Lassan talán csillapodni látszanak a kedélyek a múlt hét elején lángra kapó két nagy politikai „botrány” kapcsán. Korábbi elemzéseinkben külön-külön már foglalkoztunk a Pegasus-ügy és a Cseh Katalin-ügy médiafolyamataival, most a két eset összehasonlító elemzését végeztük el.
A hipotézisünk szerint a politikai szempontból polarizálódó társadalmunkat kiszolgáló médiában egyre inkább érvényesül a szekértábor-logika. Ez alapján azt vizsgáltuk, hogy a kormánypártinak és a nem kormánypártinak tartott médiumok mennyire számolnak be eltérően a két ügyről? A két „tábor” alaphozzáállása közti különbözőségen kívül azt is megnéztük, hogy mennyire hasonló képet mutat a médiumok beszámolója a halmazukon (buborékukon) belül. A közéleti újságírás két nagy csoportja ugyanis előszeretettel feltételezi a másik félről azt, hogy a nagy politikai súlyú ügyekről összehangoltan, előre megtervezett módon és tudatosan felépítve számolnak be. Megnéztük, ebből vajon mennyi igaz.
Mi volt előbb? A tyúk vagy a tojás?
Az nyilvánvaló, hogy egy-egy kirajzolható trendnek nem csak tervezett, hanem organikus oka is lehet. Minden médium alapvetően igyekszik arról írni, ami az embereket érdekli, hiszen ebből lesz olvasottságuk és végső soron pénzük. Ez azonban a valóságban sohasem ilyen egyszerű. Azt ugyanis nem tudjuk pontosan megmondani, hogy azért ír-e egy médium valamilyen témáról, mert az érdekli a közvéleményt vagy azért érdekli a kérdés az embereket, mert az adott médium sokat ír róla. Másképpen fogalmazva mennyire tudják befolyásolni a közéleti hírek olvasóinak fogyasztói magatartását a kínálati oldal szereplői, azaz a médiumok? Erre természetesen nincsen egyértelmű válasz, megfigyeléseket tudunk tenni és bizonyos valószínűségek mentén következtetésekre juthatunk.
Az elemzésünk egyik sarokköve a legegyszerűbb kvantitatív kérdés megválaszolása volt, nevezetesen hogy egy-egy médium mennyit írt a két ügyről. A vizsgálat időszakának egy rövid és jól kezelhető egységet, a két ügy sajtóba történő berobbanásának első két napját választottuk. Ez a Pegasus-ügy esetén 2021.07.19-20-át, a Cseh Katalin-ügy esetén pedig 2021.07.20-21-ét jelenti. Itt tehát egy időbeli csúsztatást alkalmaztunk, hiszen nem azonos napokon robbant be a két ügy sajtóba, a Cseh Katalin-sztori egy nappal később látott napvilágot. Az adatgyűjtés alapját a tagelemzés módszertana, valamint a címek és leadek vizsgálata jelentette. Elképzelhető tehát, hogy maga a Pegasus nevű kémszoftver és Cseh Katalin korrupciós vádjai más írásokban mellékesen megemlítésre kerültek, mi csak azokat cikkeket vettük alapul, amelyek legalább részben témájukként jelölték meg a fenti két címkét. A vizsgált médiumok csoportja a kormánypártinak tartott Pesti Srácok, Origo, Magyar Nemzet és Mandiner, valamint a nem kormánypártinak tartott Index, Telex, 444.hu és 24.hu.
Mit mutatnak a cikkszámok?
Az első következtetés, amit a fenti diagramról is le tudunk olvasni az, hogy összességében jóval több cikk született a kémszoftver-botrányról. Ez megint csak egy deskriptív megfigyelés: azt nem vizsgáltuk, hogy ez a különbség indokolt-e vagy nem, azaz mennyivel fontosabb az egyik eset a másiknál. Másodjára azt is megfigyelhetjük, hogy a vizsgált orgánumok három fő csoportra oszthatók, a két üggyel kapcsolatos cikkeik arány száma alapján. Az első csoportba tartozik a kormánypártinak tartott médiumok közül a Pesti Srácok, az Origo és a Magyar Nemzet, amely portálok majdnem ugyanannyit vagy akár többet is írtak a Cseh Katalin-ügyről, mint a Pegasus-ügyről. A második kategóriába egyedül a Mandiner sorolható, ahol egy, a két másik csoporttól viszonylag különálló arányszámot (25%) figyelhetünk meg a két üggyel foglalkozó cikkek gyakoriságát illetően. Ez valószínűleg bizonyos mértékben az oldal sajátosságának számító Vélemény rovat szemléi miatt alakult ki. A harmadik klaszterbe sorolhatjuk egyöntetűen a nem kormánypártinak tartott médiumokat, amelyek szinte alig számoltak be a Cseh-Katalin ügy alakulásáról. Mindezek mellett még egy fontos megfigyelés tehető: a nem kormánypártinak tartott médiumok az ügy kirobbanását követő 48 órában szokatlanul nagy számban publikáltak írásokat a megfigyelési botrányként elhíresült történésekkel kapcsolatban. A Pegasusról a Direkt36-tal együttműködésben elsőként beszámoló Telex például 42-szer írt két nap alatt a témában!
