A készülő EU-s médiarendelet sértheti a szólásszabadságot

Az európai médiapiacra nézve nagy jelentőségű rendeletjavaslatot terjesztett elő a hetekben az Európai Bizottság. Az európai médiaszabadság védelmének céljából megalkotott jogszabálytervezet számos témakört tartalmaz, elviekben az EU-n belüli médiapluralizmus és a sajtó függetlenségének biztosítását szolgáló új szabályrendszert alkot. Bár ez a szabályrendszer a média működésének számos területével szemben fogalmaz meg elvárásokat, a szakértők egyetértenek abban, hogy a legnagyobb jelentősége a médiapiaci koncentrációt, azaz a számos uniós országban jellemző médiakonglomerátumok erejét korlátozó részeknek van. Ebben az elemzésben azt kíséreljük meg áttekinteni, hogy valójában képes lesz-e megfékezni a rendelet ezeket a médiaholdingokat? Egyáltalán célja-e a Věra Jourová nevével fémjelzett kezdeményezésnek a tényleges médiapiaci egyensúly elősegítése vagy csak egy újabb rejtett politikai célokkal bíró jogalkotásnak és hatalomkoncentrációnak vagyunk szemtanúi?

Miről szól a rendeletjavaslat?

A rendeletjavaslat legnagyobb jelentőségű része tehát a médiakoncentrációval szembeni szabályozás, de érdemes azt is áttekinteni, hogy emellett milyen más rendelkezéseket tartalmaz. Az intézkedések egyik nagy csoportja valamilyen biztosítékot kísérel meg létrehozni, amely a szerkesztői függetlenséget – és ezzel összefüggésben az összeférhetetlenségi helyzetek kiküszöbölését – hivatott szolgálni, mind a politikai, mind a privát szférából érkező beavatkozással szemben. Ennek az elsődleges eszköze a médiumok tulajdonosi szerkezetének átláthatóbbá tétele. A jogszabálytervezet szigorítaná a tulajdonosi szerkezetre vonatkozó információk publikálására vonatkozó előírásokat.

Az intézkedések másik csoportja az újságírói források védelmére és az újságírók megfigyelésének tilalmára vonatkozó jogszabályok szigorítására tesz felhívást. Ez a javaslatcsomag a különböző kémprogramok média elleni bevetésének tilalmát hangsúlyozza, valamint ennek kapcsán elvárt szigorú biztosítékok létrehozását is elvárja. A Pegasus-ügy kapcsán tehát újra előtérbe került az újságírókkal szemben bevetett kémprogramok használata elleni uniós törekvés.

Szintén nagy hangsúlyt helyez az intézkedések egy csoportja a közszolgálati médiumok függetlenségére, amit elsősorban a közmédiumok finanszírozásának átláthatóbbá és stabilabbá tételével kívánnak elérni. A közmédia függetlenségének másik biztosítékát a bizottság az adott médiumok vezetőségének átlátható és független kijelölésében látja.

A rendeletjavaslat közszolgálati médiumokra vonatkozó részét a hazai sajtóban sokan a magyar közmédiával szemben hozott intézkedésként értékelik, noha európai viszonylatban a magyar közmédia jelentősége még relatív értelemben is elhanyagolható. Az MTVA éves költségvetése jövőre 130 milliárd forint lesz, ami nagyjából 310 millió eurót jelent. A német közszolgálat média ezzel szemben nagyjából évi 9 milliárd euró bevételből gazdálkodhat, ami a magyar közmédia költségvetésének közel 30-szorosa. Ezt a különbség a lakosságszámhoz és az éves GDP-hez viszonyítva megmarad. A magyar közmédiára tehát például Németországhoz képest nem költ kiemelkedően sokat a magyar állam.

Végül fogalmaz meg követelmények a leendő rendelet az állami szerepvállalás egyéb formáinak korlátozásával és szabályozásával kapcsolatban is. Nevezetesen az állami reklámokkal és a médiapiacon megjelenő állami tulajdonnal kapcsolatban is. A rendeletjavaslat célja az, hogy a különböző sajtóorgánumokhoz érkező állami reklámok elosztása átláthatóbb és a politikai érdekektől semlegesebb legyen.

