Október 3-án, az Európai Parlament plenáris ülésén megszavazták az európai médiaszabadságról szóló törvényt (European Media Freedom Act, röviden EMFA). A javaslatot még 2022 szeptemberében nyújtotta be az Európai Bizottság azzal a céllal, hogy az EU tagországaiban garantálják a média függetlenségét és érdemi intézkedéseket hozzanak az újságírók helyzetének, illetve munkakörülményeinek javítása érdekében. A zsurnaliszták többnyire üdvözölték a törvényben foglaltakat, azonban akadtak olyan kérdések, amelyekben a sajtó képviselői is kevesellték az uniós szabályozásban szereplő garanciákat. Elemzésünkben részletesen bemutatjuk a médiatörvény hátterét, előzményeit, célkitűzéseit és konkrét tartalmát, valamint ismertetjük a vele kapcsolatos politikai reakciókat és az újságírók szakmai szervezeteinek állásfoglalását is.
Előzmények és háttértörténet
Az európai médiaszabadságról szóló törvény gyökerei a 2021 és 2022 tavasza között megrendezett Európa jövőjéről szóló konferenciára nyúlnak vissza. Az ott lezajlott viták és eszmecserék keretében az uniós polgárok megoszthatták egymással a számukra fontos aktuális kérdésekkel kapcsolatos véleményüket, amivel egyúttal részt vehettek az EU közös jövőjének alakításában is. Ennek eredményeként 49 javaslatot nyújtottak be az európai intézményekhez, köztük olyanokat is, amelyek a média helyzetével, az álhírek és a dezinformáció jelenségével, a tényellenőrzéssel, a kiberbiztonsággal vagy éppen a polgárok tájékoztatásával kapcsolatos ajánlásaikat tartalmazták. Az Európai Parlament gyakorlatilag a rendezvényen megfogalmazott ötletek alapján állította össze a médiaszabadságról szóló törvény szövegét.
A jogszabály keletkezésének okait ismertetve az EU leszögezte, hogy „a szabad média napjainkban a világ számos országában kihívásokkal szembesül”, ezért a benne foglalt új javaslatok a tömegtájékoztatás szabadságának és sokszínűségének további megerősítésére irányulnak, hiszen ezek a demokrácia fundamentumát és az uniós polgárok alapvető jogait képezik. Sabine Verheyen német néppárti képviselő, a törvényjavaslat jelentéstevője egyebek mellett azzal indokolta a szükségességét, hogy „nem hunyhatunk szemet a sajtószabadság aggasztó helyzete felett világszerte, és ez a tendencia Európát is érinti”. A média szerepéről szólva a politikus kijelentette, hogy „nem akármilyen üzletágról van szó. Gazdasági dimenzióján túl a média hozzájárul az oktatáshoz, a kulturális fejlődéshez és a társadalmi befogadáshoz. Védi az olyan alapvető jogokat, mint a véleménynyilvánítás szabadsága és az információhoz való hozzáférés”. Egyébként érdemes megjegyezni, hogy a törvénnyel kapcsolatos külföldi híradásokban és cikkekben többször is találkozhatunk olyan olvasatokkal, hogy annak egyik legfőbb mozgatórugóját az EU által aggasztónak tartott magyar és lengyel médiaviszonyok jelentik, ráadásul egyes európai parlamenti képviselők nyilatkozatai is alátámasztják ezt a narratívát. A szabályozásra vonatkozó uniós állásfoglalásban azt is kinyilvánítják, hogy nem létezhet valódi demokrácia anélkül, hogy „a szabad média ne gyakorolna ellenőrzést a hatalmon lévők felett”, ezzel is deklarálva, hogy jelképes értelemben az EU intézményrendszerének berkeiben a negyedik hatalmi ágként tekintenek a médiára. A tömegtájékoztatás szabadságának kérdéskörét taglaló uniós áttekintésben azt is hozzáteszik, hogy a média a fékek és az ellensúlyok rendszerének egyik kulcsfontosságú pillére, s ennek tudható be, hogy a független sajtó elleni fellépés a hatalomra kerülő autoriter rezsimek legelső intézkedései közé tartozik.
Az újságírók helyzetét tekintve megállapítják, hogy még manapság is nehéz körülmények között tevékenykednek, hiszen szembe kell nézniük a növekvő pénzügyi és politikai nyomással, munkavégzés közben ki vannak téve az erőszakos retorziók és támadások veszélyének, megfigyelés alatt állhatnak, sőt önkényesen kiszabott börtönbüntetésben is részesülhetnek. Az UNESCO erre szakosodott megfigyelő intézetének adataira hivatkozva megtudhatjuk, hogy csak a 2022-es évben 86 újságírót gyilkoltak meg, míg az 1993 óta vezetett statisztikák szerint az elmúlt harminc évben mintegy 1591 médiamunkással végeztek, külön kihangsúlyozva, hogy még ennél is magasabb azoknak a zsurnalisztáknak a száma, akiket letartóztattak, vagy zaklatást, fenyegetést és fizikai erőszakot szenvedtek el. Ennek fényében nem meglepő, hogy a tömegtájékoztatás szabadsága és sokszínűsége még az Unión belül is védelemre szorul, annál is inkább, mert ezek az Európai Bizottság jogállamisági jelentésében szereplő négy pillér egyikét alkotják.
Az európai médiaszabadságról szóló törvény egyik előfutárának tekinthető az Európai Parlament által 2021. október 20-án elfogadott, Európa médiája a digitális évtizedben: cselekvési terv a helyreállítás és az átalakítás támogatására című állásfoglalás, amely a koronavírus-világjárvány médiára gyakorolt káros hatásainak korrigálására hivatott. Az EP-képviselők ebben az európai újságírás függetlenségének megőrzése érdekében egy állandó uniós hírmédia-alap létrehozását sürgették. A pandémia következtében ugyanis a hírszolgáltatók esetében is drasztikusan megcsappantak a hirdetésekből származó bevételek, ami a finanszírozás terén gyakran kiszolgáltatottságot eredményezett, sőt időnként komoly likviditási problémákat is generált. Ezek a kedvezőtlen tendenciák ráadásul további táptalajt képeztek az oligopólium jelenségének is, amelyről az olyan helyzetekben beszélhetünk, amikor egy adott piacon kevés számú (kb. 2-15 közötti), de magas részesedési aránnyal rendelkező vállalatok tevékenykednek és vetélkednek egymással, túlzottan nagy befolyásuk pedig az ágazaton belüli verseny eltorzulását okozhatja, ami azt jelenti, hogy a legtöbb uniós tagállam médiájának még a jelentős mértékű piaci koncentrációval is meg kell küzdenie. Ezért rögtön az első pontban leszögezik, hogy az Európai Bizottságnak, illetve a tagországoknak növelniük kellene a hírszolgáltatóknak és az audiovizuális szektornak szánt juttatásokat. A média függetlenségének fenntartása érdekében főleg a kisebb helyi és regionális médiumok támogatását javasolják, de egyben azt is világossá teszik, hogy a médiafinanszírozási mechanizmusok esetében alapkövetelménynek számít az átláthatóság kritériuma.
