Az év vége apropóján megvizsgáltuk és összegyűjtöttük, hogy idén melyek voltak a Magyarországgal kapcsolatos, leginkább népszerű témák a nyugati sajtótermékekben. A 2023-as esztendő is rendkívül eseménydúsan telt Magyarország szempontjából, amely többek között a tanártüntetések, az orosz-ukrán háború nyomában loholó infláció hatására robbanásszerűen emelkedő élelmiszerárak, az EU migrációs paktumának megvétózása, Karikó Katalin Nobel-díja és Orbán Viktor politikai irányvonalának boncolgatása révén került be a külföldi orgánumok híreibe.
Magyarország, a „keresztény-konzervatív Disneyland”
2023 januárjában rögtön azzal a hírrel indult hazánk külföldi sajtóreprezentációja, hogy Orbán Viktor tizenöt jobboldali-konzervatív külföldi újságíróval beszélgetett a Karmelita kolostorban, akik a Mathias Corvinus Collegium médiakonferenciája alkalmából érkeztek Budapestre. A The American Conservative nevű magazin vezető szerkesztője, a Budapesten élő Rod Dreher, aki a magyar állam által is támogatott konzervatív kutatóintézet, a Danube Institute munkatársa, rendkívül részletes tudósítást közölt az ott elhangzottakról. Dreher megállapította, hogy a magyar miniszterelnök teljesen más, mint ahogyan a nyugati média ábrázolja. H. David Baer amerikai teológus professzor, a The Bulwark című, magát pártatlanként definiáló portál budapesti tudósítója viszont hevesen bírálta az általa „louisianai bloggerként” titulált Dreher észrevételeit, akit a Magyarországgal kapcsolatos tudatlansággal és az újságírás vezérelvének megszegésével vádolt, ugyanis a hírek tudósítása helyett belőle lett hír. Rod Dreher született politikusként beszélt Orbán Viktorról, akit „napjaink egyik leginkább rendkívüli világszintű vezetői” közé sorolt. H. David Baer azért is bírálta Drehert, mert a magyar miniszterelnök politikai téren tanúsított zsenialitásáról áradozott a The American Conservative hasábjain olvasható blogbejegyzésében, miközben fogalma sem volt arról, hogy az általa leginkább csodált megállapításai Európa többi részén botrányosnak számítanak. H. David Baer gondatlannak, sőt robbanásveszélyesnek bélyegezte, hogy Dreher Orbán Viktor Magyarország uniós tagságával és az orosz-ukrán háborúval kapcsolatban tett kijelentéseit taglalta, hiszen annyira feldühítette vele az ukránokat, hogy azok bekérették a kijevi magyar nagykövetet. Ezen kívül a magyar sajtóban is nagy visszhangot keltettek a Rod Dreher blogjában megfogalmazott gondolatok, a szerző pedig azzal a kijelentéssel reagált a hazai kormánykritikus orgánumok cikkeire és munkásságára, hogy „ezek az ellenzéki újságírók sakálok, elferdítik Orbán Viktor szavait”. Mindezek után Baer „cuki ölebnek” nevezte Drehert, majd úgy sommázta a Magyarországról alkotott képét, hogy az „egy keresztény-konzervatív Disneyland, ahol mindig ébernek kell lenni, senkiben, a barátokban sem lehet bízni, újságíróként öncenzúrát kell gyakorolni, és semmit nem szabad biztosra venni”.
Svájcban a magyar média propagandagépezetté válásáról cikkeztek
Bernhard Odehnal svájci tudósító, akinek a Magyarországról szóló írásai olyan felháborodást keltettek, hogy a magyar nagykövet is szóvá tette, 2023 márciusában megjelent cikkében azt fejtegette, hogy miként támogatja a vasúti járműveket gyártó svájci Stadler Rail nevű cég Orbán Viktor rendszerét. Odehnal írását közölte a Magyar Hang is, aminek a lapigazgatója, Lukács Csaba azt állította, hogy a Stadler Rail más nemzetközi vállalatokkal egyetemben, mint az amerikai dohánygyártó Philip Morris és a PSA nevezetű francia autógyártó cég, a kormánypárti médiumokban helyezik el a reklámjaikat. Független vagy kormánykritikus sajtótermékekben nem hirdetnek, ezzel pedig Orbán Viktor óriási propagandagépezetének eszközévé váltak. Lukács logikai fonalát követve, azzal, hogy az Orbán-kormány kizárólag a kormánypárti médiaszereplőkre bízza a hirdetéseket, lényegében torzítja a versenyt és erőteljesen korlátozza a médiaszabadságot is.