Küzdelem az óriás médiaholdingokkal szemben

Bár a fent bemutatott javaslatcsomagok jelentősége sem elhanyagolható a rendeletjavaslatot vizsgáló elemzések többsége elsősorban annak a médiapiaci koncentrációval foglalkozó részére fókuszál. Az ezzel kapcsolatos intézkedések egyike az ún.médiapluralizmus-teszt bevezetése, amely tulajdonképpen egy tagállamokra vonatkozó előírás, hogy elemezzék és értékeljék a médiapiaci koncentrációk médiapluralizusra és ezáltal a sajtószabadságra gyakorolt hatását.A Bizottság emellett egy új, nemzeti médiahatósági tagokból álló, Európai Médiatanács felállítását is javasolja, amely testület véleményt alkotna a médiapluralizmusra és a szerkesztőségi függetlenségre hatással lévő összefonódásokról, médiafúziókról, valamint elvileg minden olyan esetben közbelépne, amikor a médiapiaci változások nem felelnek meg az uniós szabályoknak. A testületi beavatkozás a gyakorlatban azt jelentené, hogy a problémás eset kapcsán eljárást kerülne kezdeményezésre az Európai Bíróságon.

A magyar médiapiac 2021-ben közel 305 milliárd forintot tett ki, ami nagyjából 750 millió eurónak felel meg. A német médiapiac ezzel szemben nagyjából 50 milliárd euró nagyságú volt ugyanebben az évben, ami tehát több, mint ötvenszerese a magyar piacméretnek. Hasonlítsuk össze a legnagyobb német médiapiaci holding, azaz a Bertelsmann relatív méretét a KESMA-hoz: A Bertelsmann 2021-ben nagyjából 19 milliárd euró árbevételt regisztrált, ami a teljes német médiapiacon nagyjából 38%-os részesedést jelent. A Mediaworks Hungary Zrt-nek 2021-ben 48 milliárd forint árbevétele volt, ami kb. 117 millió eurónak felel meg. Ez a magyar médiapiacon közel 15%-os részesedésre elég. (Nem beszélve arról, hogy a német médiapiac egyes szegmensein még ennél is nagyobb koncentráció figyelhető meg: a nyomtatott lapok piacán a „nagy ötök” néven is hivatkozott Axel Springer SE, Südwestdeutsche Medienholding, Funke Mediengruppe, DuMont, Schauberg és Madsack médiaholdingok például a legtöbb iparági becslés szerint együtt közel 50%-os piaci részesedéssel bírnak.) De Németországon kívül is probléma a túlzott piaci koncentráció. Még az ezen a területen szigorúnak számító szabályozásokkal bíró francia médiapiac kapcsán is elmondható, hogy nagyjából 10-13 csoport kezében van a hagyományos francia médiumok igen nagy része. Láthatjuk tehát, hogy az egyes hazai sajtóorgánumok értelmezésével szemben a médiaholdingokkal szembeni szabályozás kapcsán sem beszélhetünk Magyarországról, mint fő célpontról.

Főbb kritikák a jogszabálytervezet kapcsán

A rendeletjavaslat nyilvánosságra kerülését követően több szervezet éles kritikát fogalmazott meg annak tartalmával kapcsolatban. Az Európai Magazinmédia Szövetség és az Európai Lapkiadók Szövetsége szerint a tervezet sértheti a befektetés és a vállalkozás szabadságát, valamint a két szervezet szerint nem is indokolt egy európai szintű médiaszabályozás-harmonizáció sem. Az Európai Kiadók Tanácsa szerint a sajtószabadság pont akkor sérülne, ha a szabadpiaci verseny és a lapkiadók szabad szerveződése helyett egy központi, brüsszeli bürokratikus testület irányítani a sajtóorgánumok működését. A szervezet nyilatkozatában azt is hozzátette, hogy szerintük egyébként sem lehetséges egy az egész unióra nézve egységes médiatörvényt megalkotása a nemzetállami szabályozások és piaci jellemzők közti különbségek miatt.

Összefoglalva tehát egyrészt elmondható, hogy az Európai Bizottság rendeletjavaslata a hazai média egy részének értelmezésével szemben elsősorban nem a magyar médiapiac problémáinak orvoslására jött létre, legalábbis a jogszabálytervezetben kijelölt célok megvalósulása egyáltalán nem Magyarországon sérül a legjobban európai viszonylatban. A fent bemutatott javaslatok pedig bár elméleti szinten természetesen mind üdvözlendőek, a gyakorlati megvalósításukkal kapcsolatban azonban sokan kritikus véleményeknek adtak hangot. Ezeknek a kritikáknak a legfőbb eleme az, hogy míg a kezdeményezés az állami és a privát szereplők médiapiaci befolyásszerzését csökkenteni kívánja, ezzel párhuzamosan a brüsszeli bürokrácia szerepét megerősíti. Ez pedig sokak szerint magában hordja a politikai célú nyomásgyakorlás EU-s szinten koránt sem ismeretlen lehetőségét.

Megosztás itt: email
Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: linkedin