Az influenszer olyan, jellemzően a közösségi médiában tevékenykedő, nagy követőtáborral rendelkező személy, aki egyfajta véleményvezérként képes befolyásolni rajongói vagy követői véleményét, életmódját, döntéseit és nem utolsó sorban vásárlási szokásait. Ezt kezdetben cégek próbálták meg kihasználni arra, hogy termékeiket ily módon is reklámozzák a követőknek, később azonban a pártok is ráeszméltek, hogy ők is sokat profitálhatnak az ilyen típusú marketingből, hiszen komoly hozadéka lehet, ha politikai üzeneteiket egy népes követőtáborral rendelkező, erre a követőtáborra nagy hatással levő ember is közvetíti.
A politikai influenszerkedés gyökereit az Amerikai Egyesült Államokban találhatjuk meg. Az az egyik első és a mai napig is az egyik legismertebb politikai influenszer Joy Reid. Alapvetően televíziós műsorvezető, az MSNBC országos tudósítója, egyszersmind liberális véleményvezér. Már 2017-ban is a negyedik helyen állt a legtöbbet retweetelt újságírók között. 2017 augusztusában a Daily Dot neki tulajdonította a KHive kifejezés megalkotását, ami Kamala Harris támogatóinak „hívószavaként” jött létre. 2018-ban a The New York Times a Trump-ellenes kiállás hősének nevezte. 2019-ben jelent meg a The Man Who Sold America: Trump and the Unraveling of the American Story című könyve. 2020. július 9-én az MSNBC bejelentette, hogy Reid új műsort kap, The ReidOut címen. Bokros médiateendői mellett a Syracuse University manhattani kampuszán vezet kurzust a rasszok, a nemek és a média témakörében.
A republikánusok közül talán Candace Owens a legismetebb politikai influenszer, aki a Twitteren 3,1 millió, az Instagramon 4,4 millió követővel rendelkezik. Tevékenységét Trump elnöksége idején kezdte, előszeretettel sorolják az alt-right mozgalomba, ő azonban elutasít minden ilyen jellegű címkét (beleértve a szélsőjobbot és az ultra-cont). Kezdetben liberális elveket vallott, de elmondása szerint rájött arra, hogy manapság a „liberalizmus a fasizmus”. Red pill black néven üzemeltet YouTube-csatornát, és már Donald Trump kampányában azon dolgozott, hogy egyetemistákkal erősítse a republikánus bázist. Tulajdonképpen mindenben a republikánus párt „Trump-tagozatának” álláspontját képviseli, egyedül az LMBTQ kérdésben van különvéleménye: támogatja ugyanis a melegházasságot.
A 2018-at követő időszakban Magyarországon is elkezdték felismerni, hogy szélesebb tömegekre is képesek hatni azok a népszerű vloggerek, akik közéleti, politikai tartalmú videókat készítenek. Ilyen volt például Varga Ádám, aki a The fair right nevű YouTube-csatornát vezeti, és a PestiTV indulásakor lényegében politikai infulenszerként került a tévéképernyőre. Csakúgy, mint Ábrahám Róbert, aki a televíziós karrierjét megelőzően leginkább vloggerként került előtérbe. A Pesti TV Politikai Hobbista című műsorában Jeszenszky Zsolt és vendégei is előszeretettel használtak olyan eszközöket, amit az influenszer-kultúrának szokás tulajdonítani.