Itt már felvetik az online óriásplatformok médiaszektorra gyakorolt erős bomlasztó hatásával kapcsolatos aggodalmakat is, kifejtve, hogy ezek uralják az információáramlást és a reklámpiacot, ráadásul nagymértékben átalakították a közönség fogyasztási szokásait is. A médiatartalmak önkényes eltávolításának veszélyeit szintén érintik, de a helyzet végleges rendezését csak a most tárgyalt médiatörvény irányozza elő. Szóba kerülnek a globális online platformok által okozott további lehetséges károk is, amelyek meggyengítik az európai audiovizuális szektort, ráadásul egyenlőtlen és tisztességtelen versenyhez vezethetnek. A Google-höz, a Binghez vagy a Yahoo!-hoz hasonló keresőmotorok algoritmusai kapcsán is szükségesnek tartják a nagyobb átláthatóságot, mert az lehetővé tenné az európai gyártású médiatartalmak igazságosabb arányú jelenlétét, különös tekintettel a streaming platformokra, hogy az EU tagországai nemzetközi téren is versenyképes szereplőkké válhassanak a médiaszolgáltatásban. Ennek mintájára azt is fontos célkitűzésnek tekintik, hogy az európai gyártású audiovizuális tartalmakat minél szélesebb körben tudják terjeszteni, ezért is támogatják ezek más nyelvekre való lefordítását, feliratozását és szinkronizálását. A szellemi tulajdon és a szerzői jogok védelmére is hatékonyabb intézkedéseket sürgetnek, miközben lándzsát törnek az online kalózkodás elleni fellépés mellett.
Az uniós állásfoglalásban felszólítják a tagállamokat, hogy a stabil, átlátható finanszírozás segítségével teremtsék meg a közmédia kormánytól való függetlenségének feltételeit. Ezen kívül kifejezik az azzal kapcsolatos aggodalmakat is, hogy több tagországban is számolni kell a média állami foglyul ejtésének tendenciájával, ami a piaci szerkezetének eltorzulásához, a tulajdonosok személyének koncentrálódásához, a szabályozó eszközökkel való visszaélésekhez és a kormánytól függő médiaszektor megteremtéséhez vezet, ráadásul mindez a közérdeket szolgáló független, kritikai újságírás rovására történik.
A 2021-ben készült állásfoglalás hangsúlyozza, hogy bár a média központi szerepet játszik a társadalom véleményének, gondolkodásmódjának és viselkedésének alakításában, a szektorban még most sem kiegyenlített a nők jelenléte és szerepvállalása, ezért olyan intézkedéseket sürget, amelyek a médián belüli aktívabb részvételre és karrierépítésre ösztönzik őket. Emellett fontosnak tartja a hírközlés átalakítását, beleértve az újságírók továbbképzését, a szerkesztőségek digitalizációját és a mesterséges intelligencia alkalmazását a tartalomgyártásban. Az EU külön oktatási programokat javasol a médiatudatosság fejlesztése érdekében és nagy hangsúlyt helyez a médián belüli trendek rendszeres nyomon követésére is. Erre szolgál a szektorról szóló, kétévente készülő jelentés (Media Industry Report), amely a globális és a nemzeti irányzatokat vizsgálja. Ez a 2021-es uniós állásfoglalás tehát már sok szempontból előrevetíti az európai médiaszabadságról szóló törvény törekvéseit, de vannak még más lényeges célkitűzések is, amelyeket az alábbiakban mutatunk be.
Az Európai Unió kiemelt figyelmet fordít az ún. „hírsivatagok” vagy „médiasivatagok” visszaszorítására és felszámolására is. A jelenség egyik legfőbb kutatójának számító amerikai Penelope Abernathy definíciója szerint az elnevezés az olyan közösségekre és a földrajzilag általuk lefedett településekre vonatkozik, ahol a lakosságnak rendkívül korlátozott hozzáférése van a témák széles körét lefedő hiteles hírekhez és információkhoz, amelyek alulról táplálnák a demokrácia intézményét. Ez persze nem jelenti azt, hogy a tárgyalt jelenség kizárólag vidéki közegben tapasztalható, mivel éppúgy tetten érhető a városok szegénynegyedeiben és a külvárosi környezetben egyaránt. Gyakrabban fordul elő az átlagoshoz képest alacsonyabb jövedelemmel és képzettséggel rendelkező társadalmi rétegek körében. A „hírsivatagok” fogalma amerikai tudósoktól és politikai döntéshozóktól származik, akik ezzel a kifejezéssel írták le a digitális átalakulás és a 2008-as világgazdasági válság médiára gyakorolt kedvezőtlen hatásait, mint a hagyományos hírszolgáltatók krízishelyzetbe kerülése vagy a helyi sajtóorgánumok fokozatos eltűnése. Az érintett európai területek támogatása érdekében 2022. december 14-én az Európai Bizottság aláírt egy kétmillió eurós megállapodást egy négy szervezetből álló konzorciummal a kontinensen található „hírsivatagok” feltérképezéséről, sőt egy olyan költségvetés-tervezetet is szignáltak, amely a szóban forgó lokális és regionális médiumok finanszírozásának céljával született. A „Helyi média a demokráciáért” (Local Media for Democracy) nevezetű program 2023 februárjában vette kezdetét az Újságírók Európai Szövetségének (European Federation of Journalists, EFJ) koordinálásával. A 18 hónaposra tervezett program két lépcsőből áll: először is elemzik a „hírsivatagok” jelenségét, majd feltérképezik a hasonló kockázatoknak kitett területeket. Az eredményeket egy interaktív térképen foglalják össze, ahol azt is jelölni fogják, hogy milyen a helyzet az egyes nemzetekre lebontva, külön jelezve azokat a közösségeket, amelyek lokális vagy regionális léptékben már elvesztették a minőségi, a független és a sokszínű hírekhez való hozzáférést. Az előzetes tervek szerint a projekt ezen első etapját a 2023-as év végére fejezhetik be, míg a program második szakaszában kerül majd sor a pénzügyi támogatások konkrét elosztásának megtervezésére.
Az eddigiek fényében az európai médiatörvény kidolgozásakor a legfőbb hangsúlyt a médiaszabályozó hatóságok függetlenségére, a médián belüli tulajdonviszonyok, illetve az állami hirdetések elosztásának átláthatóságára és méltányosságára, valamint az újságírók biztonságára és az információkhoz való hozzáférésükre helyezték. Ennek megfelelően új bizottsági javaslatokkal egészítették ki a tömegtájékoztatás szabadságára vonatkozó hatályos jogszabályokat. 2022 áprilisában felvetették a közéleti részvételt akadályozó stratégiai perek elleni irányelvet, ami arra szolgál, hogy gátat szabjon az újságírók, a jogvédők és mások elleni megalapozatlan, akár visszaélésszerű bírósági eljárásoknak, amelyek a közérdekű kérdésekben folytatott szerepvállalásuk akadályozására, korlátozására vagy szankcionálásra irányulnak. Az EU által javasolt biztosítékok lehetővé teszik a bíróságok számára, hogy az alaptalan pereket gyorsított eljárás keretében megszüntessék, az áldozatok pedig jogot formálhatnak arra, hogy kártérítéssel kompenzálják őket, ráadásul az uniós direktíva védelemben részesíti a médiamunkásokat a harmadik országokban hozott ítéletekkel szemben is.
