Alig tíz-tizenöt évvel ezelőtt még a különféle újságok a nyomtatott lapszámaik eladásában versenyeztek egymással, az internet és az online közösségi platformok térhódításával azonban radikálisan átalakult a médiafogyasztás is. A fogyasztók felgyorsult, impulzusokkal teli napjaiba, bár szívesen fantáziálnak erről, csak ritkán fér bele, hogy nyomtatott újságot vásároljanak, és egy frissen őrölt reggeli kávé mellett elolvassák azt. Az okostelefonok korában a médiumok teljes tárháza érhető el bárki számára egy, a zsebében elférő készüléken, így a tömegközlekedésen, munkába menet is kevesen döntenek valamelyik lap nyomtatott példánya mellett. A fogyasztói magatartás változásait a médiának is követnie kellett, a médiumok fel kellett zárkózzanak a technológiai fejlődéshez és mind formailag, mind tartalmilag meg kellett újulniuk ahhoz, hogy továbbra is fenn tudják tartani az emberek figyelmét. Ez a folyamat, a sajtóban bekövetkezett paradigmaváltás lekövetése, nem sikerült minden orgánumnak egyformán: voltak, akik elbuktak, miközben a semmiből születtek rekordidő alatt új, meghatározó médiumok.
Elemzésem indukátora egy személyes élmény volt: az elmúlt hetekben több médiumot is kikövettem a facebookon a kattintásvadász címadásaik miatt. Habár az ember igyekszik mindent megtenni, hogy ne váljon polarizált médiafogyasztóvá, ezért adott esetben a politikai irányultságával, világnézetével nem feltétlenül összhangban álló médiumokat is követ, ez néha meglehetősen nehéz. A populista újságírás, a kizárólag felszínes és egyszerűsített tartalmak közvetítése az elmúlt időszakban a közéleti, politikai tartalmakkal foglalkozó médiumokat is elérte. Azok a médiumok, amelyek az elmúlt évtizedekben komoly presztízsre tettek szert, egyfajta véleményvezérekké válva önmaguk képesek a magyar közéletet, a napi szintű politikát befolyásolni csupán azáltal, hogy eldöntik, mi az, amiről beszámolnak, mi az, amiről nem. Sajnálatos módon az elmúlt időszak szomorú tendenciájaként ezek az orgánumok is egyre többször alkalmazzák a bulvárújságírás alapvető technikáját: a populista, kattintásvadász címadásokat, új területet engedve át a bulvárosodásnak.
Lapeladások számokban – 1995-től 2021-ig
A probléma átgondolását alighanem a példányszámok változásának vizsgálatával érdemes elkezdeni. A MATESZ (magyar terjesztés-ellenőrző szövetség) félévenként publikált adatait vizsgáltam meg két közéleti hetilap (HVG, 168 óra) és egy politikától független témával foglalkozó napilap (Nemzeti Sport) esetében. Azért tartottam fontosnak bevenni a mintába egy olyan lapot is, amely nem politikával foglalkozik, hogy lássuk, nem csak a politikai lapok olvasottsága csökkent az elmúlt évtizedekben, hanem a teljes nyomtatott sajtó helyzete romlik évről évre. Persze ez önmagában nem világmegváltó felfedezés, de ahhoz, hogy megértsük a bulvárosodási tendencia valódi okait, itt kell megkezdeni a kutakodást.
A grafikonon a megjelenésenkénti értékesített példányszámot láthatjuk 1995 és 2021 között, első féléves adatok alapján. Elmondhatjuk, hogy mind a politikai és közéleti kiadványokat, mind pedig a sportnapilapot radikálisan érintette a digitalizáció: a HVG és a Nemzeti Sport átlagos értékesítési számai a negyedére, míg a 168 óraé közel a nyolcadára esett vissza.