A 2022-es választási kampányt megelőzően állt fel a Fidesz-közeli Megafon Központ, ami szervezettségi szempontból szintet lépve lényegében koordinálja és hirdetésekkel támogatja a kiválasztott Fidesz-párti politikai influenszereket. Ezzel biztosítják azt, hogy a kormánypártok narratívája ne csak a fideszes politikusokon keresztül jelenjen a médiában, hiszen politikai alapvetés, hogy minél több irányból kap meg a választópolgár üzenetet, annál nagyobb annak hatása. Ezt láttuk megvalósulni akkor, amikor Déri Stefi egy videójában elmondta a kormányoldal egyik legfontosabb üzenetét, nevezetesen, hogy „ha áprilisban a baloldal nyert volna, akkor több tízezer forinttal kellene többet fizetnünk a rezsiért, és legalább 800 forint lenne a benzin, valamint 900 a gázolaj ára”, vagy amikor A kopasz oszt csatornán azzal az állítással találkozunk, hogy „a brüsszeli hibás szankciók miatt letérdelt az európai gazdaság és ezt már az emberek is a bőrükön érzik”. Ezek az üzenetek is egyértelműen egybecsengenek a kormány kommunikációs paneljeivel. Számos, ehhez hasonló esetet lehetne felsorakoztatni, de talán a leghíresebb kormányközeli politikai influenszer Bohár Dániel, aki, habár elsősorban riporterként dolgozik, ám a pár perces megafonos videóiban erőteljesen érezhető az, hogy a kormánypártok leegyszerűsített üzeneteit közvetíti. Például legutóbbi videójában azt állítja, Magyarország energiaforrásait Brüsszel el akarja venni, és Brüsszel az európai energiaellátást elhibázta. Hasonló üzeneteket fogalmazott meg Trombitás Kristóf a másfél perces videójában amikor úgy fogalmazott, hogy „komcsi módszerekkel” akarják a brüsszeli bürokraták javítani a „katasztrofális szankciós politikájukat”, de előző videójában pedig az energiaköltségek csökkentésére szánt „legagyamentebb brüsszeli javaslatokat” próbálta ki: ruhát szellőztet, négy percig hideg vízben zuhanyozik, este gyertyákkal világít.
Az ellenzéki oldalon azt látjuk, hogy a tematikát hatékonyan, röviden és elkötelezetten közvetítő influenszerek kevesen vannak. Rájuk példa Osváth Zsolt, a Zshowtime YouTube-csatornát vezető ex-villalakó, aki a videóiban gyakran bulváros és clickbait videókat készít, de előszeretettel foglal állást LMBTQ kérdésekben, és az ellenzéki előválasztás során is minden miniszterelnök-jelölttel készített kanapén ülős, beszélgetős videót. „Karrierje” odáig jutott, hogy Márki-Zay Péter hivatalos tanácsadója lett a választási kampányban. Ám az ellenzék számára sikertelen választást követően a csalódott Osváth bejelentette, hogy közéleti pályafutását befejezte, „megsemmisült”, méghozzá azért, mert „én ebben a dologban hittem, Igyekeztem a legjobb tudásom szerint segíteni ezt. Éppen ezért én személyes kudarcként is megélem, Szívből csináltam, meggyőződésből”. Majd meglebegtette ő is a külföldre költözés lehetőségét: „Most életbe lépett a B-terv, hogy elkezdjünk kifele kacsintgatni. Egyszerűen nem várom meg, hogy jön egy olyan törvény, hogy nem beszélhetek a YouTube-on, csak erről és erről a témáról.” A választás óta valóban nem készített túl sok politikai tartalmú videót. Amit készített, az is jellemzően Orbán Viktor nevét felhasználó, clickbait videó. Ilyen például a következő címmel megjelent alkotás: „Felhívtam ORBÁN VIKTORT! Mindenre VÁLASZT KAPTAM”, ami aligha felel meg a valóságnak. A Fókuszcsoport nevű YouTube-csatorna is több társadalmi kérdéssel foglalkozó videót készít, politikai tartalom közvetve van jelen a csatornán. Vannak LMBTQ kérdésekkel foglalkozó és a katolikus papokat negatív színben feltüntető videóik, de hangzatos politikai üzeneteket nem közvetít. Rajtuk kívül inkább szórványos trollkodással találkozunk, markáns példa erre Antsi, de jelentősebb nyíltan ellenzéki politikai influenszer nincs. Ezek inkább elszórt esetek, semmiképpen sem működnek olyan hatékonyan és szervezetten, mint a Megafon pártfogoltjai. Meg kell még említenünk Gulyás Mártont, aki eleinte hasonló babérokra tört a Slejm, a torkon ragadt politika címen indult csatornán, de a ma már Partizánként működő csatorna szintet lépett, és jónéhány videója komoly újságírói teljesítménynek tekinthető, nemigen sorolható politikai influenszer kategóriába.