A magyarországi tanártüntetések egy olasz kommunista lap olvasatában
Massimo Congiu, a direkt kisbetűvel írt il manifesto című olasz kommunista napilap munkatársa és budapesti tudósítója 2023 májusában a visegrádi államok rovatában a magyar oktatási rendszer problémáiról és a tanártüntetésének hátteréről cikkezett, ahol külön kiemelte a hazai pedagógusok rendkívül alacsony fizetését, ami negatív rekordot jelent az uniós bérekhez képest. Congiu arról írt, hogy a kormánypárti sajtótermékek „huligánokként” festették le az egyébként békés tüntetések résztvevőit, akiknek indokolatlanul kemény rendőri fellépéssel kellett szembenézniük. Congiu szerint Orbán Viktor reakciója, miszerint liberális és progresszista laboratóriumokban előállított biológiai fegyver fertőzhette meg a magyar pedagógustársadalmat, olyan értelmezést ad az eseményeknek, mintha a tüntető tanárok nem lennének „igazi magyar hazafiak”, hanem sokkal inkább kockázati tényezők, akik komoly veszélyt jelentenek a magyar nemzet jövőjére nézve.
Az egekbe szökött magyarországi élelmiszerárak is foglalkoztatták az angol nyelvű sajtót
2023 tavaszán Justin Spike, az amerikai hírügynökség, az AP munkatársa az infláció magyarországi hatásairól és az élelmiszerárak robbanásszerű emelkedéséről szóló cikket közölt a brit The Independent oldalán. Spike arra hegyezte ki az írását, hogy az Eurostat felmérése szerint az egész Európai Unión belül Magyarországon történt a leginkább drasztikus, több mint 45 százalékos áremelkedés az élelmiszerek tekintetében, messze lekörözve ezzel a rangsorban hazánkat követő Szlovákiát, ahol ez az érték „csak” 29 százalék körüli volt. Spike megszólaltatta cikkében a budapesti Vámház körúti Vásárcsarnok egyik hentesüzletének vezetőjét, aki úgy nyilatkozott, hogy ilyen magas árak mellett megváltoztak a fogyasztási szokások is, az emberek jobban meggondolják, mire költik a pénzüket, ezért már majdnem ott tartunk, hogy a kolbász és a sonka is luxusnak számít Magyarországon.
Orbán Viktor a vétói miatt a „Nemek Ura” lett az olasz sajtóban
A migrációs paktum magyar és lengyel megvétózásának nemzetközi sajtóvisszhangja kapcsán az olasz Corriere della Sera hasábjain, egészen pontosan Paolo Valentino berlini tudósító 2023. június végén írt cikkében a korábbi évek után ismét színre lépett az általa nemes egyszerűséggel a „Nemek Uraként” aposztrofált magyar miniszterelnök, amivel a szerző az Orbán Viktor által megakadályozott uniós szankciókra célzott. Az olasz újságíró úgy vélte, hogy a kormányfő arra használja a vétójogát, hogy még nagyobb befolyásra tegyen szert Európában, mert alaptézise szerint Orbán Viktor utál veszíteni. Mindezt egy régi anekdota felidézésével támasztotta alá, amit a miniszterelnök egyik korábbi szimpatizánsa mesélt el a róla szóló életrajzi művében, miután később kiábrándult a politikusból. Az eset a Fidesz egyik balatoni összejövetelén történt, ahol a párt jelen lévő tagjai barátságos futballmeccset játszottak. Már éppen sötétedett, Orbán csapata pedig 1-0-ra vesztésre állt. Bár mindenki be akarta már fejezni a meccset, a miniszterelnök arra kényszerítette őket, hogy addig folytassák a mérkőzést, míg a csapata ki nem egyenlített és be nem rúgták a győztes gólt. Paolo Valentino azt a következtetést vonta le mindebből, hogy ez a történet kiváló metaforája a politikus világszemléletének, mert számára „a vereség felér egy katasztrófával”, ami egyformán érvényes a futballpályán, a Parlamentben és az Európai Unióban. Az utolsó ilyen kudarcaként az első kormányzási ciklusa után elbukott választást említette, majd arra terelte a szót, hogy a 2010-es újraválasztása óta nem szenvedett hasonló vereséget, noha éppen Paolo Valentino volt az, aki a 2019-es önkormányzati voksolás kapcsán úgy fogalmazott az akkori tudósításában, hogy „Orbán elvesztette Budapestet”.
A Corriere della Sera összegzése szerint, az elmúlt tizennégy év kormányzásának mérlegét az illiberális demokrácia kiépítésén kívül a bírói kar és a média függetlenségének felszámolása jellemezte. A cikkben úgy ábrázolták a miniszterelnököt, mint aki élvezi a vétójog jelentette hatalmat, amivel sakkban tarthatja az egész Európai Uniót, de pontosan tudja, hogy meddig merészkedhet, s azon a ponton túl egyfajta alkalmazkodást mutat, hiszen a barátoknak tartogatott uniós pénzforrások miatt hatalmas a tét. Erre vezette vissza az ellentmondásos viselkedését is, mert az Oroszország elleni szankciók kifogásolása dacára végül mégis megszavazta azokat, ahogyan az Ukrajnának szánt pénzügyi támogatást is, tehát az „adok-kapok” vezérelve alapján cselekszik. De van valami, amiből Orbán Viktor nem enged, még akkor sem, ha ezzel a politikai szövetségesének számító Giorgia Meloni helyzetét is megnehezíti, ez pedig a migráció kérdése. A magyar kormány álláspontját azzal indokolta az Európai Tanács előtti felszólalásában, hogy a bevándorlás elutasítása „nem lázadozás, hanem a szabadságért folytatott küzdelem”, az Uniót pedig azzal a váddal illette, hogy migránsgettókat akar Magyarországra kényszeríteni. Paolo Valentino Orbán Viktor sokadik hazugságaként definiálta ezeket az érveket, mert a migránsok befogadásán kívül az újraelosztáshoz való pénzbeli hozzájárulás opciója is adott volt. A cikk záróakkordjaként szóba hozta az Európai Unió Tanácsának 2024-ben esedékes magyar soros elnökségét is, ami miatt az Európai Parlament és több tagállam kormánya is az aggodalmát fejezte ki. Paolo Valentino a szokásához híven ezúttal is egy provokatív kérdéssel tett pont helyett kérdőjelet a cikke végére: hogyan viselkedhetne tisztességes közvetítőként a magyar kormány, miközben éppen az a téma van terítéken az Európai Unió napirendjén, hogy az alapvető jogok megsértésével vádolják.
Karikó Katalin Nobel-díja is népszerű téma volt a külföldi orgánumokban
Október 2-án a már többször is a legnagyobb esélyesek között számon tartott Karikó Katalin magyar biokémikus-kutatóbiológusnak és kutatótársának, Drew Weissman amerikai mikrobiológusnak ítélték a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat a módosított nukleozidokkal kapcsolatos felfedezéseikért, amelyek lehetővé tették a koronavírus ellen is hatásos mRNS-vakcinák kifejlesztését. Ezzel ő lett hazánk 16. díjazottja, ráadásul az első magyar nő, aki átvehette a rangos elismerést. Franciaországban a Le Monde egy angol nyelvű cikkben számolt be a hírről, s elsősorban a díjjal járó juttatásokat ecsetelte, de a Le Parisien is saját cikket írt róla. A Libération „látnoknak” nevezte Karikó Katalint, majd arra helyezte a hangsúlyt, hogy mennyi akadállyal kellett megküzdenie a nagy felfedezésig. Olaszországban a La Repubblica cikke azt tartotta fontosnak, hogy „Karikó és Weissman Nobel-díja a kutatói szabadság győzelmét szimbolizálja”, majd ők is összefoglalták a korábbi nehézségeit. Másnap, október 3-án egy újabb cikket közölt az olasz orgánum, ahol azt domborították ki, hogy 1985-ben Karikó Katalin úgy menekült el Magyarországról, ahonnan a kislánya plüssmackójába varrva csempészte ki valutában a család megtakarított pénzét. Az Il Giornale „koronavírus elleni Nobelként” keretezte a hírt, a brit Guardian pedig bemutatta Karikó Katalin teljes pályafutását a magyarországi évektől kezdve. A Daily Mail cikke úgy „konferálta fel” a kutatópáros győzelmét, hogy „a győztesek: a covid vakcinák”. A magyar kutató Nobel-díja az amerikai sajtóban is szerepelt, ahol többek között a Washington Post és a New York Times is beszámolt róla. Németországban a Bild „a koronavírus elleni oltás anyjaként” aposztrofálta Karikó Katalint, de téma volt a Süddeutsche Zeitung és a Die Welt hasábjain, sőt a spanyol El País is cikkezett róla. A hír hallatán egyébként egyes orgánumok nem írtak külön cikket, hanem a 2021-ben keletkezett írásaikat frissítették a Nobel-díjjal kapcsolatos fejleményekkel. Hasonlóképpen járt el a Wired magazin brit kiadása, a Le Figaro nevű francia lap és az olasz Corriere della Sera is, amely egy 2021 novemberében készült interjúval mutatta be a Nobel-díj magyar nyertesét.
L. Simon László menesztése miatt az egyik mértékadó francia lap „A tanú” című filmre asszociált
Novemberben L. Simon László azonnali hatállyal való felmentése rázta meg a nemzetközi sajtót. A Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatójának azt követően kellett távoznia posztjáról, hogy a World Press Photo kiállítás kapcsán a Mi Hazánk Mozgalom kezdeményezésére a 18 éven aluliakat kitiltották a november 5-ig megtekinthető tárlatról, amely megsértette a gyermekvédelmi törvény rendelkezéseit. Az Index is megírta, hogy L. Simon László elbocsátásának híre „bejárta a világsajtót”. A francia Le Monde cikke rögtön azzal a megállapítással indult, hogy „a mostani Magyarország határozottan egyre jobban hasonlít a kommunista korszak abszurd Magyarországára, amit Bacsó Péter ábrázolt A tanú című filmjében”. Az amerikai Associated Press (AP) hírügynökség azt emelte ki a tudósításában, hogy a kiállítás keretében engedélyezett LMBTQ-tartalmak vezettek L. Simon László menesztéséhez, ráadásul a tárlatot kiskorúak is látogathatták, ami egyértelműen ellentétes a magyar gyermekvédelmi törvénnyel. Ugyanez a narratíva köszönt vissza a Reuters, a német Der Spiegel, a francia Le Figaro, sőt a spanyol El País cikkében is. A brit közszolgálati médium, a BBC írásában ellentmondásosnak minősítették a gyermekvédelmi törvényt, amely megtiltja, hogy a kiskorúaknak a homoszexualitást és a nemváltoztatást ábrázoló tartalmakat mutassanak vagy népszerűsítsenek.
Össztűz zúdult a magyar kormányra a szuverenitásvédelmi törvénycsomag kapcsán
November végén a szuverenitásvédelmi törvénycsomag, illetve az ennek részét képező Szuverenitásvédelmi Hivatal felállítása is újabb témát szolgáltatott a külföldi sajtótermékeknek. Egyik korábbi elemzésünkben már megvizsgáltuk, hogy a hazai orgánumokban milyen visszhangot keltett, ezúttal pedig összefoglaljuk a nyugati médiumok álláspontját. Olaszországban a La Repubblica egy újabb autoriter nyomásgyakorlásként interpretálta a hírt, hozzátéve, hogy így akarják még inkább megszorongatni azokat, akik a kormánytól eltérő nézeteket vallanak, ürügyként pedig a külföldi befolyásra hivatkoznak. A civil szervezetek ezt úgy értelmezték, hogy minden kritikus hangot el akarnak hallgattatni. Az olasz orgánum arra is emlékeztetett, hogy Orbán Viktornak már sikerült kisöpörnie az ellenzéket a televíziókból, a rádiókból és majdnem minden nemzeti médiumból, elüldözte Soros György egyetemét Budapestről, most pedig a végjáték következik, mert a feltételezett külföldi befolyásgyakorlások ügyében vizsgálódó Szuverenitásvédelmi Hivatallal a kormány betetőzi a véleménykülönbség elfojtásának folyamatát. Az ANSA hírügynökség a szokásához híven a tényekre szorítkozva számolt be a szuverenitásvédelmi törvényről és azt tartotta fontosnak kiemelni, hogy a cél az, hogy megálljt parancsoljanak a választási kampányok külföldi finanszírozásának. A Fidesz frakcióvezetőjének, Kocsis Máténak a Facebook-bejegyzéséből is idéztek, ahol a politikus kifejtette, hogy „ez a törvény bezárja a kapukat a választási csalások minden formája előtt, és akár három év börtönbüntetést helyez kilátásba mindazok számára, akik külföldi eredetű pénzforrásokat használnak a választási kampányaikhoz”.
A francia nyelvű svájci napilap, a Le Temps az „ellentmondásos” jelzővel illette a törvényt, amely bűncselekménynek minősíti a politikai pártok külföldi finanszírozását. Az ANSA cikkéhez hasonlóan, a Le Temps is közölte a Kocsis Mátétól származó idézetet, majd úgy értelmezte a szuverenitásvédelmi törvénycsomagot, hogy a magyar kormány így akarja elhallgattatni az ellenzéket, illetve előre felvértezni és bebiztosítani magát a 2024-ben esedékes önkormányzati és európai parlamenti választások előtt. A francia sajtó képviseletében a Le Monde úgy összegzett, hogy „Orbán Viktor felélesztette az Európa-ellenes provokációit”, amelyek az általa „dollárbaloldal” gyűjtőnéven emlegetett ellenzéki pártok, a maradék független médiumok, valamint a nem kormányzati szervezetek ellen irányulnak.
A brit orgánumok táborából a Guardian Lili Bayer magyar származású amerikai újságíró cikkét közölte a szuverenitásvédelmi törvény témakörében. Bayer egyébként a Politico brüsszeli kiadásának munkatársa, aki a Magyarországról szóló cikkeivel már többször is kiverte a biztosítékot a hazai közéletben és a kormány berkeiben egyaránt. A vezető magyar civil szervezetek állásfoglalására hivatkozva úgy keretezte a törvényt, hogy annak célja a kritikus hangok elfojtása, továbbá Orbán Viktor és a Fidesz politikai ellenfeleinek szabotálása. Lili Bayer szerint a miniszterelnök azt a narratíváját támasztja alá a Szuverenitásvédelmi Hivatal létrehozásával, hogy külső erők próbálják aláásni a kormány tevékenységét. Ezenkívül a történtek témát szolgáltattak a Reuters és a Bloomberg médiavállalat számára is. Utóbbi például úgy interpretálta a törvényt Simon Zoltán cikkében, hogy „Orbán a külföldi befolyás ürügyével kiszabható börtönbüntetéssel fenyegeti az ellenfeleit”.
Alapítványunk folyóirata, a Magyar Médiafigyelő 2023. évi harmadik számából, amely Magyarország a külföldi sajtó tükrében címmel jelent meg, azt is megtudhatják, hogy mely témákkal és milyen interpretációk mentén szerepelt hazánk a nemzetközi sajtóban 2010-től egészen napjainkig, sőt az 1956-os forradalom reprezentációját is megismerhetik.