Digitális tartalomgyártástól a bulvárosodásig
A médiaszereplők kénytelenek voltak alkalmazkodni az új helyzethez, ezért valamennyi újság úgy döntött, hogy elindítja az online felületét. A honlapok mellett aztán idővel a különféle közösségi médiás felületeken is létrehoztak oldalakat, ezzel is közelebb kerülve a felhasználókhoz. A social media-jelenlét kiemelt fontosságúvá vált ezeknél a médiumoknál, hiszen olcsón és egyszerűen tudtak nagy követőbázisra szert tenni. Ha pedig megfelelően nagy egy médium követőbázisa a közösségi médiában, akkor az egyes kiemelt cikkeinek már önmagában azzal komoly elérést tud biztosítani, ha megosztja ott az adott tartalmat. Mivel azonban online lapot indítani sokkal kisebb befektetés, mint egy országos nyomtatott újságot, százával jelentek meg konkurenciaként a különféle hírportálok és vlogok, és mivel sokkal olcsóbb és egyszerűbb eljutni a fogyasztóhoz, mint a nyomtatott sajtó esetében, ezért számos alacsony költségvetésű, „alulról jött” kezdeményezés is képes volt életben is maradni. A piacra való belépési költség tehát radikálisan lecsökkent.
A közösségi médiás felületek – leginkább a Facebook – platformot nyújtanak az olvasókkal való közvetlen kapcsolattartásra. Így érdemes megvizsgálni azt is, hogy egyes kisebb költségvetésű politikai oldalak milyen számokat tudnak generálni az ezen platformok nyújtotta lehetőségekkel.
Azok a kisebb politikai híroldalak, melyek a legtöbb esetben egyértelműen besorolhatóak valamelyik politikai közösség mögé, olyan eléréseket tudnak generálni a Facebook segítségével, amilyet Magyarország legnépszerűbb és legismertebb politikusai sem képesek.
A Telex 2021 40. Heti összegzéséből például kiderül, hogy a Nyugati Fény egy hét alatt több interakciót váltott ki az emberekből (interakciónak nevezzük az adott tartalom megosztását, kommentelését vagy ahhoz fűzött reakciót), mint például Hadházy Ákos, Szijjártó Péter vagy éppen a DK miniszterelnök-jelöltje, Dobrev Klára. De ha például az Ellenszél oldalát vizsgáljuk (egy magát ellenzékiként aposztrofáló, kevésbé ismert online felületről van szó), az is Szabó Tímea vagy Kocsis Máté előtt végezne. Természetesen vannak hasonló jobboldali felületek is, például a Vadhajtások vagy a Számok, akik megint csak előkelő helyen végeznek az ilyen típusú összehasonlításokban.
A táblázat és az összehasonlítás is mutatja, hogy mekkora hatása lehet egy-egy kisebb blognak vagy médiafelületnek. Világosan látszik, hogy ezek a felületek befolyással tudnak lenni a társadalomra, viszont nagyon keveset tudunk róluk. Ezért is van kiemelt feladatunk abban, hogy megvizsgáljuk azt, pontosan kik is azok a szerzők, akik ezeken a platformokon publikálnak. Újságíró lesz-e valaki attól, hogy ezekre a felületekre rendszeresen publikál?
Elsőre az ember úgy felelne erre a kérdésre, hogy nem. Nem lesz valaki attól újságíró, hogy egyes blogokra véleménycikket ír, adott esetben közéleti eseményekről tudósít. De akkor felmerül a kérdés, hogy ki az újságíró? Erre most nem fogok választ adni, ugyanakkor megállapíthatjuk, hogy az újságírók számára versenytársat jelentenek azok a magukat újságírónak tartó bloggerek, akik különféle újonnan induló híroldalak szerzői. S mivel a cél az adott cikkre való kattintások maximalizálása, bizony ez az újságírói színvonalat meglehetősen rombolja.
