Elon Musk régóta a média nagy kedvence volt. Ha bírálták is, nem feledkeztek el megemlékezni nagyságáról. 2022-ben, miután közzétette a twitterrel kapcsolatos elképzeléseit valami nagyon megváltozott a Tesla-vezér, a világ éppen regnáló leggazdagabb embere médiapercepciójában. Elemzésünkben ezt járjuk körbe.
Elon Musk az extravagáns dél-afrikai milliárdos régóta a sajtó érdeklődésének középpontjában áll. Úttörő szerepe az üzleti életben, különc életmódja, sci-fi be illő tervei, altruista víziói, együtt az alkalmazottak kizsákmányolásról szóló vádakkal, zűrös nőügyekkel, mentális problémákkal, tőzsdei manipulációkkal ellenállhatatlan kombinációt képeznek Az életnagyságot számos szempontból meghazudtoló különc üzletembert hívei már-már szuperhősi kultusszal övezik, mások a turbó fokozatba kapcsolt kapitalizmus visszásságainak megtestesítőjét látják benne.
2021 egyértelműen az ő éve volt: befolyása egyre inkább emelkedett, kultusza pedig az év végén elért a csúcspontra: a TIME magazin a 2021-es “Év Emberévé” választotta. (Egy évvel később Volodimir Zelenszkij ukrán elnök és az ukrán nép harci szelleme kapta ezt az elismerést.) A címlapsztori-portréban így írtak róla:
„A világ leggazdagabb emberének nincs saját háza, és a közelmúltban részvényeinek jó részétől is megszabadult. Műholdakat hajigál az égre, és igába hajtja a Napot; olyan autót vezet, amit saját maga alkotott, nem kell hozzá benzin és sofőr is alig-alig. Egyetlen apró ujjmozdulatára szárnyalni vagy zuhanni kezd a tőzsde.”
Azt az általánossá vált vélekedést erősítették meg, hogy a konfliktusokat szívesen vállaló Musk győzelemre áll:
„Musk egész életében gyűlölködőkkel harcolt; most, úgy tűnik, végre olyan helyzetbe került, hogy a helyre tegye őket. 2021 a “Láncait Ledobó Elon” éve volt. Áprilisban a SpaceX elnyerte a NASA exkluzív szerződését, amely keretében 1972 óta először léphetnek amerikai űrhajósok a Holdra. Májusban Musk lehetett a Saturday Night Live házigazdája. Októberben a Hertz autókölcsönző óriás bejelentette, hogy 100 000 Teslával bővíti flottáját.”
Nem tagadták persze, hogy ezúttal olyan személyre esett a választás, aki nem mentes az ellentmondásoktól, vagy legalábbis nem minden média által fontosnak ítélt kérdésben osztja az elvárt álláspontot.
„A COVID-19 világjárvány idején olyan kijelentéseket tett, amelyek bagatelizálták a vírust, megsértette a helyi egészségügyi előírásokat annak érdekében, hogy gyárai működjenek, és bátorította a szkepticizmust a vakcinák biztonságos voltával kapcsolatban.”
Musk elmondta a TIME-nak, hogy ő és oltásra jogosult gyermekei be vannak oltva, és „a tudomány egyértelmű”, de ellenzi az oltási rendszabályokat: „Kockáztatnak, de az emberek mindig kockázatos dolgokat csinálnak” – mondja az oltatlanokról. „Úgy gondolom, hogy vigyáznunk kell a szabadság eróziójával Amerikában.”
Az összetett, némiképp labilis karakterről írt portrécikkből az sem maradhatott ki, hogy „több interjú közben is elsírta magát, a Saturday Night Live-ban pedig bejelentette, hogy Asperger-szindrómában szenved, de mindezt olyan furcsa módon, hogy sok néző viccnek vette a kitárulkozást.
