A legfontosabb magyar sajtóorgánumok: Magyar Nemzet

A Magyar Nemzet az ország egyik legnagyobb múltra visszatekintő sajtóorgánuma. A napilapot még a Horthy-korban alapították és már a kezdetektől fogva polgári-konzervatív szemléletmód jellemezte. Az újság története azonban nem volt zökkenőmentes, bezárták a második világháború alatt a nácik, majd 56-ot követően a kommunisták is. De többször előfordult az is, hogy a pártállami elnyomás vagy a tulajdonosi machináció következtében a hagyományos identitásának kiüresedése fenyegette a lapot. A Magyar Nemzet jelenleg a kormánypártinak tartott KESMA médiaholding portfóliójának egyik meghatározó eleme.

Cikksorozatunkban bemutatjuk a legfontosabb hazai sajtóorgánumok megalakulását, történetét, működésének jogi, személyi és gazdasági hátterét, valamint minden olyan egyéb érdekes és fontos szempontot, amely szükséges ahhoz, hogy médiatudatos szempontból is megérthessük az adott médiumnak a magyar közéleti újságírásban betöltött szerepét.

Egy náciellenes, konzervatív napilap megalakulása

A Magyar Nemzet országosan megjelenő magyar közéleti, politikai napilap, Magyarország egyik legnagyobb múltra visszatekintő sajtóorgánuma. A lapot Pethő Sándor és Hegedűs Gyula újságírók alapították 1938. augusztus 25-én, a Chorin–Kornfeld–Weiss nagytőkés csoport finanszírozásában. Pethő neve és munkássága mint alapító-főszerkesztő sokáig meghatározta a Magyar Nemzetet. Több munkatársával együtt kilépett az 1920 óta működő és részben általa is alapított Magyarság című lap szerkesztőségéből, mert az ekkorra az országban növekvő hatalmú nemzetiszocialista körök befolyása alá került. A történész végzettségű Pethő erősen konzervatív nézeteket képviselt a korábbi munkássága során és a Magyar Nemzet vezetésekor is, a hitleri nemzetiszocialista és a magyar szélsőjobboldali, nyilas mozgalmak, valamint az ezeket támogató magyarországi német befolyás elleni küzdelemben pedig fontos szerepet vállalt. A lap az alapítást követően rendkívül hamar nagy népszerűségre tett szert, amit nem utolsó sorban az olyan neves munkatársak csatlakozásának köszönhetett, mint Szekfű Gyula, a magyar történetírás egyik legmeghatározóbb alakja vagy Márai Sándor, az egyik legnépszerűbb 20. századi író, költő. A lapot a népszerűsége ellenére többször felfüggesztették, végül pedig a német megszállást követően teljesen be is tiltották, miután 1944. március 22-én a Gestapo feldúlta a lap szerkesztőségét. 

Identitásvesztés a kommunista diktatúra idején

A Magyar Nemzet végül csak 1945. május 1-jétől tudott újraindulni, de a kommunista diktatúra nem sok mozgásteret engedett az újságírói szabadságnak. Bár nem tiltották, a Magyar Nemzet szerkesztői függetlenségétől és eredeti értékrendi hitvallásától megfosztva a kormány hivatalos politikai álláspontját volt folyamatosan köteles közvetíteni. 1945-ben a lap újraindítását még az a Hegedűs Gyula vezette, aki társalapítója és Pethőt követően öt évig főszerkesztője is volt a háború előtti Nemzetnek, de a Rákosi-korszak idejére a lap minden önállóságát és karakterét elvesztette. A korábbi munkatársak közül sokan emigráltak, a szerkesztőség nagy része lecserélődött. Mindezek ellenére az ekkor működő sajtóorgánumok közül a Magyar Nemzet azok közé tartozott, amelyek még a leginkább törekedtek arra, hogy a körülményekhez mérten viszonylagos függetlenséget érjenek el. Ez az igyekezet tört felszínre 1953-ban, amikor a totális önkényuralmat kiépítő Rákosi Mátyás hatalma megingott, a szerkesztőség pedig innentől a reformokat ígérő Nagy Imrét és kormányát kezdte támogatni. 1954-ben a Nagy Imre miniszterelnök közreműködésével megalapított Hazafias Népfront lapjának nevezték ki, ezt a szerepét egyébként egészen a rendszerváltásig hivatalosan betöltötte. A sajátos társadalmi szervezet célja az volt, hogy politikai szerephez juttassa a kommunista párton kívüli állampolgárokat, tényleges politikai szerephez azonban csak a Kádár-rendszer idején jutott.