Az újságírói szakma megítélése a rendszerváltás óta így is rengeteget romlott. A bulvarizálódásnak köszönhetően azonban ez a folyamat napjainkban felgyorsul. Míg 1988-ban az újságírók a KSH által készített un. presztízsrangsorban 8. helyet foglalták el, addig 2016-ra már a 75. helyre estek vissza. Ezt támasztja alá a GFK Piackutató 2009-es felmérése is, amely alapján elmondhatjuk, hogy az újságírókkal szembeni bizalom az egyik legalacsonyabb a társadalomban. Lényegében már csak a politikusok felé táplálunk kevesebb bizalmat.
„Mit szól majd ehhez Dull Szabolcs?”
A Facebook lehetőséget biztosít arra, hogy megtekintsük az egyes oldalak politikai hirdetéseinek adatait. Kimondottan izgalmas megvizsgálni azt, hogy az olyan az oldalak, mint például a Nyugati Fény vagy éppen az Ellenszél vagy a Vadhajtások, az elmúlt időszakban milyen típusú hirdetéseket jelenítettek meg. Feltételezésem az, hogy ezeket az új típusú online oldalakat egyértelműen politikai célok elérésére használják. Mivel független médiába burkolják ezeket a politikai üzeneteket, a nem médiatudatos állampolgár sokszor egy szinten kezeli ezeket az oldalakat a presztízzsel bíró médiumokkal. Ez abból adódik, hogy egy, a Facebookon megjelenő cikk formailag nem különbözik bármelyik másiktól. A felületes olvasó sokszor át is siklik afelett, hogy melyik portál jegyzi a cikket. Ami fontos, az a cím és a kísérőszöveg, hiszen ez alapján dönt a fogyasztó, hogy megnyitja-e a cikket vagy tovább görget.
A politikai finanszírozásnak komoly piactorzító hatása van. Egyrészről megtévesztő, hiszen az egyes pártok sajtóközleménytárává vált oldalak magukat független híroldalnak adják ki. Ezáltal az a nem médiatudatos fogyasztó nem veszi észre az esetleges függőségi viszonyt, így könnyen megtéveszthetővé válhat. Emiatt a jóhiszemű médiafogyasztó nem is okolható, hiszen, ha az ember egy-egy cikket lát egy adott témáról, nem feltétlenül vizsgálja meg a portál többi tartalmát. Enélkül azonban lehetetlen észrevenni azt, hogy az adott felület milyen érdekeket szolgál ki. A jóhiszeműséget ezek a felületek ki is használják.
A politika célja, hogy a médiára minél nagyobb befolyása legyen. Ez nem baloldali vagy jobboldali sajátosság, hanem egyszerűen a politikai racionalitás által diktált cselekedet. Akinek médiája van, annak lehetősége van elérni a társadalom adott szegmensét. A kormányközeli médiumok esetében ez a folyamat nem annyira izgalmas, hiszen pontosan láthatjuk a KESMA létrejöttével az integráció irányát. Az ellenzéki pártokhoz kapcsolódó körök nem voltak képesek egyértelműen behálózni a kormánykritikus médiumokat, így saját orgánumokat alapítottak, amelyek az online térben a hagyományosan presztízzsel rendelkező oldalak versenytársaivá váltak. Ma már a Nyugati Fény újságírói visszatérő vendégei az ATV Nap híre műsorának; szemmel látható, hogy ez a terv beváltotta a hozzáfűzött reményeket.
A politika médiája vagy a média politikája? Izgalmas kérdés. Hiszen politikai döntések napról napra születnek úgy, hogy a politikai szereplők elsősorban azt mérlegelik, egy-egy bejelentésükkel kapcsolatban mit fog szólni a média. Az elmúlt időszakban az ellenzéki politikai közeg rájött arra, hogy saját média hiányában a sikerük függ a médiumoktól. Tehát a médiumok politikai tőkére tettek szert azáltal, hogy meghatározhatják, egy adott politikai szereplő munkájáról beszámolnak-e vagy sem, illetve, ha beszámolnak, azt milyen hangsúllyal teszik.