Néhányan már ekkor tiltakoztak a választás ellen, az ilyen kérdésekben hagyományosan éber Guardian „minden idők legrosszabb választásának” nevezte, a TIME azonban, és akkor ez még a médiumok többségének hozzáállásával megegyezett, más nézőpontból közelített, és értékelte a muski vízió altruista messianizmusát:
„A Musk által elképzelt jövőben senki sem fogja megmondani, mit tegyél. A robotok minden munkát elvégeznek, az áruk és szolgáltatások bőséggel rendelkezésre fognak állni, így az emberek csak azért dolgoznak majd, mert akarnak. „Lényegében mindenkinek meglesz mindene” – mondja.”
„Nem feltétlenül van valaki, aki a főnöke. Nem káoszt akarok sugallni, inkább azt, hogy senkinek nem állsz az irányítása alatt. Tehát szabadon megteheti, amit szeretne, feltéve, hogy az nem okoz kárt másoknak” – fejtette ki Musk.
Az ünneplés pillanataiban úgy tűnt, Musk sajtóbeli jelenléte elért csúcsra. Kevesen gondolták volna, hogy mindez csak előjátéka lesz annak médiatűzijátéknak, ami 2022-ben következett.
Ekkor már sokkal ellenségesebb volt a közeg: sokak számára vált az elsőszámú közellenséggé, pályájának eredményeit pedig visszamenőlegesen is megkérdőjelezték. A bomba, aminek utórezgéseit a mai napig érthetjük 2022 elején robbant: Musk 2022 elején részesedést szerzett a Twitterben, majd áprilisban bejelentette, hogy meg kívánja vásárolni a platformot. A tranzakcióra végül néhány vargabetű után október végén
Talán nem túlzás azt állítani, hogy nem volt még üzleti tranzakció világtörténelemben, amelyet ekkora és ilyen kitartó médiafigyelem kísért volna. Már a tárgyalások és az adásvételi pávatánc idején sokan apokaliptikus hangnemre váltottak, olyan is akadt, aki proaktív bojkottba kezdett. Az októberi hatalomátvételt követően pedig gyakorlatilag “folyamatosan frissülő élő közvetítésben” számoltak be a Musk-éra első vállalatirányítási intézkedéseiről. Folyamatosan érkeztek a véleménycikkek, vélt vagy valós szakértők nyilvánultak meg szakmai kérdésekben a HR-től a moderáláson át a kiber- és nemzetbiztonságig, kisebb vagy nagyobb celebritások tették közzé álláspontjukat.
Az általános hangnemet Horváth Bence 444-es cikke kiválóan illusztrálja:
“Véget ért a második teljes hét is, amikor Elon Musk volt a Twitter tulajdonosa, és mivel az első hétről az Egy hét teljes káosz címmel emlékeztünk meg, ezért kicsit nehéz jelzőket találni a második hét történéseire.”
Nem kérdéses, hogy az unortodox módszereiről ismert Musk ezúttal sem hazudtolta meg önmagát: azonnal elbocsátotta Parag Agrawal vezérigazgatót, több fontos vezetővel, így a jogi és biztonsági igazgatóval együtt.
Szélnek eresztette a dolgozók felét, a többieknek pedig felajánlotta, hogy végkielégítéssel távozhatnak, ha nem tudják magukévá tenni a cég új, a kőkemény munkán alapuló filozófiáját. (A hírek szerint több száz alkalmazott választotta inkább a „könnyű pénzt”.)
Arról kevés szó esett, hogy Musk sikereit sohasem a hagyományos vállaltirányítási módszereknek vagy az alkalmazottak Szilícium-völgyben megszokott kényeztetésének köszönhette. Régóta ismert, hogy Musk kemény vezetési stílusa milyen terhet ró beosztottaira. Már a TIME 2021-es profilcikke is kitért arra, hogy „volt munkatársai kicsinyesnek, kegyetlennek és ingerlékenynek írták le, különösen, amikor frusztrált.”
„Nagyon okos, ha üzletről van szó, de az empátia nem tartozik az erényei közé” – tette hozzá testvére és üzlettársa, Kimbal Musk.