Az ’56-os forradalmi hangvétel és a kádár-kori ideológiai enyhülés

A Magyar Nemzet függetlenségi törekvései végül 1956-ban érvényesültek, amikor felvállalta a forradalom és szabadságharc értelmiségi megalapozó mozgalmaként számon tartott Petőfi-kör népszerűsítését. Október 23-ától pedig Losonczy Géza, Pethő Tibor, Pártay Tivadar felelős szerkesztők irányításával a forradalom vezető sajtóorgánuma és egyben a második Nagy Imre-kormány félhivatalos lapja lett. A szabadságharc leverését követően, november 4-től a szerkesztőség politikai szerepvállalása miatt a lapot bezárták, egészen 1957 szeptemberéig nem is jelenhetett meg. A Kádár-kor kezdeti véres időszakát követően a szocializmus folyamatos ideológiai enyhülése mellett fokozatosan egyre több lehetősége nyílt a Magyar Nemzetnek a hatalom által megszabott keretek lassú és óvatos tágítására. Ezt a korszakot három főszerkesztő munkássága és iránymutatása határozta meg, akik személye egyébként jól példázza a szerkesztőség nyílt ellenzékiséget fel nem vállaló, de szépen lassan épülő kulturális és értelmiségi függetlenségét. 1957-től 1972-ig az a már a világháború előtti Magyarországon doktoráló és újságírói munkát végző Mihályfi Ernő volt a főszerkesztő, aki korábban Bajcsy-Zsilinszky Endrével együtt szerkesztette a Független Magyarország című lapot és aki 1945 után a Független Kisgazdapárt vezető politikusa volt. 1972 és 1982 között pedig az a Pethő Tibor volt a főszerkesztő, aki az alapító-főszerkesztő Pethő Sándor fia volt, és aki már a második világháború előtt is szerkesztette a lapot. Pethő 1953 után nyíltan támogatta Nagy Imrét, 1956 decemberében pedig a Magyar Újságírók Országos Szövetségének küldöttsége nevében próbált tárgyalni Kádár Jánossal a betiltott folyóiratok engedélyezésének elérése érdekében. Végül 1982 és 1989 között az a Soltész István volt a lap főszerkesztője, akit még a Szabolcs-Szatmári Néplap főszerkesztőjeként az 1956-os forradalom és szabadságharcban való szerepvállalása miatt először eltávolítottak az állásából és kizárták a MÚOSZ-ból, majd 1962-ig fizikai munkából volt kénytelen megélni. A Magyar Nemzet hangvétele tehát az évek során lassan megváltozott, a belpolitikai híreknek változatlanul a kormány álláspontját kellett közvetíteniük, de a külpolitikai és kulturális témákban írt riportok és publicisztikák néha már kritikus véleményeket is tartalmazhattak. Ezt megtestesítő jelentős sajtótörténeti esemény volt például Illyés Gyula 1977-es karácsonyi cikke az addig tabutémának számító erdélyi magyarság ügyéről.

Vezető szerep a rendszerváltásban, áldozati szerep a médiaháborúban

1987-ben a Magyar Nemzet – a Hazafias Népfront lapjaként – elsőként készített interjút azzal a Pozsgay Imrével, aki harminckét év után állampárti politikusként elsőnek nevezte az 1956-os forradalmat népfelkelésnek. Szintén a Magyar Nemzet tudósított a híres Lakiteleki találkozóról és számolt be a Magyar Demokrata Fórum megalakulásáról is. A lap tehát vezető szerepet vállalt 1988–1989-ben a rendszerváltás ügyében is, közvetlenül a rendszerváltás utáni időkben pedig egyértelműen a Magyar Nemzet számított talán a leghitelesebb és legprominensebb lapnak az országban. A 90-es évek lapprivatizációs folyamatai és a hazai közélet súlyos elmérgesedése kapcsán kialakuló médiaháború azonban komolyan megviselte a Magyar Nemzetet is. A mindezek kapcsán felerősödő szerkesztőségi belső feszültségek és a lap csökkenő népszerűsége végül oda vezetett, hogy a 1996-ban, a Horn-kormány ideje alatt végül a Postabank lett a lap tulajdonosa. Az ellentmondásosnak tartott időszak alatt a Princz Gábor vezette bank kiadója tulajdonolta a lapot, amelynek a szellemisége és hangvétele sokak szerint eltért a Magyar Nemzet eredetileg vállalt konzervatív értékrendjétől. A Postabank állami kapcsolatairól és az ennek következtében jelentkező szocialista kormányzati befolyásolási kísérletekről megoszlanak a vélemények, de annyi biztos, hogy a szerkesztőség ebben az időben igen megosztott volt, főleg az ekkorra beszűkült mozgástérrel rendelkező és tulajdonképpen média nélkül maradó jobboldali politikai tábor támogatásának kérdésében.