„Mit szól ehhez majd Dull Szabolcs?” – az egyik leggyakrabban elhangzott érv volt ez anno, amikor a Momentumban azon gondolkoztunk, hogy egy akciót vagy politikai bejelentést megtegyünk-e.
Számos próbálkozás indult arra, hogy az egyes pártoknak saját médiuma legyen. Az, hogy melyik párt milyen szabadságot ad a felálló szerkesztőségnek, az tükrözi az adott politikai közösség politikai kultúráját.
Az adott portálok Facebookoldalai hamar elérték a több tízezres követőbázist. Kattintásvadász cikkeik, politikai tartalmaik hamar megtalálták azt a bázist, akik állandó követőivé váltak a felületnek. A Hírhugó propagandaportál például 58 ezer követővel rendelkezik a Facebookon, míg például a Magyar Hang, amely elsősorban a nyomtatott sajtó piacán tekinthető erős és mérvadó médiaszereplőnek, csupán 54 ezer követőt tudott maga mögé állítani a Facebookon.
Hirdetési körkép
Az Ellenszél oldal, az 2019 óta a Facebook AdLibrary felületén elérhető adatok alapján, közel egymillió forintot, pontosan 829 ezer forintott hirdetett el kimondottan politikai tartalmakra. Az oldal hirdetései alapján elsősorban az állapítható meg, hogy ez az oldal kimondottan az ellenzéki pártok közötti versenyben játszik szerepet.
A két hirdetésből látszik, hogy miközben az oldal százezer forint nagyságrendben költött arra, hogy tudassa a választásra jogosult polgárokkal, hogy az IDEA Intézet kutatása szerint Dobrev Klára a legnépszerűbb miniszterelnök-jelölt, addig Fekete-Győr Andrásról egyértelműen negatív hangvételű cikket hirdet ugyanakkora költségkerettel. Az előválasztások alatt is aktív kampánytevékenységet végez az oldal: augusztus 30-án elindítottak egy Karácsony Gergelyt lejárató hirdetést, amelyet az elérhető adatok alapján eddig csak Budapesten jelenítenek meg. Egyértelműen az lehet a cél, hogy az előválasztási versenyben elbizonytalanítsák a Főpolgármester – kulcsfontosságú – budapesti támogatóit.
A Nyugati Fény az Ellenszélnél lényegesen több pénzt költött el 2019 óta politikai kampánytevékenységre. Az oldal a Facebook elérhető adatai alapján 1,8 millió forintért vásárolt hirdetési felületet – felettébb egyoldalú – politikai tartalmai számára. A hirdetési tartalmaik iránya egyértelmű: Dobrev Klára miniszterelnök-jelölt támogatása.
Még ennél is érdekesebb az, hogy a kormánypártisággal nem vádolható nagymúltú, széles körben elismert kutatóintézet ellen is lejárató kampányt indított az oldal. Az intézet, ahol Karácsony Gergely kutatási igazgató volt 2007-től, bűne az volt, hogy az egyik kutatásában nem a DK miniszterelnök-jelöltjét, Dobrev Klárát hozta ki győztesül.
Százezres költések, egy nagymúltú kutatóintézet presztízsének aláásása politikai célokból – ilyen tevékenységgel foglalkozik a Nyugati Fény, amely egyre inkább elfogadott és releváns médiummá kezdi kinőni magát. Mandula Viktor főszerkesztő az ATV-nek úgy fogalmazott arra a kérdésre, hogy nem zavarja-e, hogy a lap kritikusai DK-s blognak nevezik a Nyugati Fényt, hogy nem, és elismerte, hogy célja tiszta lapot adni Gyurcsány Ferencnek, a DK elnökének.