Az újságírók helyzete uniós szemmel
2022. június 21-én az Európai Unió Tanácsa sajtóközleményt bocsátott ki az újságírók, illetve más médiaszakemberek védelmével és biztonságával kapcsolatos következtetéseiről. Ebben felsorolnak számos potenciális veszélyforrást, amelyek kockázati tényezőt jelenthetnek számukra, mint például a szólásszabadság hiánya vagy a konfliktusövezetekből való tudósítás veszélyei, hiszen munkavégzés közben ők maguk is könnyen célpontokká válhatnak, ahogyan az előfordult a jelenleg zajló orosz-ukrán háború során is. A listát folytathatjuk még a médiamunkások megbélyegzésével, az őket ért fenyegetésekkel és fizikai atrocitásokkal, az illegális megfigyelésükkel és a mindezekből fakadó pszichológiai károkkal. De a helyzet negatív értelemben még fokozható a hamis vádakra épülő büntető-eljárásokkal, a rájuk nehezedő jogtalan gazdasági nyomással, az ellenük irányuló gyűlöletkeltéssel, a hírnevük befeketítésével, a halálos fenyegetésekkel és az ellenük elkövetett gyilkosságokkal is. Az uniós sajtóközleményben azt is kifejtik, hogy a női újságírók helyzete összességében véve még a fent felvázoltnál is aggasztóbb képet mutat, hiszen az ő esetükben további rizikófaktorokkal is számolni kell, mint amilyen a zaklatás vagy a szexuális erőszak. Hasonlóan hátrányos körülmények vonatkoznak a különböző kisebbségekhez vagy a társadalmi szempontból marginalizált csoportokhoz tartozó médiamunkásokra is. Az újságírók pénzügyi hátterének bizonytalansága szintén egyre fokozódó tendenciát mutat, és a médiumok anyagi nehézségeire vezethető vissza, ami sok esetben akár a munkájuk elvesztésével is járhat, ráadásul a magánszektorhoz sorolható orgánumok esetében a profitorientáltság és a teljesítményközpontúság diktálta elvárások is számottevően ronthatják a zsurnaliszták munkakörülményeit és az újságírói tevékenységük minőségét. A pandémia időszaka komoly nehézségeket okozott a médiaszektorban, ahol a digitális átalakulás és a közösségimédia-felületek térhódítása is egyre több versenytársat generált a médiavállalatok számára, melyek emiatt elestek a hirdetési bevételeik egy tetemes részétől.
A sajtóközlemény ismerteti az újságírás fő etikai vezérelveit is. Ezek közé sorolja a hitelességet, a források ellenőrzését, a cikkekben szereplő állítások bizonyítékokkal való alátámasztását, a hírközlés terén tanúsított elfogulatlanság és pártatlanság pedig a műfaj minőségi alapkövetelményeit alkotják. A vonatkozó erkölcsi direktívák jogi alapját az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése által 1993-ban elfogadott 1003. számú határozat képezi, míg az egyes médiumoknak a változó médiakörnyezetben bírt felelősségéről a 2015-ös 2066. számú határozat rendelkezik. 2022-ben készült egy újabb javaslat is, amely arra törekszik, hogy megfelelő körülményeket biztosítson a minőségi újságírás megőrzéséhez a digitális érában.
Az uniós ajánlások között érdemes megemlíteni, hogy felvetik azt is, hogy a veszélyeztetett csoportba kategorizált újságíróknak rendőrökből, kiberbiztonsági és médiaszakemberekből álló külön szakértői csoportokat kellene biztosítani, akik tanácsokkal látnák el őket arra vonatkozóan, hogy miként kezeljék az online térben kapott fenyegetéseket és támadásokat. Az egyes médiumok és az általuk közölt hírek hitelessége érdekében pedig tényfeltáró munkatársak alkalmazását javasolják. A 2022. február 24-én kitört orosz-ukrán háború hatásait figyelembe véve kiemelt jelentőséget tulajdonítanak a független, a szabadúszó és a száműzetésbe kényszerült újságírók és egyéb médiaszakemberek támogatásának, különös tekintettel az Orosz Föderációból, Ukrajnából vagy Fehéroroszországból származó zsurnalisztákra, akiket szakmai, pénzügyi, szociális, adminisztratív és jogi segítségnyújtással próbálnak pártfogolni. Konkrét példákat idézve, szükség esetén akár szállást is szereznek a sajtómunkásoknak, valamint igyekeznek megkönnyíteni számukra a média berkein belüli álláslehetőségekhez való hozzáférést is.
A törvényjavaslat konkrét tartalma
Az európai médiaszabadságról szóló törvény arra törekszik, hogy megvédje a szektor függetlenségét az esetleges kormányzati, politikai, gazdasági vagy magánérdekű beavatkozástól. A további alapvető célkitűzések között meg kell említeni azt is, hogy létrehoz egy közös keretet a médiaszolgáltatások számára az EU belső piacán belül, miközben igyekszik rábírni a tagállamokat a nézőpontok minél szélesebb körének nyilvánosságot adó tömegtájékoztatás körülményeinek megteremtésére. A jogszabály arra sarkallja az uniós tagországokat, hogy konkrét lépéseket tegyenek a média befolyásolása ellen, tehát vessenek véget az újságírók jogellenes megfigyelésének, tegyék átláthatóvá a média világának tulajdonviszonyait és méltányos módon osszák el az állami hirdetéseket az egyes médiumok között. A 2023. október 3-án kibocsátott uniós sajtóközleményben egyenesen úgy fogalmaznak, hogy a törvény tétje „a tömegtájékoztatás szabadsága és az ágazat életképessége”. Ezt a célrendszert szolgálja például a szerkesztői döntésekre vonatkozó befolyásolási kísérletek és a külső nyomásgyakorlás teljes elutasítása. A tervek alapján elősegíti a zsurnaliszták és a médiaszolgáltatók politikai beavatkozástól való védelmét, sőt megkönnyíti az együttműködésüket is az unió határain belül. Gyakorlatilag az európai médiatörvény lehet az első, mely külön jogszabályban rögzíti a tagállamok felelősségét.
Az újságírók szempontjából a szabályozás jelentőségét jól szemlélteti az is, hogy az eredeti célkitűzések szerint megerősítené az információforrásaik védelmével kapcsolatos előírásokat, tehát garantálná, hogy ne lehessen őket az informátoraik kilétének felfedésére kényszeríteni, és hogy ne szenvedjenek el retorziót azért, mert bizalmasan kezelik ezeknek a személyeknek a kilétét. A törvény megtiltja a zsurnaliszták, más médiamunkások és családtagjaik kémprogramokkal való lehallgatását, megfigyelését és a titkosított tartalmaikhoz való hozzáférést is. Ugyanakkor le kell szögezni, hogy korántsem abszolút érvényű tilalomról van szó, mert az uniós médiaszabályozás jelenlegi formájában egyfajta végső eszközként, például nemzetbiztonsági kockázatok vagy egyéb súlyos bűncselekmények esetében mégis engedélyezi, hogy az újságírók mobileszközeire kémszoftvereket telepítsenek, de az intézkedést még ilyenkor is csak egy független és pártatlan igazságügyi hatóság rendelheti el. A kivételes helyzetek közé sorolható például a terrorizmus, az embercsempészet, a gyermekpornográfia, a gyilkosság, az illegális fegyvercsempészet vagy éppen a szervkereskedelem. A lehallgatásban érintett újságírók jogainak védelmét elősegítendő, biztosítani kell a számukra a hatékony jogvédelmet az adott tagállam bírósága részéről, ráadásul minden egyes uniós országnak ki kell jelölnie egy olyan független hatóságot, amely kivizsgálja a kémprogramok használatából eredő panaszaikat.
Bár az európai tömegtájékoztatás szabadságának garantálására hivatott törvény számos új jog bevezetésével támogatja a médiaorgánumok védelmét, ugyanakkor rendkívül konkrétan megfogalmazott követelményeket is ró rájuk. Például egyedi elvárásokat támaszt a híreket és az aktuális témákat feldolgozó médiumokkal kapcsolatban, mert azok kiemelten fontos szerepet játszanak az uniós polgárok tájékoztatásában, illetve a közvélemény formálásában egyaránt. Ennek megfelelően azt kérik az egyes médiaszolgáltatóktól, hogy hozzák meg a szükséges intézkedéseket a szerkesztői döntések függetlenségének fenntartása, valamint a tényleges vagy a potenciális összeférhetetlenségek nyilvánosságra hozatala érdekében. A további elsődleges követelmények közé tartozik a médián belüli tulajdonviszonyok transzparensebbé tétele, amely az olyan hatályos uniós jogszabályokon alapul, mint a társasági jog vagy a pénzmosás elleni szabályok. A törvény előírja a médiavállalatok számára, hogy eleget tegyenek az olyan alapvető elveknek, mint a tulajdonosi szerkezet átláthatósága, ezért arra kötelezi őket, beleértve a mikrovállalkozásokat is, hogy a közvetlen tulajdonosok nevén kívül hozzák nyilvánosságra a közvetett és az ún. haszonhúzó személyek kilétét is. Ezeket az adatokat fel kell tölteni egy nemzeti, majd egy egységes uniós adatbázisba, sőt az arra vonatkozó információkat is hozzáférhetővé kell tenni, hogy a médiavállalkozások, az online platformok és a keresőmotorok mennyi pénzt kapnak támogatás jogcímén, illetve mekkora összegű bevételben részesülnek a reklámokért az állam vagy olyan harmadik országok részéről, amelyek nem tagjai az Európai Uniónak.