Jobboldali fordulat és ellenzéki évek

A lap életében végül 2000. március 24-én következett be egy újabb fordulat, amikor a Napi Magyarországot megjelentető Mahir Kiadói Kft. átvette a Magyar Nemzetet és az Új Magyarországot a Nemzetbe olvasztva, egy keresztény, konzervatív napilapot hozott létre. Az Új Magyarország szintén jobboldali lap volt, amelyet az MDF alapított 1990-ben. A Liszkay Gábor vezetésével induló egyesült újság 2000. április 17-én Magyar Nemzetként jelent meg. Az egyesülést követően a Magyar Nemzetnél csoportos létszámleépítésre került sor, a lapot nagyobb részben a Napi Magyarország szerkesztősége készítette tovább. A Magyar Nemzet hangvétele ezt követően sokak szerint erősebben elkötelezetté vált a mindenkori meghatározó politikai jobboldali erő, azaz ekkor tulajdonképpen a Fidesz mellett. Annyi biztos, hogy a Magyar Nemzet a 2000-es években az ellenzékben, majd 2010-től kormányon lévő jobboldal legmeghatározóbb és legfontosabb napilapjává vált. A Fidesz-KDNP 2010-es választási győzelmét követően a lapot többen azzal vádolták, hogy túlságosan elfogulttá vált a kormánypártok politikájával szemben. Pethő Tibor a Magyar Nemzet története című könyv szerzője és a lapot alapító Pethő Sándor dédunokája mindezt egy könyvbemutatón azzal magyarázta, hogy a G-nap előtt a kormánypárt rendszeresen cenzúrát gyakorolt a Magyar Nemzet felett, Simicska szembefordulását követően azonban a lap egy igazi, szabad szellemi műhely lett. Ezt az állítást azóta több akkori munkatárs megcáfolta, ahogy az is kérdésessé teszi a fenti kritika megalapozottságát, hogy mindezen nyilatkozatok a későbbi G-napot követő szembenállás során kerültek napvilágra.

G-nap, visszatérés és az örökség-vita

2015. február 6-án Simicska Lajos addig támogató hangvételű médiabirodalma váratlanul szembefordult az Orbán-kormánnyal. A G-napként elhíresült esemény egy az érintett sajtóorgánumok munkatársait is megosztó konfliktussorozatot indított el a jobboldali médiumok közt. Simicska kijelentéseit követően a Magyar Nemzetnél is világnézeti okokból felállt a szerkesztőség egy része, köztük a 15 éve igazgató-főszerkesztőként dolgozó Liszkay Gábory is. Simicskának sikerült gyorsan reagálnia a történtekre, így a lap kiadása operatív értelemben viszonylag zökkenőmentesen folytatódott, D. Horváth Gábor főszerkesztőségével. Egyesek szerint a lap alapvetően továbbra is jobboldali értékeket igyekezett követni, csak annyi változott, hogy kormánykritikusabb hangvételt engedett meg magának. Mások szerint a Magyar Nemzet hangvétele jelentősen megváltozott, amelynek oka az volt, hogy Simicska a lapot elsősorban a jobboldali Orbán kormány megbuktatására és a Jobbikkal kiegészített baloldali összefogás hatalomra juttatására igyekezett használni. a lap megváltozott politikai szerepvállalásának megítélését pedig talán jól példázza, hogy a D. Horváthot főszerkesztőként váltó Schlecht Csaba, aki egy 24.hu-nak adott interjúban azt mondta, hogy sokkal jobban szeretné, ha „2018 után nem Orbán Viktornak, hanem Vona Gábornak hívnák az ország miniszterelnökét.” A lapnál maradtak között találjuk például Lukács Csabát, Dévényi Istvánt, Stier Gábort, Pethő Tibort, Pelle Jánost, György Zsombort és Szerető Szabolcsot. A lelkiismereti okokból távozó újságírók, a Lánchíd Rádió és a HírTv munkatársaival kiegészülve végül a Magyar Időknél helyezkedtek el, amit Liszkay Gábor által megvásárolt Napi Gazdaságból alakítottak át. A napilap „Magyar Idők” néven 2015. szeptember 1-jén jelent meg először, kezdetben Csermely Péter, majd Gajdics Ottó főszerkesztésével.