A Vadhajtások.hu oldal hirdetéseivel kapcsolatban nem közölt információt a Facebook, azonban a Számok oldal hirdetései böngészhetőek. A portál 2019 óta politikai tartalmakra 879 ezer forintot költött el. Tartalmaik egyértelműen a kormánypárti narratívát támogatják.
Miközben a fent említett oldalak hirdetései politikai jellegűek, addig a HVG vagy a Telex saját termékeik értékesítését szolgáló hirdetéseket jegyeznek. Míg ők láthatóan küzdenek a fogyasztókért, addig a politikai tartalmakat szócsőként közvetítő médiumoknak ezzel nem kell foglalkozni.
Nem kell foglalkozniuk, hiszen az ő finanszírozásuk stabil: a politikai körök, alapítványok, pártalapítványok támogatásából élnek. Egy kör támogatja őket, ők pedig szolgálják és kiszolgálják a kör politikai érdekeit. Így lehet például az, hogy az ezalenyeg.hu, amely 2021. szeptember 8. és szeptember 15-e között 6,2 millió forintot hirdet el politikai tartalmakra, úgy számolt be a miniszterelnöki vitáról, hogy „Friss kutatás: Karácsony nyerte az előválasztási vitát”. A Nyugati Fény ugyanerről a vitáról az alábbi címmel számolt be: „Závecz-kutatás: Dobrev Klára volt a legfelkészültebb és a leginkább rokonszenves a vasárnapi vitán”. A Nyugati Fény az Ezalenyeg.hu esetén vizsgált időszakban csupán 250 ezer forintot hirdetést tett fel, amely radikálisan kevesebb, mint amit az Ezalenyeg.hu megengedhetett magának.
Releváns és fontos kérdések ezek, hiszen ezek a híroldalnak, médiumnak álcázott politikai szócsőként működő oldalak kereszttűzbe vesznek politikai karaktereket vagy éppen egy neves kutatóintézetet, így működésük nehéz helyzetbe hozza a nagy múlttal rendelkező orgánumokat. A fogyasztók figyelme véges, és amikor a Nyugati Fénnyel és Ellenszéllel kell versenyeznie egy-egy orgánumnak ezért a figyelemért, akkor bekövetkezik az, ami ennek az elemzésnek az apropója: a bulvárosodás.
168 óra és a bulvárosodás
Az imént említett jelenség elemzése érdekében írásom következő szakaszában a 168óra Facebookfelületét fogom vizsgálni a következőképpen: a Facebookra átosztott posztjaikat megvizsgálom és megfigyelem, hogy milyen gyakran alkalmaznak egyértelműen populáris, bulvárban megszokott, ún. clickbait címadást. A választásom azért esett a 168 órára, mert a klasszikus újságírás terén is komoly hagyományokkal rendelkeznek (még a kétezres évek előtt elindították – az értékesítési mélyrepülésben aztán erősen érintett – nyomtatott lapjukat), emellett viszont a közösségi médiában és az online térben aktív szereplőként tarthatóak számon. Meglátásom szerint a bulvárosodás folyamata egyértelműen érezhető a portálon.
Az elemzés irásának pillanatában a 168 óra Facebookfelülete valamivel több, mint 180 ezer követővel rendelkezik. 2021. augusztus 24-e és augusztus 31-e között fogom megvizsgálni. Az oldal egyik legjobban teljesítő posztja nem politikai jellegű, de annál tanulságosabb:
A komoly nemzeti sorskérdést tárgyaló posztot népszerűségben többségében hasonlóan bulvár jellegű szösszenetek követik. Ezeket most kommentár nélkül mutatnám be:
Természetesen nem csak a 168 óránál figyelhető meg ez a folyamat, hanem a legtöbb sajtóorgánum esetében. Mégis a 168 óránál szemmel látható a változás.
Kérdéssel fordultam a szerkesztőséghez azzal kapcsolatban, hogy mi indokolja ezt a folyamatot és mennyire tudatos a paradigmaváltás, de az elemzésem közléséig nem válaszoltak a levelemre.
