„A szakmának nagyon komoly önvizsgálatra van szüksége” – nyilatkozta a 2022-es országgyűlési választások után Hann Endre, a Medián igazgatója, akinek a közvélemény-kutató intézete a legkisebbet, de még mindig igen nagyot tévedett a választási eredmények kapcsán. Mi alapján beszélhetünk a szakma egyik legnagyobb blamájáról és ebből milyen következtetéseket lehet levonni? Elemzésünkből kiderül.
Cikksorozatunk első részében azzal foglalkoztunk, hogy milyen elméleti, tudományos okai vannak annak, hogy a közvélemény-kutatási eredmények alkalmasak a választói magatartás befolyásolására és ezzel összefüggésben hogyan tudnak a közvélemény-kutatók akár mozgósítani is a munkájuk során. A témával foglalkozó sorozat második cikkében azt vizsgáltuk meg, hogy a legfontosabb magyarországi médiumok a 2022-es országgyűlési választásokat megelőzően melyik nagy, hazai közvélemény-kutató eredményeiről számoltak be a leggyakrabban. A cikksorozat harmadik és negyedik részében pedig ezeknek az ismert, hazai közvélemény-kutatóknak a gazdasági és jogi hátterét tártuk fel, valamint bemutattuk azokat a személyi vonatkozásokat, amelyek a politikai befolyás lehetőségét hordozzák magukban.
„Szorosabb lehet az eredmény, mint amit utoljára mértek. Magas részvétel várható, és lehet, hogy kicsit az ellenzéket mozgósított jobban az előzetesen mért Fidesz-fölény” – Hahn Endre (Medián)
A korábbi elemzések konklúziója tehát egyrészt az, hogy a hazai közvélemény-kutatók esetében a különböző személyi és anyagi vonatkozások miatt fennáll a lehetősége a politikai befolyásnak. Másrészt azt is kvantitatív mérésekkel bizonyítottuk, hogy a kampányidőszakban ezeknek a közvélemény-kutatóknak a mérései erősen polarizáltan, politikai érdekek mentén jelentek meg a közéleti médiumokban. Mindazonáltal a politikai törésvonalakhoz való igazodás és a politikai érdekkapcsolatok ténye önmagában nem bizonyítja a politika tényleges befolyásszerzését ezekben az intézetekben, egy-egy közvélemény-kutató szakmai integritását az általuk végzett munka alapján lehet csak megítélni.
„Zárul az olló, az ellenzék aktivitása magas, a Fidesz szavazóknál elbizonytalanodás tapasztalható” – Pulai András (Publicus)
Ha azonban egy közvélemény-kutató eredményei tendenciózusan annak a politikai körnek a feltételezett érdekével esnek egybe, amelyhez a bemutatott kapcsolatok is fűzik és amelynek a szimpatizáns médiumai aztán ezeket az eredményeket részrehajlóan közvetítik, akkor már a politikai befolyásolás megalapozott gyanújáról beszélhetünk. Ebben az elemzésben tehát azt vizsgáljuk meg, hogy a legnagyobb hazai közvélemény-kutatók miként, mekkorát és kinek a javára tévedtek a 2022-es országgyűlési választási eredményeket tekintve.
A 2022-es országgyűlési választások legfontosabb kérdése a két nagy korábban kormányalakításra képes támogatottságúnak gondolt politikai tábor, a Fidesz-KDNP és az ellenzéki közös lista versenye volt. A fenti diagramon összefoglaltuk azt, hogy közvetlenül a választásokat megelőzően melyik közvélemény-kutató mekkora különbséget mért a Fidesz javára az ellenzékhez képest. Ezek alapján jól látszik, hogy a közvélemény-kutatók egyikének sem sikerült nagyságrendileg eltalálnia a pártok tényleges támogatottságát, a két lista közti különbség végül 20%-os lett. Ilyen szintű tévedés mellett nincs értelme arról a különbségről beszélni, hogy ki mért 3, 4 vagy 5%-os eltérést. Talán a Mediánt és a Publicust van értelme megemlíteni, az előbbi inkább közelebb mért az átlaghoz képest a valósághoz, míg az utóbbi a többi intézettől is nagyobbat tévedett.
Talán kevésbé fontos, de szintén nem elhanyagolható kérdés volt a 2022-es országgyűlési választások során, hogy a két esélyesnek gondolt „kis párt” közül melyik éri el a parlamenti bejutást jelentő 5%-os támogatottsági küszöböt. Az is jól látszik, hogy itt is szinte egyformán alulmérték a közvélemény-kutatók a Mi Hazánk támogatottságát.
„Kis különbséggel a Fidesz fogja megnyerni a választásokat” – Závecz Tibor (Závecz Research)
A nagy közvéleménykutatók tévedései mellett érdekességképpen megemlíthetünk egy ennél jóval nagyobbat tévedő, igaz korábban és más módszertannal készített közvélemény-kutatást is. Az eredményeket egy bécsi szociológus prezentálta a CEU egy kerekasztal-beszélgetése során, erről Miklósi Gábor számolt be a 444.hu felületén. A kutatásban elméletileg egy hazai közvélemény-kutató cég is közreműködött, a különlegessége az volt, hogy az eredmények markánsan eltértek az akkor megismerhető közvélemény-kutatási eredményeitől (mint utólag kiderült a rossz irányba). A kutatás szerint a magukat biztos választónak mondók 37 százaléka szavazott volna a Fideszre és 49 az ellenzéki összefogásra, vagyis a különbség 12 százalék. Ez a tényleges választási eredményekhez képest összesen 32 százalékpontnyi tévedést jelent. (Igaz, a kutatás kapcsán akkor is megjegyezték, hogy valamennyire felülreprezentáltak a magasan kvalifikált választók, ami torzíthatja az eredményeket.)
„Most a kormánypárti lista előnye 2 százalékpontos, ami hibahatáron belüli különbség” – IDEA Intézet
A fenti eredményeket összefoglalva elmondható, hogy a legnagyobb haza közvélemény-kutatók egy irányba és nagyjából egyforma mértékben tévedtek a 2022-es országgyűlési választás eredményeit illetően. Ennek a tévedésnek az okai bizonyára esetenként eltérőek és a tévedés mögött álló politikai befolyás mértéke sem kiolvasható pontosan. A kormánypártok és az ellenzék támogatottsága közti különbség alulbecslése ekkora szintkülönbség mellett ugyanis mindkét félnek érdekében állhat, ha a korábban megismert mozgósítási hatásokat tekintjük. Az a hipotézis minden esetre újra megcáfolódott, hogy vannak objektív, szakmailag megkérdőjelezhetetlen közvélemény-kutatók és vannak propaganda-intézmények, idén tavasszal – bár a mértékben voltak szignifikáns különbségek – a legnagyobb közvélemény-kutatók kivétel nélkül nagyot tévedtek.
Cikksorozatunk korábbi részei:
