Az olasz médiapiacon kiemelkedő szerepe van a nyomtatott lapok mögött álló nagy médiacsoportoknak, amelyek mind a rádió, tévé mind az online hírportálok tulajdonosi viszonyait is szinte kizárólagosan meghatározzák. Az angol és a francia, de különösképpen a német médiaviszonyokhoz képest itt jóval kisebb szerep jut a közszolgálati sajtónak.
Az elmúlt évtized az olaszországi nyomtatott sajtóban is a visszaesést jelentette. A Federazione Italiana Editori Giornali (FIEG), vagyis az Olasz Újságkiadók Szövetsége mérései alapján az ágazat összbevétele az elmúlt 10 évben közel 30%-kal csökkent, ami ma már nagyságrendileg kevesebb, mint 30 milliárd eurót jelent. Az olvasók számával kapcsolatos adatokat tekintve is hasonló folyamatokat figyelhettünk meg az országban az elmúlt 10 évben, az olvasottsági adatokat auditáló olasz hatóság szerint az elmúlt 10 évben több mint 20%-kal csökkent az átlagos napi olvasók száma, ami ma nagyságrendileg 15-20 millió embert jelent.
Az olasz print újságpiac közel 80 kiadó között oszlik meg, melyek nagy része azonban pár nagyobb kiadócsoport között koncentrálódik. Az olasz nyomtatott sajtóval kapcsolatban az ország médiaszakértői közül sokan azt fogalmazzák meg kritikaként, hogy az nagy mértékben kiszolgáltatott a különböző tulajdonosi viszonyoknak és ennek következtében a különböző politikai agendák is rendszerint uralják a mainstreamnek tekinthető sajtót.
A nyomtatott sajtótermékek tekintetében megkerülhetetlen szereplő az RCS MediaGroup, amelynek számos ismert nyomtatott terméke van, mint például a La Gazzetta dello Sport nevű sportlap, vagy az Abitare, Amica, Oggi, Dolce Attesa és Dove lapok. A médiacsoport zászlóshajója azonban mégis a Corriere della Sera, amely az ország északi részén a legolvasottabb újságnak számít. A Rizzoli-csoport néven is ismert RCS MediaGroup részvényeinek többsége jelenleg Urbano Cairo milánói üzletember kezében van, aki Silvio Berlusconival való üzleti kapcsolatairól ismert és akit korábban különböző gazdasági bűncselekmények miatt ítéltek el jogerősen. A Rizzoli-csoport Cairon kívül a Mediobanca olasz befektetési bank, Diego Della Valle vállalkozó, az Unipol biztosítótársaság és a multinacionális Pirelli részvénytársaság irányítása alatt áll. Az RSC médiacsoport a nyomtatott lapok piacán nagyjából 15-20%-os részesedéssel bír.
Szintén megkerülhetetlen szereplőnek számít a nyomtatott lapok piacán a Berlusconi család tulajdonában lévő Mondadori médiacsoport is, amely bár elsősorban könyvkiadással foglalkozik, kiadja az Il Giornale című napilapot és több olyan nagy példányszámú hetilapot is, mint a jobboldali orientációjú Panorama. A Mondadori médiacsoporthoz tartozik ezen kívül a Mediaset, a Mondadori is. A Silvio Berlusconi által létrehozott médiabirodalom jelentőségét az is jól mutatja, ahogy a nagy múltú lombardiai üzletember és politikus tulajdonában lévő újságok és televíziók nemcsak Berlusconi személyes politikai útját segítették elő, hanem tulajdonképpen jelentős mértékben formálták is az olasz társadalom számottevő részének a közéleti gondolkodáshoz fűződő viszonyát.
Szintén nagy, közel 20%-os részesedése van a nyomtatott sajtó piacán a Gruppo Editoriale L’Espresso-nak, amely elsősorban olyan lokális érdekeltségű termékeket tulajdonol, mint a Messaggero Veneto, az Alto Adige, a La Nuova Sardegna és az Il Tirreno. De ide tartozik a médiacsoportnak névadó l’Espresso, amely a Panorama mellett az egyik legfontosabb és legnagyobb példányszámban kiadott hetilapnak számít. Szintén ehhez a médiacsoporthoz tartozik a National Geographic Italia is, valamint az egyik legfontosabb, az ország középső és déli részén pedig legnépszerűbbnek számító a La Repubblica napilap. A L’Espresso csoport 2017-ben egyesült az Italiana Editrice (ITED) médiacsoporttal, amelynek a tulajdonában állt az olasz közéleti sajtóban szintén fontos napilapnak számító a torinói székhelyű La Stampa. A nagy múltú újság története 1920 óta kötődik az Agnelli családhoz, a L’Espresso és az ITED egyesülésével létrejövő GEDI-csoport pedig most 2020-ban visszakerült a család kezébe.
A fenti médiacsoportoknál kisebb, de továbbra is nagy jelentőségű holdingnak számít az Olaszországban nagy befolyásúnak számító Caltagirone építészcsalád tulajdonában álló Caltagirone Editore csoport, amely az Il Messaggero, Il Mattino, Leggo és il Gazzettino lapok felett rendelkezik. Egyes lapok a nagy médiakonglomerátumok befolyásán kívül működnek. Említésre méltó például az Avvenire című katolikus lapot, amely közvetlenül az olasz püspöki konferencia (CEI) ellenőrzése alatt áll. Meg kell említeni az Il Manifesto című kommunista újságot és az Il Fatto Quotidiano című az Öt Csillag Mozgalomhoz közel álló lapot is. Az Il Manifestot érdekes módon egy saját újságírókból álló szövetkezet adja ki, míg az Öt Csillag lapjaként szamon tartott Il Fatto Quotidianot egy a párthoz köthető nagynevű üzletember többségi ellenőrzése alatt álló részvénytársaság. Végül pedig, ami a gazdasági témájú médiumokat illeti, Olaszországban a legolvasottabb nyomtatott újság kétségtelenül az Il Sole 24 Ore, amely az iparosok fő képviseleti szervezetének, a Confindustriának a hivatalos lapja.
Új szereplőnek számít a piacon a La Verità csoport, amelyet Maurizio Belpietro, több konzervatív újság egykori főszerkesztője alapított. A csoport legnagyobb felvásárlása a közelmúltban kétségkívül a fontos jobbközép Panorama című hetilap és a népszerű Donna Moderna női magazin voltak. A médiacsoport zászlóshajója, a La Verità különlegessége, hogy számos téma tekintetében markánsan eltérő véleményt fogalmaz meg az korábban megszokott konzervatív újságokhoz képest. Ezek általában az elmúlt években olyan érzékeny témák voltak, mint például a vakcinák, a COVID-intézkedések és az Oroszország elleni gazdasági szankciók.
A legolvasottabb napilap továbbra is az RSC médiacsoporthoz tartozó Corriere della Sera 200 ezer feletti átlagos napi értkesített példányszámmal. A lapnak nincs igazán markáns politikai irányultsága, általában a politikai spektrum közepe, mérsékelt baloldala felé orientálódik. Ezt követi a mainstream baloldali irányultságú La Repubblica, amelyből nagyjából átlagosan napi 150 ezer példányt értékesítenek. A gazdasági fókuszú Il Sole 24 Ore-t és a La Gazzetta sportlapot a másik fősodratúnak számító, balközépre orientált lap, a La Stampa követi az átlagosan értékesített példányszámok (~90 ezer) tekintetében. A legnagyobb olvasottságú jobboldali fókuszú napilapnak talán az Il Giornale vagy a katolikus L’Avvenire számít.
Más országokkal összehasonlítva a helyi újságok példányszáma viszonylag csekély, és korlátozott szerepet játszanak a közbeszéd meghatározásában. Mindazonáltal néhány helyi lap jelentősége nem elhanyagolható. Ilyen például az Il Resto del Carlino (Emilia-Romagna), a La Nazione (Toszkána) és az Il Mattino (Nápoly), amelyek átlagos napi értékesített példányszáma még ma a tízezres nagyságrendben ingadozik. Az ingyenes lapok üzleti modellje szintén nem számít tipikusnak Olaszországban, ezzel kapcsolatban a Metro-t szokás megemlíteni, amelyet ma Rómában, Milánóban, Torinóban, Genovában, Firenzében és Bolognában terjesztenek. De ugyanezt az üzleti modellt választotta a Caltagirone Editore által alapított Leggo, amelyet Rómában és Milánóban terjesztenek. Ezeket az újságokat nem a többihez hasonló pontossággal auditálják az illetékes szervek, de becslések szerint naponta akár több százezer emberhez is eljuthatnak.
Az Il Venerdì, a la Repubblica napilaphoz kapcsolódó hetilap az egyik legnépszerűbb, nem a televízióhoz kapcsolódó időszakos kiadvány, amelynek a GEDI-csoport la Repubblicahoz hasonlóan szintén baloldali hangvétele van a közéleti témák tekintetében. Ehhez a médiakonglomerátumhoz kötődik a l’Espresso hetilap, de fontos kiadványnak számít a Famiglia Cristiana katolikus magazon is. A Berlusconi család tulajdonában lévő Mondadori médiacsoport fő hetilapja pedig a jobboldali orientációjú Panorama.