Egy, a 168 óra működésére rálátó forrásom úgy fogalmazott, hogy a 168 óra finanszírozásához elengedhetetlen, hogy az oldal egy adott látogatottsági számot elérjen. Ennek teljesítése azonban nem haladt jól, így az oldal esetében feltételezhetően ez az oka a bulvárosodás felgyorsulásának.
Mi a helyzet a kormányközeli sajtóval?
Sokat beszéltünk a nem kormánypárti sajtóról, de vizsgáljuk meg, hogy mi a helyzet a kormányközeli sajtóorgánumok esetében! Annak érdekében, hogy megvizsgálhassuk ezt a kérdéskört, vettünk egy háromnapos időintervallumot (2021. szeptember 15. és 2021.szeptember 17.), és megfigyeltük öt portál esetében, hogy milyen típusú posztokat raknak ki a Facebookfelületükre. Ez az öt portál az ATV, a 168 óra, a HVG, a Mandiner és a Magyar Nemzet. Összegyűjtöttük azokat a posztokat, amelyek egyértelműen bulvártémával foglalkoztak, vagy kimondottan kattintásvadász címadást alkalmaztak. Megvizsgáltuk tehát, hogy az adott időszakban százalékosan mennyi poszt volt bulvár vagy kattintásvadász az összes poszthoz képest. Erre azért is volt szükség, mert a különféle oldalak radikálisan eltérő posztmennyiséggel dolgoznak. Míg a HVG ebben az időszakban 325 posztot tett közzé a facebookos oldalán, addig az ATV esetében ez a szám csupán 109. Az eredmény az alábbi infografikán látszik:
Láthatjuk, hogy a 168 óra esetén kimagasló mennyiségben tapasztalható bulvártéma és kattintásvadász címadás ebben a véletlenszerű, háromnapos időintervallumot vizsgáló mintán. A vizsgált oldalak közül a 168 óra érte el a legmagasabb eredményt: posztjaik 17 százalékánál megfigyelhető a bulvarizáció. Az ATV esetén is magas ,14 százalékos eredmény figyelhető meg, míg a HVG esetében 10 százalék alatti az ilyen jellegű posztok száma. A két kormányhoz közelinek tekinthető – mindkét esetben nyomtatott sajtó piacán is megjelenő – médium esetében bőven 10 százalék alatti eredményeket tapasztaltunk. Míg a Mandiner esetében 7,5 százalék volt a bulvárposztok aránya, addig a Magyar Nemzet esetében ez a szám két százalék alatti.
Ennek az eredménynek alapvetően két oka lehet. Az egyik ok az, hogy a KESMA-n belül vannak kimondottan olyan orgánumok, amelyek a bulvárra vannak specializálódva (Ripost, Bors, HOT!, Life), illetve az Origo, amelynek külön rovatai foglalkoznak bulvárral. Meg kell említeni továbbá a vidéki lapokat is, melyek online felületeinek esetében találhatunk kimondottan bulvár jellegű tartalmakat. Tehát a médiabirodalmon belül egyértelműen le vannak osztva a szerepek, így a közélettel foglalkozó felületek nincsenek ráutalva arra, hogy bulvártémákkal is foglalkozzanak az olvasószám növelése érdekében. A másik ok pedig az lehet, hogy ezek a lapok jelentős állami vagy államközeli hirdetést kapnak, amely biztos pénzügyi alapot jelent. Így kevésbé vannak kitéve a piaci sokkoknak, kevésbé vannak ráutalva arra, hogy kattintások utáni hirdetéseladásokkal finanszírozzák a tevékenységüket.