A szóban forgó törvény a pluralizmus elvének védelmét is biztosítaná, miközben gátat vetne az aránytalan, indokolatlan és diszkriminatív nemzeti intézkedéseknek. Az EU definíciója szerint a több mint 45 millió felhasználóval rendelkező online óriásplatformok önkényes döntéseivel szemben is lépéseket tesz, mert az uniós döntéshozók úgy vélik, hogy akár ezek szubjektív tartalommoderálása is korlátozhatja a médiaszabadságot. Ezért az EP-képviselők javaslatot tettek a médiatartalmak eltávolítását ellenőrző mechanizmus bevezetésére. Ennek értelmében a platformoknak először is a médiaszolgáltatók nyilatkozatai alapján különbséget kell tenniük a független és a nem független források között. Amennyiben úgy határoznak, hogy el akarnak távolítani egy médiatartalmat vagy korlátozni annak közzétételét, az új médiaszabályozás előír a számukra egy huszonnégy órás időablakot. Ennyivel korábban kell értesíteniük az érintett szolgáltatót a kifogásaikról, hogy annak legyen ideje érdemben reagálni. Ha az adott platform a kijelölt huszonnégy óra elteltével is úgy ítéli meg, hogy az általa megkérdőjelezett tartalom ellentétes a használati feltételeivel, akkor törölheti vagy korlátozhatja azt, de lehetősége nyílik még arra is, hogy felkérje az illetékes nemzeti hatóságot az azonnali végső döntéshozatalra. Ugyanakkor a médiaszolgáltatóknak jogukban állna bíróságon kívüli vitarendezési testülethez fordulni, ha úgy ítélik meg, hogy a platform döntése nem kellően megalapozott, ráadásul megsérti a médiaszabadság elvét is. Az online óriásplatformoknak előírja a törvény, hogy évente jelentést készítsenek a témáról és kötelesek prioritásként kezelni a médiaszolgáltatók által benyújtott panaszok kezelését. A felek közötti érdemi és hatékony párbeszédet abból a célból szorgalmazzák, hogy elkerülhetővé váljon az indokolatlan tartalomeltávolítás.
Az európai tömegtájékoztatás szabadságát biztosító törvény egyebek mellett védelmet nyújtana a sajtó számára mind a politikai és a gazdasági befolyásolási kísérletek, mind pedig a nyomásgyakorlási törekvések ellen. Megfogalmazza azt az elvárást is a tagállamokkal szemben, hogy lehetővé kell tenniük a médiatartalmakhoz való független hozzáférést. Különösen nagy hangsúlyt fektet a közszolgálati média helyzetére, melynek finanszírozási modellje fokozottabb kockázati tényezőt jelent az esetleges politikai beavatkozás szempontjából. A közmédia pártatlanságát is szigorúbban ellenőriznék, emellett megtiltanák, hogy egy állami hatóság vagy bármely magánszervezet beleszóljon a tartalmi kérdésekbe és korlátozza a szerkesztői szabadságot. Az uniós képviselők állásfoglalása szerint a tagállamok felelősségi körébe tartozik a közmédia gazdasági életképességének biztosítása is, amit úgy látnak megvalósíthatónak, ha több évre előre megtervezett költségvetést készítenek a megfelelő, fenntartható és kiszámítható finanszírozás érdekében. Végül azt is kikötik a tömegtájékoztatás szabadságával kapcsolatos törvényben, hogy a pártérdekek diktálta politikai befolyástól való függetlenség megteremtése érdekében a közszolgálati média vezetőjét és irányító testületét átlátható, nyílt és diszkriminációtól mentes eljárás keretében kell kinevezni, felmentésüket pedig kizárólag rendhagyó körülmények indokolhatják.
Az EU médiaszabadságot biztosító törvénye az állami hirdetések tekintetében abból indul ki, hogy azok az egész ágazat egyik legjelentősebb bevételi forrását képezik, ezért minden téren egyenlő hozzáférési esélyeket kell biztosítani a piaci szereplőknek. Így akarják elkerülni azt, hogy a közpénzeket és más állami forrásokat a pártérdekek szolgálatába állítsák. A cél tehát ennek a kockázatnak a minimalizálása és a tisztességes verseny feltételeinek megteremtése a nemzeti médiapiacok körében. Az állami hirdetések igazságos elosztása érdekében meghatározzák az egyes médiaszolgáltatóknak, az online platformoknak és a keresőmotoroknak ítélt megbízások felső plafonját, ami a tervek szerint legfeljebb az adott hatóság által erre a célra fordított teljes költségvetés 15 százaléka lehetne. Úgy vélik, hogy ezzel az intézkedéssel elkerülhetővé válna az állami megrendelésektől való függés, de fontos elemnek tartják még a közpénzek kiosztásával kapcsolatos feltételek nyilvánossá tételét is. Ennek megfelelően a törvény úgy rendelkezik, hogy a hatóságok és az állami tulajdonban lévő vállalatok kötelesek minden évben közzétenni a médiaszolgáltatóknál elköltött reklámkiadásaik adatait, beleértve az érintettek nevét és a konkrét összegeket éves, illetve szolgáltatók szerinti lebontásban egyaránt.
Az Európai Unió törekvései között szerepel az is, hogy pártatlanná és átláthatóbbá tegye a reklámok alapját képező közönségmérést, ami kulcsfontosságú a média és a hirdetési ökoszisztémák szempontjából, ugyanis elősegíti a konkrét tarifák kiszámítását, s ezen keresztül a reklámbevételek elosztását, a médiaszolgáltatók tartalomtervezési, előállítási és terjesztési stratégiájának kidolgozását. Az EU digitális piacokról szóló jogszabálya értelmében a közönségmérő eszközök szolgáltatói kötelesek részletes tájékoztatást nyújtani a médiaszolgáltatóknak és a hirdetőknek az általuk alkalmazott módszertanról. Az uniós rendelkezést abban a reményben hozták meg, hogy az új szabályoknak köszönhetően a médiavállalatok élvezhetik a tisztességes verseny előnyeit, s egyúttal jobb megtérülésre számíthatnak a digitális környezetben végrehajtott beruházásaikból.
A tárgyalt törvény előirányozza egy új és független intézmény, a Médiaszolgáltatásokat Felügyelő Európai Testület (European Board for Media Services) létrehozását is, amelyet az illetékes nemzeti hatóságok képviselői alkotnak. Feladata az előírások tagállami végrehajtásának nyomon követése és a szabályok betartatásáért felelős Európai Bizottságnak való tanácsadás lesz. Ezen kívül a hatáskörébe tartozik majd a médiaszabályozás bizonyos aspektusait érintő szakértői útmutatás is, például a technikai vagy a gyakorlati vonatkozások terén, de ide sorolhatjuk még a tagállami intézkedések és a médiapiaci koncentrációk véleményezését, továbbá a nemzeti médiaszabályozók közötti együttműködés, az információ- és a tapasztalatcsere előmozdítását. Ennek a testületnek a munkáját pedig a médiaszektor szakértőiből szervezett csoport segíti majd. A tervek szerint ez a szerv az Európai Bizottságtól függetlenül, az Audiovizuális Médiaszolgáltatásokat Szabályozó Hatóságok Európai Csoportjának (ERGA) jogutódjaként fog működni. A médiaszolgáltatásokat felügyelő európai testület tehát folyamatosan monitorozza majd az új jogszabály betartását, egy esetleges szabályszegés esetén pedig azonnal eljárást kezdeményezhet az Európai Bíróságnál. Fontos említést tenni arról is, hogy a dezinformáció, a külföldi beavatkozás és az információk manipulálása elleni küzdelemben is központi szerepet szánnak a testületnek, amely egyúttal összehangolja a nemzeti szintű fellépést az Európai Unión kívüli médiaszolgáltatóktól származó, de közbiztonsági kockázatot jelentő médiatartalmak és szolgáltatások kezelése terén. A jogszabály magában foglal egy kölcsönös segítségnyújtási mechanizmust is, hogy a szabályozó hatóságok szükség esetén segítséget nyújthassanak egymásnak a rizikófaktorokkal való megküzdésben.