A Muskot támadó médiumok alig palástolt kárörömmel vontak mérleget személyes anyagi veszteségeiről is: „2021 novembere óta 182 milliárd dollárt veszített vagyonából, nagyrészt a Tesla részvényeinek értékcsökkenése miatt, és mert közben még a Twittert is felvásárolta”. Hasonló szellemben nyugtázták azt is, hogy ezzel vagyonvesztési rekordot döntött a Guinness World Records jelentése szerint.
Hogy a feszültség fokozódjon, a Guardian tovább emelte a téteket: „a 182 milliárd dolláros vagyonvesztés valójában még ennél is több lehet, és az összeg közelebb lehet a 200 milliárd dollárhoz, de a Forbes szerint Musk nettó vagyona a 2021-es 320 milliárd dolláros csúcsról 2023 januárjára 138 milliárd dollárra esett vissza.” Már csak hab volt a tortán, hogy a súlyos veszteségek hatására a világ leggazdagabb embere Bernard Arnault, a Louis Vuittont is birtokló francia luxuscikk-konglomerátum, az LVMH vezérigazgatója, a “kasmírba bújt farkas” lett .
Az “Év Embere”-választás kapcsán is felmerült már, hogy
„Az ilyen kozmikus ambíció ritkán marad következmények nélkül, és Musknak továbbra is felelnie kell az evilági hatóságoknak. Cégeit szexuális zaklatással és rossz munkakörülményekkel vádolták; 2021 októberben egy szövetségi esküdtszék arra kötelezte a Teslát, hogy fizessen 137 millió dollárt egy fekete alkalmazottjának, aki azzal vádolta az autógyártót, hogy szemet huny a faji visszaélések felett. A vállalkozásokat számos szabálysértés miatt bírságolták, a szövetségi hatóságok vizsgálják a Tesla Autopilot szoftverét, amely riasztóan sok balesetet szenvedett parkoló segélyautóval, amelyek sérüléseket és haláleseteket okoztak.”
Akkor még a tekintetét a Marsra vető ember perspektívájából értékelték mindezt:
„Ez az az ember, aki meg akarja menteni bolygónkat, és egy újat is lakhatóvá akar tenni: egyszerre bohóc, zseni, éllovas, látnok, iparmágnás, showman, fajankó; Thomas Edison, P.T. Barnum cirkuszlegenda, Andrew Carnegie és az Őrzők Doktor Manhattenjének zabolátlan keveréke; merengő, kék bőrű emberisten, aki feltalálja az elektromos autókat és a Marsra költözik. Startup rakétavállalata, a SpaceX egy huszárvágással megelőzte a Boeinget és másokat, hogy megszerezze az amerikai űrhajózás jövőjét. Autógyártó cége, a Tesla az általa elindított többmilliárd dolláros elektromos járművek piacának kétharmadát ellenőrzi, és értéke 1 billió dollár.”
Adódik a kérdés, mi az oka a pálfordulásnak és a kíméletlen össztűznek? Nem sokkal azután, hogy megkezdte az érdemi tárgyalásokat a twitter megvásárlásáról, kifejtette, hogy a platform felhasználói megengedhetetlen cenzúra alatt állnak, ő viszont elkötelezett aziránt, hogy visszahozza a szólásszabadságot. Ezzel darázsfészekbe nyúlt, előkerült újra a vád, hogy a szólásszabadság nem vezethet máshoz, mint a gyűlöletbeszéd elszabadulásához. Korábban főleg a jobboldalon panaszkodtak, hogy a twitteren cenzúra van, míg a liberális oldal a szigorúbb moderálási szabályok megtartása mellett kardoskodott.
Mivel Musk magát „szólásszabadság-abszolutistaként” jellemzi, a liberálisok vádjai szerint viszont a (szélső)jobboldalon – az ő retorikájukban ez a két dolog nem mindig választható el – sokan azt remélik, hogy a jövőben szabadon gyűlölködhetnek majd a platformon. Volt, aki ezt már „nem akarta megvárni”, Shonda Rhimes, a sikeres televíziós producer (Bridgerton, Grace klínika) például egy tweetben elbúcsúzott a platformtól. „Bármi legyen is Elon terve, én azt már nem várom meg, szevasztok!” – írta.