2018 tavaszán, az újabb kétharmados Fidesz-győzelem után úgy tűnt, hogy Simicska Lajos feladta a kormánnyal szembeni politikai harcát és megválik a médiában lévő érdekeltségeitől. Ez első körben Magyar Nemzetet is érintette, amelynél az akkor főszerkesztő György Zsombor bejelentette, hogy 2018. április 11-én fog megjelenni az akkori szerkesztőség által készített utolsó lapszám. A Simicska-féle Magyar Nemzettől ekkor távozó munkatársak egy része nemsokkal később a 2018. május 18-án megalapított Magyar Hang nevű hetilapnál helyezkedtek el. Ezzel párhuzamosan a Magyar Időknél dolgozó régi-új „nemzetes” újságírók a Magyar Nemzet felvásárlását szorgalmazták. A Magyar Nemzetet kiadó cég és a névhasználati jog végül a kormányhoz közelállónak tartott nagyvállalkozó Nyerges Zsolt érdekeltségébe került, így a 2015 előtti formájában indulhatott újra lap. Mindezt a jogutód Magyar Idők jelentette be 2019. február 2-i közleményében, mely szerint február 6-tól a Magyar Nemzet tradicionális fejlécével jelenik az újság. A szimbolikus átnevezési dátum a G-napként elhíresült eseménysor negyedik évfordulója volt. Az újrainduló Magyar Nemzet szerkesztőségi vezércikkében a következőket írta az ezt megelőző időszak értelmezése képpen: „A Magyar Nemzet 2018. április 11-én ismét megszűnt, de valójában már évekkel korábban, 2015. február 6-án elesett, amikor a lap könnyedén lerázta magáról és megtagadta tulajdon múltját. Egyik napról a másikra irányt váltott, s feledtette mindazt, amiért a nagy múltú elődök a legnehezebb történelmi időkben is vállalták a szellemi szabadságharcot.”

A Magyar Nemzet jelenkori működése

A Magyar Nemzet jelenleg a kormánypártinak tartott médiaholdingként működő Közép-Európai Sajtó és Média Alapítványhoz tartozik, amelynek kuratóriumi elnöke a Magyar Nemzet korábbi főszerkesztője, Liszkay Gábor. A lap online és nyomtatott változatát közvetlenül a KESMA tulajdonában lévő Mediaworks Hungary Zrt. médiavállalat adja ki, amelynek a vezetését jelenleg Kálmán Erika elnök-vezérigazgató végzi. A lap főszerkesztője Toót-Holló Tamás. A KESMA alá tartozó Mediaworks Zrt.-hez a Magyar Nemzeten kívül mintegy félezer médiamárka tartozik, köztük olyanok mint a Mandiner, a Metropol, a 888, a HírTV, a Nemzeti Sport, a Ripost, a Világgazdaság, a Figyelő, a Szabad Föld és az Origo, de a klasszikus közéleti napilapok közül a Magyar Nemzet mondható a legnagyobb márkának. A lap jelenlegi hivatalos példányszámát nem ismerjük, mivel azt egy ideje már egy ideje nem méri a Magyar Terjesztés-ellenőrzési Szövetséggel (MATESZ), de az iparági információk alapján nagyjából napi 10-15 ezer között lehet. A lap egyik fő vetélytársának tekinthetjük a másik nagy klasszikus közéleti nyomtatott napilapot, a baloldali Népszavát, amelynek az átlagosan értékesített napi példányszáma 2022 második negyedévében nagyjából 14 ezer volt. A lap helyzetét nem segíti a nyomtatott sajtó piacának évek óta tartó állandó zsugorodása, ahogy a koronavírus-járvány okozta gazdasági válság (például papírhiány) sem. A KESMA-ban zajló átszervezések, elbocsájtások, lapbezárások és áremelések ellenére az iparági források szerint a Magyar Nemzetet – elsősorban a médiaportfólióban betöltött szerepe és a nagy múlt által is megtámogatott brandje miatt – nem fenyegeti a bezárás veszélye.

Megosztás itt: email
Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: linkedin