Konklúzió
A fogyasztói reakciókért és interakciókért folytatott élet-halál harcban többféle taktika választható. Vannak olyan médiumok, amelyek mikroadományokból, támogatásokból, hirdetési felületek értékesítéséből szerzik a jövedelmük jelentős részét. Vannak, akik fizetős szolgáltatást nyújtanak, ilyen például a HVG360 vagy a 444.hu Kör programja is. Azoknál, akik a hirdetési piaci értéküket szeretnék növelni, nyilván mindennél fontosabb, hogy az adott cikkre kattintást hozzon a cím és az azt kísérő bevezető szöveg. Emiatt egyre több és több, a fentiekhez hasonló tartalom jelenik meg még azokon a presztízzsel rendelkező, nyomtatott formátumban is megjelenő oldalakon is, mint például a részletesebben vizsgált 168 óra. (A 168 óra szerkesztőségét egyébként megkerestem azzal kapcsolatban, hogy a bulvárosodás felé tett lépések mennyire tudatosak, illetve mennyire vannak hatással az újságírói szakmaiságra, de az írás publikálásáig nem kaptam tőlük választ.)
A nyers politikai érdekeket kiszolgáló blogok, amelyek az elmúlt időszakban egyre nagyobb figyelmet kaptak (Nyugati Fény, Ellenszél) a közösségi médiában a komolyabb pedigrével rendelkező oldalak versenytársaivá váltak. Emellett pedig egyes politikai eseményeket természetesen a tradicionális bulvársajtó is tálal, így fontos megjegyezni, hogy azok is a presztízzsel rendelkező médiumok versenytársai. Ennek a folyamatnak pedig a vége, hogy a kattintásvadászat mindennél fontosabb alapelvvé válik egyes médiumoknál, hiszen minden kattintással hosszabbodik az életben maradása egy-egy portálnak.
2019-ben megjelent Rolf Dobelli könyve, melynek egyik fő gondolata a következő: aki ad magára, az olvasson kevesebb hírt. Ez különösen fontos a fiatalok esetében, hiszen az okostelefon korszakában felnövekedett generáció lényegében naponta többszáz hírimpulzust kap. Hírimpulzusnak hívom azt, amikor egy cikk megjelenik a Facebookon, és jellemzően a felhasználó csak a címét olvassa el, és már pörgeti is tovább a hírfolyamot. Ezek a hírimpulzusok is képesek arra, hogy a fogyasztóban az adott témáról valamilyen kép kialakuljon. Ezért is vizsgáljuk a címadásokat és a Facebookposztok kísérőszövegeit. Rendre megfigyelhető, hogy sokan véleményt is formálnak egy-egy cikk alatti kommentfolyamban anélkül, hogy elolvasták volna, megértették volna az adott közéleti eseményt, az adott történést. Ez kimondottan káros, hiszen a többi fogyasztóra a kommentek hangulata, iránya és sokasága is hatással vannak. Könnyen előfordul tehát, hogy egy adott cím alapján és a kommentek tartalma alapján valakinek kialakul a szilárd véleménye egy adott esemény kapcsán. Ezt a folyamatot erősíti, hogy sokan alkalmaznak különféle álprofilokat annak érdekében, hogy a kommentek, megosztások lehetőségével élve olyan hangulatot keltsenek, amelybe a hírfogyasztó könnyen bele tud helyezkedni. Ráerősítsenek egy-egy politikai oldal véleményére, vagy éppen a másik politikai oldal tartalmait kérdőjelezik meg.
A social médián terjengő hírek világa egy veszélyes, hullámzó tenger, amelyre a fiatalok felkészületlenül, csónakkal vágnak neki akkor, amikor megkapják az első okostelefonjukat. Ezért fontos a médiatudatosság erősítése, és bizony nem ördögtől való gondolat az sem, hogy ösztönözzük a fiatalokat arra, hogy a híreket ne csupán a világhálón keressék, hanem néha nyomtatott sajtót is olvassanak, illetve legyenek tisztában azzal, hogy melyik médiumok megbízhatóak és melyek azok, amelyek kevésbé. Talán igaza van Dobellinek abban, hogy a kevesebb néha több.