Rádió, tévé
A rádió Olaszországban még mindig viszonylag meghatározó médiumnak számít és a digitális médiumok térhódítása sem érinti olyan érzékenyen ezt a szektort, mint teszi azt például a print esetén. Egyes felmérések szerint az olasz lakosság mintegy kétharmada naponta átlagosan még mindig nagyjából 150 percet hallgat rádiót. Ez persze számos esetben a könnyed szórakoztató tartalmakat előnyben részesítését jelenti a hírfogyasztással szemben. Egy 2013-as kutatás szerint az olasz lakosságnak mindössze 25%-a nyilatkozott úgy, hogy a rádiót használja hírek elérésére. A piaci részesedést tekintve a RAI közszolgálati műsorszolgáltató három hálózatot üzemeltet, és az ágazat teljes bevételének 21,9%-ával piacvezető. A más országokban megfigyelt közszolgálati műsorszolgáltatókhoz hasonlóan a RAI-t is licencdíjakból finanszírozzák, aminek így jelentős piactorzító hatása van. A legnagyobb magánszolgáltatók közt van a Finelco csoport, a Gruppo Editoriale L’Espresso, az RTL, az RDS, a Fininvest, az Il Sole 24 Ore és a Radio Italia.
A televízió Olaszországban továbbra is a legnépszerűbb médium és az egyik legfontosabb hírfogyasztási forrás a kutatások szerint. A szektor bevételeinek legnagyobb részét nem meglepő módon a hirdetések teszik ki (41%), amit az előfizetői díjak (38%) és a közfinanszírozás (21%) egészít ki. A televíziós bevételek éves szinten nagyjából 9 milliárd eurónak felelnek meg. Az olasz tévés piacról elmondható, hogy nagymértékben koncentrált, a bevételek 90%-a felett 3 nagy csoport rendelkezik. A Rupert Murdoch médiamágnás tulajdonában lévő Sky csoport, a Berlusconi-család Mediaset-csoportja és a RAI közszolgálati csoport mind közel 30-30%-kal rendelkeznek.
Online
Az online hírportálok létrehozása Olaszországban is elsősorban a nyomtatott lapokhoz kapcsolódik, a 2010-es évekre szinte minden nyomtatott lapnak megvolt már a digitális változata is. Ezek a digitális változatok jellemzően két különböző terméktípusból állnak: a nyomtatott újság digitális változata pdf formátumban vagy mobileszközökre készült alkalmazás formájában; vagy egy – többnyire ingyenes – weboldal, ahol az újság tartalmát kifejezetten az internetre írt a nyomtatott változatban megjelentnél tipikusan rövidebb cikkek jelentik. Ez a más országban is bevett modell ma is meghatározónak számít az országban. A legolvasottabb online hírportálok között találjuk ennek megfelelően a La Repubblica, a Corriere della Sera és a La Stampa online felületeit, amit a Fanpage nevű online portál és az ANSA hírügynökség oldalai követnek. De itt találjuk a Mediasethez tartozó TgCom24 online oldalt és a RAI News online-t, ami a közmédia hírportálja.
Olaszországban tehát nagyrészt a hagyományos médiumok internetes verziói uralják hosszú évek óta az online hírpiacot is, és az offline piacon legnépszerűbb hírszolgáltatók egyben az online piac vezető szereplői is. A legsikeresebb pusztán digitális eredetű hírcsatorna kétségkívül a Fanpage, amelynek meglepően nagy (~20%-os) online elérése van. Más csak digitálisan online brand például a HuffPost, az Il Post.it és az Open. Kisebb elérésű, de a politikai vélemények piacán meghatározó szereplőnek számít tovább például a Beppegrillo.it blog, ami Beppe Grillo politikushoz, az Öt Csillag Mozgalom alapítójához kapcsolódik. Az online hirdetési bevételek 2019-ben előzték meg először a televíziós reklámbevételeket, és mostanra a teljes médiapiac reklámbevételeinek közel felét teszik ki. Ez nagy áttörést jelentett az olasz médiarendszerben, ugyanakkor az elmúlt években nem tudták pótolni a többi médiaszektor bevételeinek több mint 1 milliárd eurós csökkenését: mind a televízió, mind a rádió, mind pedig a nyomtatott napilapok és a magazinok ágazatában nagy visszaesés tapasztalható.