A médiapiaci koncentrációról szólva a tárgyalt jogszabály nem szab gátat a jelenségnek, sőt nem jelöl ki egy konkrét küszöbértéket sem, viszont a versenyszabályok tiszteletben tartása mellett előírja a tagállamoknak, hogy kötelező érvénnyel értékelést készítsenek azokról az esetekről, amelyek komoly hatást gyakorolhatnak a médiapluralizmusra vagy a szerkesztői függetlenségre. Ennek során előzetesen lefektetett kritériumok mentén kell dolgozniuk, beleértve a közvélemény formálására kifejtett befolyást, a szerkesztői függetlenség biztosítékait, illetve a gazdasági fenntarthatóságot.
A média és a médiaszolgáltatók belső piaci működését érintő nemzeti intézkedéseknek, legyen szó jogalkotásról, szabályozási vagy közigazgatási kérdésekről, esetleg az engedélyek kibocsátásáról, minden esetben indokoltnak, arányosnak, észszerűnek, átláthatónak, objektívnek és diszkriminációtól mentesnek kell lenniük. Az Európai Bizottság külön kérésére a Médiaszolgáltatásokat Felügyelő Európai Testület akár be is avatkozhat ezen a szinten, mivel szabadon véleményezheti a nemzeti hatáskörben elfogadott intézkedéseket és a jogalkotási javaslatokat. Amennyiben megállapításra kerül a vonatkozó uniós jog megsértése, akkor az EB akár kötelezettségszegési eljárást is indíthat az adott tagállam ellen.
Összességében tehát elmondható, hogy az európai médiatörvény tervezetében foglaltak és a tagországok álláspontja egyelőre több érintett kérdésben sem egységes, ugyanis a kormányok szívesebben megtartanák maguknak a szóban forgó hatáskörök egy részét, míg az uniós képviselők a közösségi szintű intézkedéseket, szabályozást, számonkérést és felelősségre vonást támogatják.
Az európai médiaszabadságról szóló törvény kronológiai állomásai
Az Európai Bizottság már egy évvel ezelőtt, vagyis 2022 szeptemberében benyújtotta a törvényjavaslatot, majd 2023 júniusában rendezték meg a kormányközi uniós egyeztetést, ahol megállapodás született a közös tárgyalási álláspontról. Ekkor kiderült, hogy a jelek szerint nemcsak Magyarországnak vannak kétségei a médiatörvény tekintetében, hiszen a francia, a német és a dán parlament is írásban adott hangot a fenntartásainak, mert úgy vélték, hogy az EU túllépné a hatáskörét azzal, ha a sajtószabadság és a pluralizmus elvének előmozdítása érdekében az Unió összes tagállamának minden médiumára vonatkozó, egységes szabályokat vezetne be. Megítélésük szerint ugyanis a média működésének szabályozását inkább meg kellene hagyni nemzeti hatáskörben, mivel a helyi döntéshozók jobban ismerik az adott ország médiafogyasztási szokásait. Ami például a francia médiaviszonyokat illeti, az újságírók és szervezeteik már régóta sürgetik a zsurnaliszták forrásainak anonimitását biztosító titoktartás törvénybe iktatását, amely egyébként Emmanuel Macron elnöki kampányígéreteinek egyike volt. Amikor 2023. szeptember 19-én őrizetbe vették Ariane Lavrilleux francia oknyomozó újságírót, aki egy névtelen forrás által kiszivárogtatott bizalmas dokumentumok alapján leleplezte a titkosszolgálat egyik félresikerült akcióját, ismét terítékre került a téma. Olivier Faure, a francia Szocialista Párt főtitkára a párizsi République téren tartott gyűlésen, ahol Lavrilleux szabadon engedését követelték, megint felvetette az ügyet. Jelenleg úgy tűnik, hogy a francia újságírók az állam helyett inkább az európai médiaszabadságról szóló törvénytől várják a forrásaik védelmének tényleges garantálását. Mindezek fényében az sem véletlen, hogy az újságírók lehallgatásának tilalmával kapcsolatos kivételeket Franciaország javaslatára foglalták bele az európai médiatörvénybe, amit az Euronews egyik cikke a teljes felhatalmazással járó nemzetbiztonsági ütőkártya kijátszásaként értelmezett. Mindezek ellenére, a 2023 júniusában megrendezett kormányközi uniós egyeztetésen egyedül Magyarország és Lengyelország szavazott nemmel, a bírálatokat megfogalmazó többi tagállam pedig jóváhagyta a közös tárgyalási álláspontról szóló megállapodást.
2023. szeptember 7-én az Európai Parlament Kulturális és Oktatási Bizottsága nagy többséggel elfogadta a médiaszabadságról szóló törvénytervezetet. Bocskor Andrea kárpátaljai képviselő, aki a Fidesz listájáról jutott be az EP-be, azon kevesek egyike volt, aki mégsem szavazta meg, mivel álláspontja szerint az egy ismételt „súlyos beavatkozási kísérlet a tagállamok szuverenitásába”, ezért „Sorosék újabb támadásával szemben meg kell védeni a magyar nyilvánosságot”. A Magyar Nemzet idézi Bocskor Andrea korábbi kijelentését is, ahol arra figyelmeztetett, hogy „az uniós rendelettervezet arra irányul, hogy kizárólag Brüsszel hangja szóljon a tagállami nyilvánosságban: háborúpárti és migránssimogató híradások, genderpropaganda, ettől eltérő hang és vélemény pedig ne jelenhessen meg”.
Szeptember végére tehát a javaslat már olyan stádiumba került a törvényalkotási folyamat terén, hogy mind az Európai Parlament (EP), mind az uniós országok állam- és kormányfőit tömörítő Európai Tanács kidolgozta a saját álláspontját. Sabine Verheyen német néppárti EP-képviselő szeptember 26-án tartott sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy még a mandátuma lejárta előtt, tehát legkésőbb jövő februárra szeretné elérni, hogy megállapodás szülessen az ügyben, még azt megelőzően, hogy 2024 júniusában sor kerülne az európai parlamenti választásokra. Ráadásul jövő év júliusától Magyarország lesz az EU tanácsának soros elnöke, amelyet aztán Lengyelország követ majd. A politikus úgy fogalmazott, hogy a két tagország elutasító hozzáállása miatt nem lát esélyt a tárgyalások lezárására, mivel a soros elnökséget betöltő államok gyorsíthatják, de akár akadályozhatják is a folyamatban lévő egyeztetéseket. Verheyen közölte, hogy a törvény azon passzusa, miszerint a nemzeti hatóságok kötelesek lesznek garantálni a média függetlenségét, ellenkező esetben az Európai Bizottság fellépésével kell számolniuk, valójában akár orvosolhatná is a magyarok, a lengyelek és más tagállamok médiaszektorának problémáit. Az uniós jelentéstevő ekkor még nyilván nem számolt az október 15-én megtartott lengyelországi választások kimenetelével. Amennyiben ugyanis az ellenzéki párt, a Polgári Platform vezetője, Donald Tusk korábbi miniszterelnök alakíthat kormányt, az felveti az EU számára kedvező politikai fordulat lehetőségét. Tusk egyébként már néhány héttel a voksolás után Brüsszelben lobbizott, hogy a kampányígéretének megfelelően rendezze hazája és az Európai Unió közötti viszonyt, illetve hogy ismét megnyissa Lengyelország előtt az elzárt pénzcsapokat.