Trent Reznor az alternatív rock ikonja, a Nine Inch Nails frontembere is a távozók sorába lépett, mire Musk hisztis óvodásnak nevezte, minderről pedig a világvégét szemlélők elkeseredett komorságával számoltak be az újságok.
A szólásszabadság abszolutista
Musk meggyőződése, hogy a szólásszabadság visszaállítása a vita felpezsdítését és véleménybuborékok kipukkasztását szolgálja, nem a gyűlöletbeszéd eluralkodását. Nem teljes szabadságtól van szó, hanem arról, hogy csak bűncselekmény gyanúja esetén lehet a felhasználói fiókokat felfüggeszteni vagy törölni. A helyzet azonban túl polarizálódott volt ahhoz, hogy a “vörös vonal” megfelelő helyéről konstruktív vitát lehessen kezdeményezni
A liberális körökből Greg Bensinger, a New York Times-tól, úgy érvelt, hogy Musk érkezése „inkább egy megafon ellenőrzéséről”, mint a szólásszabadságról szól, míg Elizabeth Dwoskin a Washington Postban megjegyezte, hogy Musknak a Twitter szabadságáról szóló elképzelését a technológusok elavultnak és gyakorlatilag kivitelezhetetlennek tartják.
Jason Wilson, a Déli Szegénységi Jogi Központ kritizálta Musk észlelt érdektelenségét azon veszélyek iránt, hogy elharapódzik a gyűlöletbeszéd a platformon, jelezve, hogy máris megfigyelhető a fehér nacionalisták és más szélsőjobboldali szélsőségesek számának növekedése. (Hogy mennyire szubjektív vagy objektív megfigyelésről van szó, nem részletezte.)
Matt Navarra, „közösségi média konzultáns” még tovább ment, agyrémnek nevezte az „amnesztiát”, ami odavezet, hogy kinyílnak a pokol kapui a legborzalmasabb emberek számára az interneten.
A Brookings Intézet szakértői megjegyezték, hogy a Twitter fontossága „mint a politikai diskurzus platformja az Egyesült Államokban” felvetette a nemzetbiztonság problémákat is, míg Peter W. Singer kiberbiztonsági szakértő részletezte a Musk tulajdonossá válásából fakadó többszörös kiberbiztonsági aggodalmakat.
A Fox News házigazdája, Tucker Carlson azzal érvelt, hogy Musk laissez-faire megközelítése a moderáláshoz a Twitteren átalakítja az amerikai politikai diskurzust.
Ben Shapiro azt írta, hogy reméli, más közösségi média platformok is követni fogják Musk törekvéseit. A konkrétumokat illetően pedig felszólította Muskot, hogy szüntesse meg Jordan B. Peterson kanadai pszichológus felfüggesztését az oldalról. (Az utóbbi években konzervatív ikonná emelkedett kanadai pszichiáter azért lett eltávolítva, mert Eliot (korábban Ellen) Page színészre női személyes névmással hivatkozott, elkövetve a „deadnaming” újkeletű vétségét.)
Matt Walsh politikai kommentátor úgy látta, hogy a tulajdonosváltás a „transznapirend” elleni ellenzék összefogásának lehetőségét adhatja meg.
Benny Johnson politikai publicista arra szólította fel Muskot, hogy oldja fel számos meghatározónak tartott konzervatív személyiség felfüggesztését.
A Twitter átvételét követően nem sokkal valósággá vált a baloldaliak egyik kedvenc félelme: Musk egy minden twitterező számára nyitott szavazást követően újranyitotta Donald Trump fiókját (a volt elnök eddig nem élt a visszakapott lehetőséggel, később pedig a Facebook és az Instagram is visszaállította Trump fiókjait.). Őt követte néhány más prominens felfüggesztett, így például Jordan Peterson is, majd – ismét egy általános szavazást követően – Musk általános amnesztiát hirdetett és mindenkinek visszaállította a fiókját, akit nem „törvénysértés” vagy „kirívóan otromba (egregious) spam” miatt tiltottak ki.
