Polarizálódik a média, de a Facebookkal szemben szövetségre van szükség – médiavita az MCC Feszten

Az ellenzéki politikusokat nehezen tudják szóra bírni a kormányközelinek tartott sajtótermékek, míg a kormánypárti politikusok az ellenzékinek tartott médiát kerülik, de a közösségi média által okozott változások a hagyományos média minden szegmensének életét megnehezítik. Utóbbi kérdésben soha nem látott összefogás jöhet létre a két oldal között. Dull Szabolcs, Rónai Egon, Lánczi Tamás és Szalai Zoltán vitáztak az MCC Feszten.

Az MCC Feszt keretein belül létrejött egy beszélgetés Újságírói objektivitás – Hiú ábránd? címmel, amelynek résztvevői Szalai Zoltán, a Mandiner lapigazgatója, Dull Szabolcs, a Telex főszerkesztője, Rónai Egon, az ATV műsorvezetője és Lánczi Tamás, az MTVA online igazgatója voltak, a moderátor pedig a Transzparens Újságírásért Alapítvány menedzsere, Nagy Károly volt.

Nagy Károly első kérdése rögtön vitát generált, alapítványunk menedzsere ugyanis arra volt kíváncsi, hogy elfogadják-e egymást a vitapartnerek újságíróként.

Dull Szabolcs ragadta magához először a szót, aki szerint hibás a megközelítés, mivel úgy gondolja, hogy pártpolitikai logikát, a megosztottságot nem szabad a médiára rávetíteni. Hozzátette, hogy mindenkinek van felelőssége abban, hogy a médiumok ne ágyazódjanak bele a megosztottságot okozó pártlogikába.

„Az az újságíró, aki kielégíti az olvasói kíváncsiságot, nem pedig egy párt érdekeit szolgálja ki” – szögezte le és megjegyezte, hogy az utóbbi inkább PR-tevékenységnek nevezhető, nem pedig újságírásnak.

Lánczi Tamás szerint Dull válasza is a politikai küzdelem logikájába illeszkedik, azzal, hogy diszkreditálja a konkurenseit. Úgy gondolja, hogy 2010 óta próbálják dehumanizálják a jobboldali újságírókat, bár ő saját magát nem tartja újságírónak, és mivel az önmeghatározás korát éljük, azt nem akarja megmondani, beszélgetőpartnerei azok-e.

Rónai Egon szerint mindenki minősítse magát, ő mindenesetre újságírónak tartja önmagát. Szerinte ez egy szakmai kérdés, nem politikai. Megítélése szerint a fő kritérium, hogy aláírjuk-e a cikket: aki vállalja a leleplező anyagát, az újságíró. Az ellenzéki politikusok befolyása túl van becsülve, míg a másik oldalon érzékelhető a kormánypárti gondolat jelenléte.

Szalai Zoltán egyetértett Rónai Egon gondolataival. Kifejtette, az ember sajátossága, hogy saját gondolatain keresztül érzékeli a dolgokat; a tények átfutnak egy újságírón, aki saját meglátásai, története, tudásai hálóján szűri át ezeket, ebből lesz a cikk.

„Nem lehet azt mondani, hogy ha valaki erre vagy arra a következtetésre jut, akkor nem független” – fogalmazta meg.

A beszélgetés következő témája a politikusok szerepe volt a médiában, illetve az, hogyan tudja kezelni egy portál, ha egy politikus szereplésért, cikkért lobbizik.

Dull szerint teljesen mindegy mit írnak a lapok, mert a politikai döntéseket a politikusok hozzák. Lánczi ezzel vitába szállt, mivel ő úgy látja, hogy a baloldali sajtónak nagy hatása van a hozzá közel álló politikai oldalra. Szerinte bizonyos sajtótermékek manipulálják a baloldali politikai teret, ez pedig a legnagyobb hátránya a magyar baloldalnak. A „jobboldalnál nem a farok csóválja a kutyát”, míg a túloldalon stratégiai kérdéseket is a sajtó határozhat meg. Erre példának az előválasztást hozta fel, ami szerinte egy portál ötlete mentén épült be az ellenzéki köztudatba, a média folyamatos nyomására került rá sor, majd azzal a következménnyel járt, hogy két potens jelölt is „elvérzett” még a választások előtt.

„A média talán azt hitte, most segít a szegény, alkalmatlan politikusoknak, de a sajtó nincsen tisztában a politika természetével” – fogalmazott kritikusan Lánczi.

Rónai vitatta ezt és felhívta a figyelmet arra, hogy a következő választásokra is előválasztással készül az ellenzék. Ezt követően a műsorvezető sérelmezte, hogy nem hívnak be ellenzéki politikusokat a közmédiába.

Lánczi erre azzal reagált, hogy ő két éve munkálkodik jelenlegi pozíciójában, azóta pedig rendszeresen hív ellenzékieket, de nem reagálnak a hívásra. Úgy gondolja, hogy az ellenzéki oldal narratívája, miszerint nem hívják be őket köztévébe, egy politikai termék, amit nem akarnak elengedni. Rónai közbeszúrta, hogy Karácsony Gergelyt behívták, de komolytalan kérdéseket kapott. Lánczi szerint ne akarják egymás orgánumait szerkeszteni: kitartott amellett, hogy most már „ciki” az ellenzéki politikusoknak elfogadni a meghívást. Ő is a vitában hisz, de nem könnyű a helyzet, mert az ellenzéki politikusok az irányított vitát szeretik.

