzik a munkájukat.
Mindazonáltal az arcátlan elfogultság nap mint nap tetten érhető:
„Talán észrevették, hogy Luis Inácio Lula da Silva brazíliai választási győzelmét a csatorna nem ugyanolyan érzésekkell fogadta, mint például Benyamin Netanjahu izraeli diadalát. Netanjahut „szélsőjobboldaliként” emlegették – a jobboldal manapság mindig „szélsőséges” –, míg a baloldali szélhámost, Lulát azért dicsérték, mert „milliókat emelt ki a szegénységből”. Persze a Lula győzelmét köszöntő nyílt színi éljenzés semmi ahhoz a diadalittassághoz képest, ami Joe Biden Donald Trump feletti győzelmét követte.: Gyanítom, hogy az Upper Regent Street-en utcai partikat tartottak” – idéz fel markáns példákat Liddle, amelyek sora folytatódik:
„Amikor Giorgia Meloni („szélsőjobboldali” megint) nemrégiben választást nyert Olaszországban, a BBC európai szerkesztője, Katya Adler – rendszeres tiprója az elfogulatlansági szabályoknak – úgy érezte, hogy a Six O’Clock News rövid riportjában meg kell említenie: „Olaszok milliói nem rá szavaztak. Azt mondják, nem ismerik fel magukat nacionalista, protekcionista javaslataiban, bevándorlásellenes retorikájában és konzervatív családi erkölcseiben.” Köszönjük, Katya, hogy elmagyaráztad a választásokon sokan azért nem szavaznak a győztes jelöltre, mert nem értenek egyet a nézeteivel – ezt a jelenséget eddig nem értettem igazán. Gyanítom, Adlernek meg kellett küzdenie a kísértéssel, hogy Melonit egyszerűen csak fasiszta tehénnek nevezze, és kész” – folytatta, majd kiemelte, hogy a migránsválságot érintő kérdésekben is manipulál a BBC, hiszen szándékosan olyan képeket vágnak be a tudósításokba, amin nők és gyermekek láthatóak, holott a statisztikák szerint az 80 százalékban férfiak érkeznek az Egyesült Királyságba.” Ezek után nyilván a végkövetkeztetés sem szívderítő:
„A BBC immár Augiász istállójához hasonlít, de nem látszik a közelben tisztító folyó” – zárta sorait Rod Liddle.