Következő lépésként 2023. október 3-án, az EP plenáris ülésén megtartották a végső szavazást, ahol 448 igen, 102 ellenszavazat és 75 tartózkodás mellett végül elfogadták a törvényjavaslatot. A Fidesz valamennyi európai parlamenti képviselője nemmel voksolt, míg a KDNP-és Hölvényi György a tartózkodók táborát gyarapította. Ezt követően tárgyalások kezdődnek majd az Európai Unió Tanácsával a különböző nézőpontok összehangolására, hogy végleges formába öntsék a médiatörvényt és egyeztessenek a hatálybalépésének időpontjáról, amire leghamarabb 2023 végén kerülhet sor. A Politico értesülései szerint már alig két héttel a szavazás után, akár október 18-án megindulhatnak a további egyeztetések. Miután október 3-án végül megszavazták a médiaszabadságról szóló törvényt, Sabine Verheyen úgy fogalmazott, hogy a képviselők „fontos jogalkotási mérföldkőhöz érkeztek médiavilágunk és újságíróink sokszínűségének és szabadságának védelme érdekében”, ráadásul „jelentős lépést tettek demokráciáink védelmében”. A törvénytervezet szerzői szerint megalapozatlanok a vele kapcsolatos aggodalmak, mert igenis szükség van olyan kötelező érvényű előírások bevezetésére, melyek az egész Unió területén biztosítják a média palettájának pluralizmusát, illetve a politikai, a kormányzati vagy a gazdasági nyomásgyakorlástól való függetlenségét.
A tervek szerint az európai tömegtájékoztatás szabadságáról szóló törvényben foglalt rendelkezések többségét csak hat hónappal a hatálybalépést követően kell alkalmazni, de a Médiaszolgáltatásokat Felügyelő Európai Testületre vonatkozó előírások esetében ez csupán három hónap. Mivel rendeletről van szó, ezért a médiaszabadságról szóló jogszabályban foglaltakat valamennyi uniós tagországban közvetlenül be kell vezetni, s onnantól kezdve a feltételezett jogsértések már a nemzeti bíróságok elé terjeszthetők.
A médiatörvény megszavazását kísérő politikai reakciók
Věra Jourová, az Európai Bizottság politikai értékekért és az átláthatóság koordinációjáért felelős alelnöke a Politicónak adott interjúban arra hívta fel a figyelmet, hogy a médiaszabadságról szóló törvény fontos intő jelként szolgálhat az uniós tagállamoknak, külön kiemelve az általa az „arrogáns” jelzővel illetett Franciaországot és az Orbán Viktor vezette Magyarországot, amelyek szerinte tanulhatnak belőle egyet s mást. A magyar médiahelyzetről szólva Jourová úgy fogalmazott, hogy a szabályozás könnyen tüske lehet a kormány körme alatt, majd arról beszélt, hogy a Fidesz különféle politikai és gazdasági manőverek révén már gyakorlatilag a helyi média mintegy 80 százalékára rátette a kezét. Legalábbis ezt állítja a Riporterek Határok Nélkül (RSF) legfrissebb sajtószabadság-indexe, amelyből az is kiderül, hogy 2022-ben Magyarország a 180 vizsgált állam rangsorában a 85. helyen végzett, majd ehhez képest 2023-ra 13 helyet javított a pozícióján és a 72. helyen zárt. A szervezet már 2021-ben „a sajtószabadság ellenségei” közé sorolta Orbán Viktort, aki elsőként debütált az uniós tagországok vezetői közül a 37 állam- és kormányfőt tartalmazó lista nem éppen illusztris klubjában, ahol többek között Vlagyimir Putyin orosz és Rodrigo Duterte Fülöp-szigeteki elnök, sőt Kim Dzsong-un észak-koreai diktátor neve is megtalálható. A Riporterek Határok Nélkül 2023-as sajtószabadság-indexének tanúsága szerint Orbán Viktor egy olyan médiabirodalmat hozott létre Magyarországon, amely a pártja által diktált irányvonalat követi a tömegtájékoztatás terén, míg a független orgánumok pedig politikai, gazdasági és médiaszabályozási nyomásgyakorlásnak vannak kitéve. A jelentés tanúsága szerint a magyar médiapiac egy jelentős részét a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány (KESMA) felügyeli, mely a kormány propagandacéljainak szolgálatában áll. A legstabilabb pozícióval rendelkező független médiumok között megemlítik az RTL Klub televíziócsatornát, a Népszava című napilapot, a 24.hu hírportált és a HVG hetilapot. Szerintük a magyar miniszterelnök egy nagy propagandagépezetté formálta a közszolgálati médiát, ugyanakkor az újságírók helyzetéről már kevésbé negatívan nyilatkoznak, mert általánosságban véve nincsenek kitéve fizikai atrocitásoknak vagy jogtalan rendőri vallatásoknak, viszont a Pegasus-hoz hasonló kémszoftverekkel való megfigyelésüket aggasztónak tartják.
Věra Jourová azzal a furcsán csengő mondattal szemléltette a magyar médiaszektor jelenlegi állapotát, miszerint „a rántottát már nem tudjuk visszaváltoztatni nyers tojássá”, amivel arra utalt, hogy Magyarországon már csak részben korrigálhatóak a körülmények, mert szerinte minden és mindenki egyetlen párt függvénye, emiatt pedig magyar vonatkozásban valódi közszolgálati média helyett inkább csak állami médiáról beszélhetünk. Ezt követően közölte, hogy „az egész magyarországi tendencia az információ monopolizálásához vezet, mi pedig nem akarjuk, hogy ez bárhol máshol előfordulhasson”, ezért az EU célja, hogy fokozatosan lebontsa az ilyen rendszereket, a magyar kormány pedig nagy árat fizethet, ha nem lesz partner az új médiatörvény alkalmazásában. A médiaviszonyok tekintetében az uniós politikus Magyarország mellett pellengérre állította Franciaországot is, jelezve, hogy a franciák is közel állnak ahhoz, hogy az Európai Bizottság célkeresztjébe kerüljenek. Az őrizetbe vett újságíró, Ariane Lavrilleux esetére célozva Jourová közölte, hogy ez is azt bizonyítja, milyen gyenge a francia sajtómunkásokat övező védelem, majd arra emlékeztetett, hogy Franciaország az elsők között érvelt a törvény ellen, azt állítva, hogy az lerombolná az általa ideálisnak tartott nemzeti médiaszabályozást. Bár a médiaszabadság mellett kardoskodó törvény sokkal szigorúbban védi a zsurnaliszták jogait a lehallgatásokkal szemben, Párizsnak mégis sikerült elérnie az Európai Tanácsnál, hogy nemzetbiztonsági okokra hivatkozva továbbra is meg lehessen figyelni újságírókat.