Az amnesztia visszahozta a platformra például a brit jobboldali kommentátort Katie Hopkinst, akit támadó és gyűlölködő tevékenységre hivatkozva tiltottak ki vagy Steve Bannont, Trump korábbi stratégáját, akit akkor függesztettek fel, mikor azon elmélkedett, hogy Anthony Fauci a Fehér Ház egészségügyi tanácsadóját (a COVID elleni védekezés atyját) és Chrisopher Wray, FBI igazgatót le kellene fejezni.
Musk már jóval a tulajdonszerzés előtt híressé vált extravagáns és provokatív tweetjeiről. Impulzív személyiségéből adódóan spekulatívabb elképzeléseket is előszeretettel osztott meg. A Nancy Pelosi férjét ért támadás kapcsán tett megnyilvánulása most remek alkalmat adott a megrémülteknek, hogy levonják a következtetést: veszélyes ember kezébe kerültek Pandora szelencéjének kulcsai.
Ismét a 444-nek adjuk át a szót:
„Még talán meg se száradt a tinta az összes szerződésen, amit a Twitter felvásárlásakor írt alá, Elon Musk máris szélsőjobboldali összeesküvés-elméleteket kezdett terjeszteni frissen felvásárolt közösségi platformján. A világ leggazdagabb embere szombaton egyéb teendői mellett arra is talált időt, hogy megossza megalapozottnak aligha nevezhető észrevételeit a Nancy Pelosi demokrata házelnök férjét egy nappal korábban ért támadásról.
A támadás után, szombaton Hillary Clinton volt külügyminiszter és demokrata elnökjelölt a Twitteren a republikánusokat hibáztatta azért, hogy „gyűlöletet és őrült összeesküvés-elméleteket” terjesztve megalapozták az erőszakot. „Megrázó, de nem meglepő, hogy ennek eredménye az erőszak” – írta. Halvány provokáció, ami persze onnan nem baj.
Musk Clintonnak válaszolva közölte 112 millió követőjével, hogy „van rá egy aprócska esély, hogy talán több is van ebben a sztoriban, mint azt első blikkre gondolnánk”.
Ezt bővebben nem fejtette ki, csak egy szélsőjobboldali, hírhedten megbízhatatlan újság cikkét linkelte, ami minden egyéb bizonyíték nélkül azt a napokban gyorsan terjedő szélsőjobbos konteót fejti ki, mely szerint Paul Pelosit nem is egy, a nejére vadászó szélsőjobbos áldozatául esett, hanem valójában egy melegbárban maga szedte fel a támadóját, és részeg is volt a történtek idején.”
Különcsége immár fenyegető színben jelenik meg, a tekintetét a Marsra vető ember aspektusa eltűnt, ahogy a nehéz gyerekkor és az Asperger-szindróma sem kerül már szóba.
Nem kapott nagy médiahátszelet az a törekvése sem Musknak, hogy átláthatóbbá tegy a cég korábbi működését, az ún Twitter-fájlok közetételévelel, amelyek több részletben, csomagonként, tették közzé a cég belső kommunikációját Hunter Bident, Joe Biden elnök fiát ért korrupciós vádak (és pucér képek) jegelése, illetve Donald Trump kitiltása ügyében. Bár ezek akár némi reflexióra is alkalmasak lehettek volna, inkább gúnyolódást váltott ki.
„Újabb fronton kezdhet botrányt a Twittert felvásárló Elon Musk”
Extremitásokra hajlamos személyisége mindig is hálás téma volt a bulvársajtónak, az ilyen jellegű érdeklődés is fokozódott, alkalmanként gótikus és telenovellába illő felhangokkal.
Román bulvárlapok írtak, először arról egy hatalmas Halloween-bulira bérelte ki az amúgy múzeumként működő törcsvári kastélyt. A Főtér megjegyzi, hogy a bulvármitológiában ehhez az épülethez kötik Drakula grófot. A pletykák szerint a vasárnap esti bulira kétszáz ember hivatalos, köztük a Larry Page és Szergej Brin Google-alapítók, Peter Thiel PayPal alapító.”
