A clickbait címek már több mint 200 éve képezik az újságírás részét, azonban a kezdeti médiahackektől az elfogadhatatlan, emberi méltóságot is sértő címekig nagy út vezetett. Elemzésünkben a kattintásvadász cikkek történetét és természetét járjuk körbe.
Bizonyos portálok gyakran használnak clickbait (magyarul: kattintásvadász) címeket annak érdekében, hogy minél több ember kattintson az adott cikkre, és növeljék ezzel az olvasottságukat. A clickbait címek általában olyan provokatív információkat tartalmaznak, amelyek felkeltik az olvasók érdeklődését, de nem adnak teljes képet a cikk tartalmáról. Ennek eredményeként az olvasók gyakran nem azt kapják a cikkben, amire elsőre számítottak. 2017-ben a BuzzSumo médiaelemző cég megvizsgált 100 millió online címet, és elég pontosan kiszűrte, hogy mik a nagy kattintásszámot kiváltó címek jellemzői. Eredményeik több ponton is ellentmondanak a klasszikus újságírás által meghatározott „jó címnek”. Az egyik legfurcsább statisztika az, hogy a kifejezetten hosszú (80-95 karakter) cikkcímek hozzák a legtöbb kattintást, miközben a „szakma” általában a rövid címeket preferálja.
Az internet és a digitális média megjelenésével a clickbait címek használata jelentősen elterjedt, azonban a figyelemfelhívó, meghökkentő címadások nem számítanak új jelenségnek az újságírásban.
A „Sárga Újságírástól” a clickbaitig
Az első clickbait címeket már az 1800-as években használták. Az ilyen eszközök használatát „yellow journalism-nak”, azaz sárga újságírásnak nevezték akkoriban. Ezek a címek azonban még nem teljesen egyeztek meg a modern clickbaittel, ugyanis itt gyakran álhírekről volt szó, tehát nem csupán a cím volt megtévesztő, hanem maga a hír is hazugság volt. A leghíresebb példa „Great moon hoax of 1835”. Az ügy a The New York Sun egyik címlapjával kezdődött, melyen azt állította az amerikai lap, hogy életet találtak a Holdon. A cikket a The New York Sun főszerkesztője, Richard Adams Locke írta, aki egy brit tudós és asztronauta, Sir John Herschel felfedezésére hivatkozott. Az íráshoz csatoltak fotókat is, azonban mint később kiderült, se a történet, se a fotók nem voltak igaziak. A hazugság ellenére a lap nagy népszerűségre tett szert és sikerült hosszútávon is növelni az üggyel az eladásaikat, így bejött Locke médiahackje.
A „clickbait keresztapjának” is nevezett Vinnie Musetto 1983-as cikke hozta el a ma ismert kattintásvadász címek korát. Az általa szerkesztett New York Post címlapján a következő cím szerepelt: „Headless body in topless bar”, melyből 1995-ben még filmet is készítettek – bár a film minősége hagy némi kívánnivalót maga után. (A címből magyarul kiveszik a szójáték, de valahogy, így hangzik: „Fej nélküli test a sztriptízbárban”.)
„A teljes szerkesztőség Vinnie mögé gyűlt, úgy, mint azokon az olajfestményeken, amelyeken az látható, ahogy a Függetlenségi Nyilatkozat aláírásakor az alapító atyák összebújtak, hogy magukba szívják a pillanat jelentőségét” – mesélte el a főcím megjelenése előtti helyzetet Charlie Carillo, a Post egykori alkalmazottja.
A címlapon szereplő történet egy kocsmatulajdonos fejbe lövéséről szólt. A cikkben nem volt jelentősége, hogy a bár foglalkoztatott táncoslányokat és a „fej nélküliséget” is csak harmadik bekezdésben említette meg a szerző.
Míg azonban Vinnie kattintásvadász címei inkább a szerző kreativitását bizonyították, addig manapság ez a fajta címadás jóval öncélúbb és alávalóbb módokon valósul meg.
Túl a kattintásvadászaton
Sokan találkozhattak már a szon.hu, vagyis a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei hírportál Opitz Barbiról szóló cikkeivel. A Mediaworks alá tartozó portál az X-faktort győztes énekesnő szinte minden megmozdulásáról beszámol, szexuálisan túlfűtött címadások mellett:
A cikkek szerző feltüntetése nélkül jelennek meg, így nem derül ki, hogy kinek köszönhetjük azt, hogy egy olyan videót, melyen Opitz rózsaszín felsőben táncol, ilyen címmel kell megtalálnunk:
Az Opitz Barbiról megjelenő kétes címeket még bőven lehetne sorolni, ahogy azt Mészáros Juli a 444-en tette, de fontos kiemelni, hogy nem csak a férfiakat megszólító címadásokkal találkozhatunk a vármegyei portálon, hanem a nőkre is gondolnak:
A nőket célzó címekben a DK-hoz köthető Nyugati Fény sem marad el:
A SZON és a Nyugati Fény mellett az Origo a túlszexualizált hírek „úttörője”, melyen minden nap találkozhatunk „galériákkal” – cikkünk írásakor éppen 12 darab szexuálisan túlfűtött anyag volt a címlapon, de volt, amikor éppen 18 cikkben szerepeltek a meztelen, a mell és a szexi szavak –, akár még a pápa látogatásának napján is:
A szélsőséges címeket adó portálokat még sokáig lehetne sorolni – például a Metropol online felületéről is lehetne screenshotokat készíteni –, de talán a fentebb említett példákból is jól látni, hogy milyen irányba ment el a hazai clickbait-műfaj.
Az elmúlt időszakban azonban a szexualitás mellett egy másik dologgal is igyekeznek olvasottságot generálni maguknak az ilyen portálok: halálhírekkel.
Március végén jelent meg a Blikk cikke „Meghalt Halász Judith” címmel. A cikk megosztása után rengetegen keresték fel a bulvárlap közösségi felületeit, ugyanis mindenki a névrokon Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színésznőre, énekesnőre, Halász Juditra gondolt – legalábbis a kommentekből ez derült ki.
A Telex cikkében ki is emelt kommenteket a bejegyzés alól, amelyben elbúcsúznak az „igaz mesemondótól”. A hír azonban nem róla, hanem Judith Halászról, a bécsi Operaház tagjáról szólt. Ennek megfelelően később a Blikk módosította is a címét, de addigra több hazai lap is – ATV-től a SzeretlekMagyarország.hu-n át a Propellerig – átvette a hírt az eredeti címmel.
A KESMA alá tartozó vármegyei lapok megirigyelhették a Blikk sikerét, mert nemrégiben ők is hasonló címadási technikával számoltak be egy halálesetről.
Az „Elhunyt Kovács István „Koko” – összeomlott Bunyós Pityu” című írás, amely az összes vármegyei portálon megjelent, valójában nem a híres ökölvívóról szóltak, hanem a hasonló nevű testépítőről, erre azonban csak az jöhetett rá, akik végig is olvasták a cikket.
A clickbait címadás már önmagában is elítélendő, hiszen általában az olvasó megtévesztésére épít: felkelti az érdeklődést, ugyanakkor a legtöbb esetben nem elégíti ki a médiafogyasztó elvárását.
A legnagyobb probléma ezzel a jelenséggel ugyanakkor az, hogy az ilyen módszerrel kattintásokat szerző oldalaknak folyamatosan felül kell múlniuk az előző szenzációhajhász címüket, ezzel pedig erodálják a szakma hitelességét. Aki ugyanis versenyben kíván maradni ilyen feltételek mellett az olvasók egyre rövidebb ideig tartó figyelméért, annak egyre radikálisabb módszerekhez kell nyúlnia, legvégső esetben a hírhamisításhoz.