Az MCC Fesztre nem jött például DK-s politikus, mert nem szokták elfogadni a meghívást, ahogy a Mandiner kérdéseire sem válaszolnak – tette hozzá Szalai. „Nehéz rávenni ellenzéki politikusokat az érdemi vitára”.

Rónai azt tette hozzá, hogy ők a fideszes politikusokat nem tudják elérni. „Nyilván ennek is megvan a magyarázata”  

A műsorvezető felhívta a figyelmet arra, hogy van egy sértettség a magyar médiumok kapcsán, ami miatt a kormánypárti politikusok gyakran nem akarnak szerepelni az ellenzékinek tartott sajtótermékekben, az ellenzéki politikusok pedig a kormányközeli orgánumokban nem akarnak megjelenni. Úgy látja, hogy ezt a sértettséget jó lenne feloldani, ahhoz, hogy fékezhető legyen a magyar média polarizálódása.

„Van a média kellős közepén egy óriási sérelemhelyzet, (…) ha ennek nem fogunk tudni a végére jutni, akkor ugyanúgy szekértáborosodik a média, mint ahogy szekértáborosodott a politikai élet. Valahol el kell kezdeni véget vetni ennek, mert látjuk, hogy az ország lelkileg milyen állapotban van ettől” – mondta a Rónai.

A következő téma a közösségi média hatása volt az újságírásra.

„A probléma, hogy az újságírók elkezdenek a Facebook-nak írni” – jegyezte meg Lánczi és kifejtette, hogy több szempontból is problémát jelentenek az olyan oldalak, mint a Facebook, ugyanis az újságírók rá vannak kényszerítve, hogy az oldalnak írják cikkeiket, mert akkor lesznek képesek megfelelő elérést generálni. Ez a tendencia azonban azt eredményezi, hogy az újságírók elkezdenek más jellegű címeket adni a cikkeknek, miközben tovább erősítik a véleménybuborékok kialakulását. Szerinte az amerikai techcégek már rég elvitték a magyar médiumok piacát, megfosztva őket hirdetési bevételeik nagy részétől. Ebből van a magyar sajtó minden „nyűge”, erről kéne beszélni, nem arról, hogy ki minek tartja magát.

Dull hozzátette, hogy a Facebook algoritmusa ismeretlen, meglepő, hogy bizonyos dolog népszerű, más pedig nem. Rónai felidézte, hogy az ő oldalának a követőszáma nem nőtt tovább egy pontnál, mindaddig amíg nem fizetett hirdetésért.

Szalai szerint a nagy cégek által elvitt reklámbevétel a teljes sajtó gazdasági fenntarthatóságát veszélyeztetheti. Magyarországon sok embernek van internetes hozzáférése, sokan Facebook-használók, és sokan híreket olvasnak rajta. A Facebooknak olvasó-elosztó szerepe lett, ebbe nehéz beleszólni, és a Facebook algoritmusa visszanyomja azokat, akik nem költenek. Ezen kívül van ideológiai cenzúra is, a Mandiner oldalát is korlátozták, amikor Rod Drehert merték idézni. Ráadásul visszamenőlegesen is alkalmazzák az új szabályokat, előfordult, hogy két évvel korábbi cikk miatt büntetnek nemrég behozott normák alapján.

Lánczi Tamás szerint „a helyzet napról napra durvább”, ezért szövetséget ajánlott a Facebookkal szemben, mert szerinte csak közösen tudnak fellépni egy ekkora cég ellenében. Dull Szabolcs egyetértett Lánczival és elmondta, hogy szívesen részt venne egy ilyen együttműködésben.

A beszélgetés egyik legérdekesebb kérdése a sajtószabadságra vonatkozott.

Dull elmondta, ez nem egy „fekete-fehér” kérdés és tetten lehet érni a szabadság zsugorodását, de ettől függetlenül sajtószabadság van.

„Az, hogy a Telex létrejöhetett, az pont azt bizonyítja, hogy azért sajtószabadság van, hiszen létre lehet hozni egy médiumot és lehet azt működtetni, felvirágoztatni” – fogalmazott.

Szalai szerint a rendszerváltozás óta nem volt ilyen sokszínű a média, 1990-ben a privatizált cégek megtartották a korábbi főszerkesztőket és kulcsembereket, így a média egyoldalúsága kitartott 2010-ig. Mára ez kiegyenlítettebb, de a legnagyobb piaci szegmenssel rendelkező kereskedelmi televízió továbbra is az ellenzéki RTL, a legnagyobb hírtelevízió az ATV, a legnagyobb hetilap a HVG, a legnagyobb napilap a Népszava. Ezek sem kormánypártiak. Magyarországon ma „bármilyen információ elérhető”.

Megosztás itt: email
Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: linkedin