Narratívaelemzés
Az átfogóbb képhez természetesen nem elég azt megvizsgálni, hogy egy-egy médium mennyit ír az adott témában, hanem azt is ki kell elemezni, hogy milyen hangvételű cikkeket ír, milyen értelemmel ruházza fel a történéseket, milyen mögöttes tartalmakat társít hozzájuk és milyen gondolkodási sémába illeszti be az információkat. A valóság ugyanis szinte soha nem egyértelműen és nyilvánvalóan fekete-fehér, a tényeket értelmezni kell és véleményezni lehet. Ez az ún. narratívateremtés, amely egy teljesen természetes és szükséges velejárója az újságírásnak, csak a közelmúltban kezdtünk el negatív konnotációt társítani a szóhoz a média vonatkozásában, minden bizonnyal a prekoncepciókon alapuló vagy mögöttes (nem újságírói) szempontoknak alárendelt (ál)narratívák okán. Megnéztük tehát azt is, hogy egy-egy orgánum hogyan írt a Pegasus- és a Cseh Katalin-ügyről.
Ugyanazt az adatbázist, ugyanazokat a cikkeket vettük alapul, mint korábban. A narratíva elemzésekor azt a kérdést tettük fel, hogy az adott cikk milyen színben tünteti fel az egy-egy ügyet? Kicsit pontosabban azt, hogy mennyire állítják be súlyosnak, komolynak, nagy jelentőségűnek az adott témát? Ezen a skálán képeztünk öt kategóriát és az egyenkénti osztályozás után ezekbe a kategóriákba soroltuk a cikkeket: nagyon komolytalannak állítja be a történteket, inkább komolytalannak, viszonylag semleges színben tünteti fel, inkább komoly vagy nagyon komoly jelentőséget tulajdonít az ügynek. Itt elkerülhetetlen módon bizonyos mértékben nekünk, elemző csapatnak a szubjektív megítélésünk is befolyásolta azt, hogy egy-egy cikk melyik kategóriába került. Olyan szempontok döntöttek, mint hogy mennyire állít határozott felelőst vagy mekkora lehetséges társadalmi és gazdasági károkozásról ír a cikk. A megszólalók idézése általában semleges motívumnak számít, de ez is váltakozhat annak függvényében, hogy ki és mit mondott az idézetben. De az is mérlegelésre került, hogy az adott szerző feltételezhető szándéka szerint mennyire akarta cáfolni, bagatellizálni vagy adott esetben felnagyítani az adott ügy jelentőségét.
Következtetések
A fenti kutatás alapján úgy tűnik megerősítést nyert a párhuzamos narratívákról és a médiumok szelektív tematizálásáról szóló elmélet. A Pegasus-üggyel kezdve jól látjuk, hogy míg a kormánypártinak tartott médiumok átlagosan több, mint 50 százalékban inkább komolytalan, ezen kívül pedig nagyrészt semleges színben tüntették fel az eseményeket, addig a nem kormánypártinak tartott médiumok szinte teljes mértékben vagy inkább komoly vagy nagyon komoly színben, csak elvétve semlegesen írtak. Különösen karakteres a Telex narratívája, ők majdnem negyven százalékban nagyon komoly ügyként kezelték a megfigyelési botrány történéseit. Viszonylagos átmenetet képez az Index, amelynél a semleges cikkek aránya nagyjából a telexes és 24.hu-s szintnek (~18%) a duplája (~37%). Ennek ellenére a fenti minta alapján az Index jól illeszkedik a többi nem kormánypártinak tartott médium sémájába. Nem meglepő módon fordított logika érvényesült a Cseh Katalin-ügyben, ahol az erről beszámoló PS, Origo és Magyar Nemzet inkább komolynak vagy nagyon komolynak tüntette fel a történteket. A Mandiner és az Index igyekeztek semleges módon írni az ügyről, míg a 24.hu, a 444.hu és a Telex esetében nehéz értelmezni a számokat, hiszen legfeljebb 1-1 (a 444.hu nulla) darab cikket szántak a témának.
A fentiek alapján tehát megállapíthatjuk, hogy, amint az várható volt, a magyar közéleti sajtó eltérő spektrumain elhelyezkedő médiumok rendkívül különböző módon számoltak be a közelmúlt két nagy politikai ügyéről. Az egy-egy „táboron” belül azonban jól megfigyelhető trendek mutatkoznak, ami a tervszerű tartalom- és narratívagyártás eshetőségét is felveti. A fenti megfigyelések magyarázatára persze kísérletet lehet tenni azzal, hogy a Pegasus-ügy nagy társadalmi felháborodást keltett, ami a nem kormánypárti médiumok esetében indokolná a radikálisan részrehajló cikkszámok arányát és a markáns narratívát a Cseh Katalin-ügyhöz képest. Ez azonban nem tűnik helytálló érvelésnek a botrány gyorsnak tűnő lecsengése mellett: elég csak azt említeni, hogy a médiumokból jórészt eltűntek az ezzel foglalkozó érdemi cikkek, az egyik érintett Bánáti János arra hívta fel a figyelmet, hogy ennyi információ mellett nem érdemes elhamarkodott következtetéseket levonni, illetve a hétfői Pegasus-ügy kapcsán szervezett ellenzéki tüntetés objektív sem volt átütőnek nevezhető.