A kormánykritikus youtuberek közt tehát kevés igazán politikai infulenszernek mondható ember található, megfigyelhetünk azonban egy olyan médiajelenséget, amely bizonyos módon és mértékben betölti az ezzel keletkezett űrt. Lényegében a politikai influenszerekhez hasonló eszköztárral operálnak számos kormánykritikus sajtóorgánum videós szekciójának egyes produktumai. Példaként említhető a 444.hu, amelynek újságírói Ács Dániel és Plankó Gergő a Magyar Jeti videósorozat keretein belül előszeretettel készítenek hatásvadász, nem igazán árnyalt politikai statementekkel élő egyoldalú videókat.
A közelmúltban pedig a Telex hozott markáns példát mindennek illusztrálására. A portál YouTube-csatornáján jelent meg egy videó Orbán Viktor illiberális színháza címmel. Az anyagot Fábián Tamás jegyzi. A videó a magyar demokráciával – illetve annak hiányával – kapcsolatos politikai üzeneteket tartalmazó gondolatokat próbál átvinni, meglehetősen leegyszerűsített módon, hatásvadász rövid bevágásokkal, a mondanivalója megerősítésére megkérdezett szakértők pedig Fábiánhoz hasonló kormánykritikus újságírók.
A legfontosabb állítás, hogy nincs demokrácia. Ez az a nem túl összetett politikai üzenet, melyet Fábián Tamás a Telex videójában 18 percen keresztül próbál bizonygatni, olyan „szakértőkkel” megerősítve, akik vagy a Telexnél dolgozó kollégái, például Tóth-Szenes Attila, aki a Telex politikai szerkesztője, valamint Dull Szabolcs, a Telex jelenlegi főszerkesztője, valamint a 444.hu-nál dolgozó Rényi Pál Dániel. A hosszabb távú politikai memóriával rendelkező állampolgárok könnyen felismerik, az ellenzéki oldal rég óta bejáratott – ám meglehetősen hatástalan – politikai üzenet. Mesterházy Attila és a Magyar Szocialista Párt már 2014-ben kijelentette, hogy Magyarország nem demokrácia – majd ezt követően elindultak még két országgyűlési választáson. Pár évvel később, 2018-ban Gyurcsány Ferenc azt állította, hogy „a demokratikus díszletek mögött egy embertelen diktatúra uralkodik Magyarországon”. Az „új generációs” pártok közül a Momentum sem maradhatott ki ennek a mára már teljesen kiüresedett politikai üzenetnek a közvetítéséből. Megállapították, hogy „ez nem jogállam, nem demokrácia!”, Kerpel-Fronius Gábor momentumos főpolgármester-helyettes pedig olyan kijelentést tett, „ha a Momentum parlamenti párt lenne, kivonulnának”. (2022-ben a Momentum parlamenti párttá vált, mégsem vonultak ki az országgyűlésből.) Ez a narratíva visszatérő elem volt a 2022-es országgyűlési választás kampányának ideje alatt is. Márki-Zay Péter 2021 októberében a Euronewsnak adott interjújában kifejtette, hogy szerinte „a Fidesz meghekkelte a magyar demokráciát, kisiklatta a jogállamot Magyarországon”: és hozzátette „a jelenlegi állapotot természetesen mi nem tekintjük jogállaminak”.
Ezt alapul véve elmondhatjuk, hogy a Telex videója alapvetően a politikai influenszerkedés kategóriájába sorolható: pártpolitikai üzeneteket és véleményeket közvetítenek meglehetősen leegyszerűsített módon, amelyet a hatásosság kedvéért elemzésnek tűnő köntösbe burkolnak, ezzel próbálva meg legitimálni és felemelni az ellenzék primér politikai állításait.
Mindezzel önmagában nincs is baj (vagy legalábbis a modern politikai kultúrában nehezen megkerülhető), Fábiánék és a Megafon Központ influenszerei közt a különbség elsősorban abban rejlik, hogy míg a megafonosok a műfajt felvállalva végzik ezt a tevékenységet, addig a Telex újságírója a teljes függetlenség és objektivitás látszatát kívánja kelteni.