Aztán kiderült, hogy Musk úgy töltötte a Halloweent, ahogy az sokkal inkább illik egy amerikai milliárdoshoz: “a Tesla és a SpaceX vezetője, Elon Musk hétfő este az anyjával, Maye-jel Heidi Klum New York-i Halloween-buliján járt. A milliárdos piros páncélos jelmezben lépett a vörös szőnyegre.”
A Google-társalapító Sergey Brinnel való partizás különösen pikáns lett volna ha hiszünk a másik hajmeresztő bulvársztorinak, aminek feltálalója jellemző módon nem a TMZ vagy más pletykalap, hanem a világ egyik legjobb gazdasági újságja, a Wall Street Journal volt.
Szily László 444-en megjelent alapos összefoglalója így ír:
„Sergey Brin, a világ nyolcadik leggazdagabb embere, a Google alapítója azért válik második feleségétől, Nicole Shanahantől, mert az tavaly decemberben lefeküdt Elon Muskkal, a világ leggazdagabb emberével. Brin és Shanahan, akik 7 éve egy jógatáborban ismerkedtek meg, 4 éve voltak házasok és egy 3 éves közös gyerekük van, tavaly decemberben már nem voltak jóban, de még együtt laktak, amikor a nő egy Art Basel nevű, Miamiban tartott művészeti fesztiválon összejött Muskkal. Elon Musk magánélete – aminek a legtöbb elemét ő maga viszi a nyilvánosság elé, hasonlóan mondjuk a Cecília Asszony kezét annak idején a Blikkben megkérő Rogán Antalhoz – az utóbbi időben óriási sajtótéma lett. A Brin-házaspár válásához vezető affér idején, tavaly év vége felé például éppen megszületett a Grimesszal közös, béranya által kihordott gyerekük, miközben, mint utóbb kiderült, titokban éppen ikrei születtek Shivon Zilistől, a Neuralink nevű cég egyik vezetőjétől.”
Összehasonlításképpen, a TIME a 2021-es “Év Embere”-sztoriban még azt tartotta fontosnak megemlíteni magánélete kapcsáni: „Első házasságát főiskolai kedvesével, Justine Miller írónővel kötötte. A tragédia két évvel később történt, amikor 10 hetes fiúknak, Nevadának leállt a légzése a kiságyában.”
A bulvártűzijátéknél minden bizonnyal pontosabban látjuk Musk személyét, ha az átgondoltabb és intuitívabb gondolatokhoz nyúlunk vissza.
James Pethokoukis, a konzervatív beállítottságú American Enterprise Institute gazdasági elemzője úgy gondolja, hogy Musknak koherens elképzelései vannak, függetlenül attól, hogy jól fogalmazza-e meg ezeket. „A zavar oka az, hogy nem a hagyományos bal-jobb spektrumban helyezhetőek el. Ez a haladás politikája. Abban az időben, amikor a jobb- és a baloldal egy része egyaránt a populista protekcionizmusért küzd, Musk mindkettővel szembekerül. Nézetei szerint, amely szerint az emberi problémák megoldása a növekedés, a technológiai fejlődés, valamint az emberi potenciál maximális kiaknázása” – teszi hozzá Pethokoukis. „Ez pedig olyan nézet, amelyet egyik politikai oldal sem tudott teljes mértékben magáévá tenni ebben az országban.”
Ennek ellenére Robert Zubrin a Mars Society tagja pedig így vélekedik: „A zseni egy olyan szó, amelyet gyakran társítanak Muskkal; a bölcsesség nem. Mégis azt mondanám, igazi humanista. Abban az értelemben, hogy szívén viseli az emberiség sorsát, nem abban az értelemben, hogy kedves.” Vagy ahogy a TIME összegzett anno: „Az ember a jövőből, ahol a technológia mindent megold, visszatérés Amerika dicsőséges ipari múltjába, mielőtt az ország stagnálni kezdett, és nem produkált semmi mást, mint szabályozásokat, korlátozásokat, akadályokat és a Facebookot.”