Orbán Viktor az X-en közzétett bejegyzésében mondta el a véleményét a médiaszabadságról szóló törvény megszavazása után. A miniszterelnök a következőképpen reagált: „Íme, egy újabb szabadságellenes javaslat Brüsszeltől: a média feletti totális kontroll kiépítése. Mi, közép-európaiak már láttunk ilyet a múlt folyamán, csak akkor Kominformnak és Reichspressekammernek hívták. Soha többé!” A kormányfő tehát a hajdani szovjet Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájának (Kominform) és a náci Németország sajtófelügyeleti szervének (Reichspressekammer) tevékenységével állította párhuzamba az európai médiaszabadságról szóló törvényt, ami jól érzékelteti szavai fajsúlyosságát. Elon Musk, az X tulajdonosa sem hagyta szó nélkül Orbán Viktor kijelentését. Posztjában azt felelte, hogy teljes mértékben egyetért a megállapításaival, mire a meglepett Věra Jourová arról érdeklődött, hogy konkrétan milyen fenntartásai vannak a nemrég megszavazott európai médiaszabályozással szemben. Végül a milliárdos üzletember helyett Rodrigo Ballester, az uniós jog szakértője, egyúttal a Mathias Corvinus Collegium (MCC) Európai Tanulmányok Műhelyének vezetője szolgált válasszal a politikusnak. Ballester közölte, hogy a törvény messze meghaladja az EU hatáskörét, a Médiaszolgáltatásokat Felügyelő Európai Testület létrehozásáról nem is beszélve, ráadásul az ajánlások és a puha befolyások végül kemény befolyássá válnak. A német zöldpárti EP-képviselőt, Daniel Freundot is letaglózta Elon Musk aggodalma. Mint kifejtette, korábban is kedvelte a Twittert és nem áll szándékában távozni a platformról, de most felmerült benne a kérdés, hogy „mégis mi a fene folyik itt?”. Ugyanakkor Orbán Viktor az EU politikájáról sem festett hízelgőbb képet egy másik X-es bejegyzésében, ahol azt fejtegette, hogy „Brüsszel a szemünk láttára teremt orwelli világot. Fegyvereket vásárolnak és szállítanak az Európai Békekereten keresztül, közben pedig az európai médiatörvény révén akarják ellenőrzésük alá vonni a médiát. Nem azért harcoltunk a kommunisták ellen, hogy 1984-ben végezzük!” – utalt a miniszterelnök George Orwell 1984 című regényére, mely egy disztópia vázol fel.
Kottász Zoltán, a Magyar Nemzet és a The European Conservative brüsszeli irodájának munkatársa idéz néhány EP-képviselő beszédéből, akik felszólaltak az október 3-án lezajlott plenáris ülésen tartott vita keretében. Irena Joveva szlovén liberális politikus például kijelentette, hogy Magyarországon és Lengyelországban politikai eszközként kezelik a médiát, míg Diana Riba i Giner katalán zöldpárti képviselő úgy fogalmazott, hogy „amikor a Lengyelországról, Magyarországról és Olaszországról szóló híreket olvassuk, rögtön rájövünk, hogy milyen törékeny is a demokrácia”. Daniel Freund német képviselő pedig ismét felöltötte a magyar kormány első számú kritikusának szerepét, amikor leszögezte, hogy Orbán Viktor totális kontrollt gyakorol a média felett. Cseh Katalin, a Momentum Mozgalom európai parlamenti képviselője úgy kommentálta a törvényt, hogy bár az túl későn született meg, talán még helyrehozhatja a károk egy részét. A politikus kijelentette, hogy ha ezeket az intézkedéseket már egy évtizeddel korábban meghozták volna, akkor nem fordulhatott volna elő mindaz, ami a mostani magyar médiaviszonyokat jellemzi. Ezzel szemben a lengyel Elżbieta Kruk, a Jog és Igazságosság Pártjának (PiS) politikusa élesen bírálta a törvényben megfogalmazott javaslatokat, amelyek véleménye szerint megsértik a tagállamok nemzeti szuverenitását.
Dornfeld László, az Alapjogokért Központ vezető elemzője úgy összegezte az európai médiaszabadságról szóló törvényt Az igazság órája című műsor vendégeként, hogy Brüsszel már a tagállamok médiája felett is átvenné az irányítást és minden médiával kapcsolatos döntést az EU hozna meg. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a 2024 júniusában esedékes európai parlamenti választások közeledtével igyekeznek még minden mostani törvényjavaslatot áttolni az uniós döntéshozatal malmain, egy olyan kényszerpályára állítva az EU-t, amelyen már a következő voksolás után sem lehetne érdemben változtatni. Szikra Levente, az Alapjogokért Központ másik vezető elemzője pedig arról beszélt a műsorban, hogy „Brüsszel jogi trükkök százaival nyomul be olyan területekre, amelyek az alapszerződés szerint kizárólagos jogállami hatáskörök”. Végül azt is hozzátette, hogy ezekhez a törekvésekhez az Európai Bíróság is asszisztál, ezért jelenleg senkinek nincs valós kontrollja az Európai Tanács és az Európai Parlament felett.
Az európai médiatörvény szakmai sajtóvisszhangja
Az európai médiaviszonyok átláthatóságát és függetlenségét megerősítő törvény kapcsán az önmagát független hírportálként definiáló European Interest cikke kiemelte, hogy az október 3-án megszavazott szabályozás tulajdonképpen az EU válasza az újságírók elleni egyre növekvő nyomásgyakorlásra, ami a Magyarországhoz és Lengyelországhoz hasonló államokban tapasztalható, ezzel indokolva a sajtó képviselőinek megvédésére hozott intézkedéseket. Az Euronews is arra emlékeztetett, hogy a médiaszabadság utóbbi években tapasztalt visszaesése az olyan tagállamokban, mint Magyarország vagy Lengyelország, egyre inkább aggasztja a kontinens újságíróit és civil szervezeteit, többen pedig egyenesen az Európai Uniót teszik felelőssé azért, hogy miért nem tett korábban lépéseket a médiaszektor védelmében.
Kottász Zoltán, a The European Conservative hasábjain publikált angol nyelvű cikkében elemezte az október 3-án megszavazott médiatörvényt, amelyet már a címben is úgy interpretál, hogy az kifejezetten Magyarországot és Lengyelországot vette célkeresztbe. A szerző szerint nyugati liberális kritikusok azzal a váddal illették az EU két említett tagját, hogy azok az állami ellenőrzés alatt álló médiát a kormány propagandagépezetévé alakították, ráadásul a finanszírozás terén is egyenlőtlenné tették a viszonyokat azzal, hogy aránytalan módon osztották el a pénzügyi forrásokat, amiből egyértelműen a kormánypárti médiumok kerültek ki győztesen. Az újságíró mindebből arra a következtetésre jutott, hogy az Európai Parlamentet elsősorban nem a médiaszabadság megóvása, hanem sokkal inkább a magyar és a lengyel médiapiac működésébe való beavatkozás szándéka motiválja.
A Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) az egyik szeptemberi cikkében arra is felhívta a figyelmet az uniós médiatörvény kapcsán, hogy „újságírók és szakmai szervezetek nyílt levélben követelik az Európai Parlamenttől a Pegasus-hoz hasonló kémprogramok betiltását”. 2021 nyarán Magyarországon is hatalmas botrány kísérte az ügyet, miután kiderült, hogy a hazai nemzetbiztonsági szolgálatok is bevetették a lehallgatásra alkalmas, az izraeli NSO Group által kifejlesztett Pegasus nevű kémszoftvert, amit többek között magyar újságírók, kormányzati tisztviselők, ügyvédek, üzletemberek és ellenzéki politikusok esetében is használtak. Az Amnesty International és a francia Forbidden Stories nevű nonprofit újságíró szervezet, amelynek nemzetközi tényfeltáró munkájában a Direkt36 magyar oknyomozó újságírói központ munkatársai is részt vettek, hozzájutottak az NSO ügyfeleinek tevékenységét tartalmazó, kiszivárogtatott adatbázishoz, ahol megtalálták a kémszoftverrel lehallgatott ötvenezer személy telefonszámát, ugyanis 2016 óta ötven különböző országban használták a Pegasust hasonló célokra. A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) vizsgálatának eredményeként később napvilágra került, hogy Magyarországon a Pegasus alkalmazását olyan személyek esetében rendelték el, akiket potenciális nemzetbiztonsági kockázati tényezőnek tartottak.
