Január 31-én a Telex számolt be róla elsőként a hazai médiumok közül arról, hogy a Transparency International elkészítette a 2022-es évre vonatkozó korrupciós jelentését, amely alapján Magyarország, Romániát és Bulgáriát is megelőzve (vagy éppen alulmúlva), az Európai Unió legkorruptabb országa lett. Elemzésünkben azt vesszük górcső alá, hogyan interpretálták a különböző online sajtótermékek a hírt, ehhez azonban először tisztáznunk kell, mi is ez a felmérés, amely lesújtó képet fest a hazánkban uralkodó állapotokról.
A Transparency International nevű civil szervezet 1995 óta minden évben rangsort készít az országokról az általuk megalkotott, úgynevezett Korrupció Érzékelési Index (Corruption Perceptions Index – CPI) alapján. Ez a Korrupció Érzékelési Index a szervezet elmondása szerint azt mutatja, hogy az adott országban mekkora a közszférában a korrupció érzékelt mértéke. A legalacsonyabb pontszámmal rendelkező országokban a legkisebb, míg a legmagasabb pontszámú országokban a legmagasabb a korrupció érzékelésének mértéke. Ennek megállapításához különböző szakértőket és üzletembereket kérdeznek meg, akiknek a szubjektív véleménye alapján állapítják meg a pontszámot.
Bár kerestük, hogy a Magyarországról szóló megállapítások pontosan mely szakértők és üzletemberek válaszadásain alapszik, erre vonatkozó információt nem találtunk sehol.
És akkor vissza az ügy médiareprezentációjára. Ahogy fentebb írtuk, először a Telex számolt be a Transparency International 2022-es korrupció-percepciós indexéről. Bár a Telex a címlapján és belső címében is azt adta a cikknek, hogy “Transparency International: Magyarország az EU legkorruptabb országa”, a Facebook-oldalukra már csak a rövidített verzió került ki, amelynek címe az volt, hogy “Magyarország az EU legkorruptabb országa”.
Tehát akik a közösségi médiát böngészve értesültek a hírről, nem tudhatták, hogy ezt egy bizonyos szervezet állapította meg Magyarországgal kapcsolatban. Ahogy az sem igazán segítette a médiatudatosságra törekvő hírfogyasztókat, hogy a cikk megosztása felett az ajánlószövegben csupán annyi állt: “Elsők lettünk, de mégis utolsók”. Tehát itt sem igyekezték felhívni az emberek figyelmét arra, hogy a Transparency International kutatásáról van szó.
A Telex magáról a korrupciós jelentésről beszámoló cikke mellett egy anyagot szentelt még a témának, amelyben helyt adtak a Kormányzati Tájékoztatási Központ reakciójának. Ennek az anyagnak azt a címet adták, hogy “A kormány reakciója a Transparency korrupciós jelentésére: Érdekes, hogy Brüsszelt nem vizsgálták”. A Facebookra is így, rövidítés nélkül került ki. Itt már az ajánlószövegben is fontosnak tartották érzékeltetni az olvasókkal, hogy ki állítja mindezt, ezt írták ugyanis: “A kormány szerint inkább Brüsszelt és az Európai Parlamentet kellett volna vizsgálni”.
A szintén a kormánykritikus médiumokhoz sorolt 24.hu már a saját felületén sem jelezte, hogy a címben szereplő állítást ki tette. A 24.hu címlapján és belső címében is csupán annyit írt, hogy “Először lett a legkorruptabb uniós tagállam Magyarország”.
Azok, akik csupán a címeket olvassák (jelentős számban vannak ilyen médiafogyasztók) a hírek böngészése közben, nem tudhatták meg, hogy esetleg egy hatóság vagy egy uniós szerv állapította ezt meg Magyarországról valamilyen konkrét ügyek kapcsán, vagy éppen egy külföldi civil szervezet meg nem nevezett üzletemberek és szakértők szubjektív válaszaira alapozó felmérése.
A 24.hu-n ezen felül még egy cikk jelent meg a témában, ebben szintén a kormány reakciójának adta helyet, a Miniszterelnökség válaszát szemlézték a Telexről. Ez az anyag “Megérkezett a kormány reakciója a Transparency korrupciós jelentésére” címmel jelent meg a 24.hu-n.
A 444.hu csupán egyetlen cikket szentelt a témának, amelyben beszámoltak a korrupciós jelentésről. Ez az anyag “Magyarország már tök utolsó az EU-s államok között a Korrupció Érzékelési Indexen” címmel jelent meg a portálon. Ők a kormányzati reakciónak már nem is adtak helyet a lapjukban.
Az Index.hu szintén beszámolt a Transparency megállapításairól, ők az erről szóló anyaguknak azt a címet adták, hogy “Transparency International: Magyarország lett Európa legkorruptabb országa”. Az Index ráadásul a korrupciós jelentésről szóló cikkében idézte a magyar kormány reakcióját is, mintegy ellenpontozva annak megállapítását.
Az Index egy másik cikkben is foglalkozott a témával. Ebben arról írtak, hogy Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója a Twitter-oldalán reagált a Transparency International korrupciós rangsorára, amely miatt végül szóváltásba keveredett egy német zöldpárti európai parlamenti képviselővel, Daniel Freunddal. A vita röviden összefoglalva arról szólt, hogy melyik a korruptabb, Magyarország vagy az Európai Parlament.
A Mandiner sem éppen semleges címadással tárta az olvasói elé a korrupciós jelentést. Ők az erről szóló anyaguknak azt a címet adták, hogy: “BRÉKING”: a Transparency International korrupciós indexén Magyarország négy helyet csúszott vissza.
Ezzel a Mandiner azt igyekezett érzékeltetni, hogy semmi meglepőt nem találtak abban, hogy a külföldi civil szervezet ilyen megállapítást tesz Magyarországgal (és annak jelenlegi kormányával) szemben.
A Mandiner egy másik cikkében részletesebben is értelmezte és értékelte a Transparency International korrupciós jelentését, valamint kritikát fogalmazott meg a Korrupció Érzékelési Index megállapításának módszertanával kapcsolatban.
Ilyen fajta kritikai attitűd a többi sajtótermékre egyáltalán nem volt jellemző.
Ahogy a fentebb felsorolt példák is jól mutatják, a különböző sajtótermékek eltérő módon adtak címet a beszámolóiknak. Az újságírók gyakran folyamadonak ilyen technikákhoz, hogy ezáltal nem csupán a konkrét eseményről, hanem az azzal kapcsolatos véleményükről is tájékoztassák az olvasókat, ezzel orientálva őket a “helyes” hírértelmezés irányába. Ha valakivel szimpatizálnak például, akkor annak állítását tényként közlik, míg másokkal szemben, akikkel ilyen fajta szimpátia nem áll fent, hangsúlyosnak tartják már a címben is jelezni, hogy ez nem az adott újságíró vagy orgánum állítása, hanem XY szereplőé.