A lehallgatások azonban nemcsak a magyar sajtómunkásokat érintették, hiszen más államokban is többeket megfigyeltek a Pegasus segítségével, ezért is indított aláírásgyűjtést az európai újságírók nevében a brüsszeli székhelyű Committee to Protect Journalists (CPJ), amely kifejezetten a zsurnaliszták érdekeinek védelmére született. A szeptember 20-ig lezajlott akció célja az volt, hogy az európai médiatörvény már ne hagyjon olyan kiskapukat a tagállamok kormányainak, amelyek lehetővé tennék a számukra, hogy titokban továbbra is megfigyeljék a sajtómunkásokat. Nyílt levelüket lehetett támogatni ily módon, ahol arra kérték az európai parlamenti képviselőket, hogy az uniós médiaszabadság garantálását célzó törvénybe iktassák bele az újságírók kémprogramokkal való megfigyelésének abszolút tilalmát. Indoklásuk szerint ugyanis a jelenlegi szöveg hiába tiltja meg a médiaszolgáltatók, azok alkalmazottai és kapcsolatrendszere elleni elnyomó intézkedéseket, mert mostani formájában még így is több olyan kiskaput tartalmaz, amelyeket az egyes tagállamok kormányai kedvükre kiaknázhatnak. Nem beszélve arról, hogy a kémszoftverek használata az újságírók forrásainak és informátorainak anonimitását is veszélyeztetheti, ráadásul a lehallgatás lehetősége sokakat elriaszt attól, hogy megnyíljanak a sajtó munkatársainak. A Pegasushoz vagy a Predatorhoz hasonló kémprogramok a CPJ egyik cikke szerint globális egzisztenciális válságba sodorhatják az újságírást, a sajtószabadságot és a demokráciát egyaránt. A szabad véleménynyilvánításért és eszmecseréért küzdő, kanadai székhelyű szervezet, az IFEX (International Freedom of Expression Exchange) sem találta elégségesnek a törvénytervezetben szereplő garanciákat, ezért nyílt levelet írt a kémszoftverek és a lehallgatások ügyében az Európai Parlament tagjainak, kiemelve, hogy most páratlan alkalmuk nyílik arra, hogy megvédjék az újságírókat és az EU alapvető demokratikus értékeit.
Az európai médiaszabadságról szóló törvény tehát látszólag nagy vállalásokat fogalmaz meg, amelyek többségének a bevezetését az újságírók és más médiamunkások szakmai szervezetei már régóta sürgetik. Valójában inkább általánosságokat pufogtat, ezért kevéssé kézzelfogható, hogy a körvonalazott célokon túl milyen konkrét intézkedésekkel kívánják megvalósítani a hangzatos ígéreteket és elveket. Ezzel ellentétben azt már sokkal alaposabban lefektették, hogy egy esetleges szabályszegés esetén milyen szankciókra számíthatnak az akár teljesen szubjektív szempontok mentén elmarasztalt tagországok. Kizárólag az új szabályozás hatálybalépése után derülhet ki, hogy mennyire megalapozottak a benne foglalt rendelkezéseket övező politikai aggodalmak, vagy a közvélemény és a média egyes képviselőinek szkepticizmusa. Bár sokan a sajtószabadság és a zsurnaliszták utolsó mentsváraként tekintenek a tárgyalt törvényre, bőven akadnak olyanok is, akik arra kíváncsiak, hogy a tagállamok egyéni nemzeti törekvéseinek ellenszelében az Európai Unió vajon képes lesz-e a gyakorlatban is megvalósítani a tömegtájékoztatás szabadságának megteremtését és minden szempontból biztos hátteret teremteni az újságírók zavartalan munkájához.
Felhasznált források és online hivatkozások
https://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/?uri=CELEX%3A52022PC0457
https://commission.europa.eu/strategy-and-policy/priorities-2019-2024/new-push-european-democracy/conference-future-europe_hu#:~:text=Az%20Eur%C3%B3pa%20j%C3%B6v%C5%91j%C3%A9r%C5%91l%20sz%C3%B3l%C3%B3%2C%202021,vegyenek%20a%20k%C3%B6z%C3%B6s%20j%C3%B6v%C5%
https://www.consilium.europa.eu/hu/policies/media-freedom-eu/
https://www.europarl.europa.eu/doceo/document/TA-9-2021-0428_EN.html
https://digital-strategy.ec.europa.eu/en/news/local-media-democracy-project-will-support-local-media-eu-news-deserts
https://cmpf.eui.eu/what-are-news-deserts-in-europe/
https://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-10505-2022-INIT/en/pdf
https://rm.coe.int/note-emfa/1680a9af14
https://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/?uri=CELEX%3A52022PC0457
https://www.europarl.europa.eu/pdfs/news/expert/2023/10/press_release/20230929IPR06111/20230929IPR06111_hu.pdf
https://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/?uri=CELEX%3A52022PC0457
https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/hu/qanda_22_5505
https://nepszava.hu/3202286_europai-unio-mediatorveny-sajtoszabadsag-europai-parlament-libe-velemeny-kozszolgalati-media-partatlansag
https://nepszava.hu/3207873_mediaszabadsag-europai-parlament-europai-unio-torveny
https://ojim.hu/franciaorszagban-orizetbe-vettek-egy-oknyomozo-ujsagirot-mert-leleplezte-a-hirszerzes-egyik-felresikerult-akciojat/
https://www.euronews.com/2023/10/02/will-the-european-parliament-walk-the-walk-and-protect-journalists
https://magyarnemzet.hu/kulfold/2023/09/a-media-ellenorzeset-is-magahoz-ragadna-brusszel
https://www.portfolio.hu/gazdasag/20231026/unnepli-brusszel-a-lengyel-kormany-bukasat-de-nagyon-csunya-pofonba-szaladhatnak-bele-647919
https://www.europeaninterest.eu/article/a-law-to-strengthen-the-transparency-and-independence-of-eu-media/
https://index.hu/kulfold/2023/10/04/vera-jourova-europai-unio-media-szabalyozas-sajtoszabadsag/
https://www.politico.eu/article/vera-jourova-media-freedom-act-law-european-union-parliament/
https://rsf.org/en/country/hungary
https://rsf.org/en/rsf-s-2021-press-freedom-predators-gallery-old-tyrants-two-women-and-european
https://hungarytoday.hu/elon-musk-agrees-with-viktor-orbans-assessment-of-vera-jourova/
https://mandiner.hu/kulfold/2023/10/unios-szakerto-osztotta-ki-vera-jourovat-ez-a-baj-az-uj-torvennyel
https://magyarnemzet.hu/kulfold/2023/10/orban-viktor-brusszel-orwelli-vilagot-teremt-a-szemunk-elott
https://europeanconservative.com/articles/news/eus-media-freedom-law-targets-poland-and-hungary/
https://mediapiac.com/mediapiac/brusszel-mar-a-tagallamok-mediaja-felett-is-atvenne-az-iranyitast-video/740132/
https://www.euronews.com/my-europe/2023/10/03/european-parliament-votes-in-favour-of-stronger-press-freedom-rules
https://muosz.hu/2023/09/06/ujsagirok-es-szakmai-szervezetek-nyilt-levelben-kovetelik-az-europai-parlementtol-a-pegasushoz-hasonlo-kemprogramok-betiltasat/
https://cpj.org/2023/09/journalists-call-on-european-parliament-to-ban-spyware/
https://cpj.org/reports/2022/10/when-spyware-turns-phones-into-weapons/
https://ifex.org/open-letter-to-members-of-the-european-parliament-calling-for-the-absolute-prohibition-of-spyware-against-journalists/